Búcsú egy megszólító és megszólítható embertől

Gyászistentiszteleten vettek végső búcsút Dr. Korsós Bálinttól július 20-án, a debreceni Verestemplomban. A Dóczy Gimnázium igazgatója hosszan tartó betegség után július 10-én adta vissza lelkét Teremtőjének. „Meghalni udvariatlanság, mert annyi kényelmetlenséget okozunk azoknak, akiket a legjobban szeretünk.” – idézte prédikációjában Illyés Gyulát a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke, majd hozzátette: „Meghalni udvariatlanság, még akkor is, hogy ha egy olyan udvarias ember teszi, mint Korsós Bálint, de mi, akik itt vagyunk, mi azért vagyunk itt, hogy azt fejezzük ki; ennél sokkal több kényelmetlenséget vállaltunk volna azért, hogy itt tudjuk tartani”.

"Nagyon szeretni való ember volt!"- mondta a Dóczy Gimnázium igazgatójáról Bölcskei Gusztáv. Hangsúlyozta: Korsós Bálint egy megszólító és megszólítható ember volt, bármikor meg lehetett keresni és mindenkor szólni tudott szeretteihez, barátaihoz, kollégáihoz és tanítványaihoz is, éppen ezért volt jó pedagógus. Elnyerte Istentől ezt a csodálatos ajándékot, hogy megszólítható volt és megszólítani is tudott és ezzel több embernek tette szebbé az életét. Úgy élt, hogy mindvégig tudta; megszólító és megszólítható Istenünk van, akibe bele lehet kapaszkodni, aki kihoz minket a halálból, és az örök életet adja nekünk.

Immár második alkalommal állt igazgatói ravatal elé a Dóczy Gimnázium közössége. A gyászistentiszteleten az intézmény dolgozói és tanulói nevében Ilyés Ilona, igazgatóhelyettes búcsúzott Korsós Bálinttól. Mint mondta Isten hozzá segítette mindkét igazgatójukat ahhoz, hogy a rendelkezésükre álló idő alatt maradandót alkossanak. Dr. Korsós Bálint végezte az intézményben a bővítési munkálatokat, amelyek minden tekintetben növekedést eredményeztek.

Hangsúlyozta: Igazgatójuk erejét nem kímélve képviselte a Dóczyt az egyházi és világi rendezvényeken, határainkon belül és külföldön egyaránt. Diákjai tisztelték és becsülték, észre és szívre ható tanításai elvarázsolták a fiatalokat, mert személyes példájával tisztességre, hazaszeretetre, az emberi értékek megbecsülésre, bátorságra, keresztény hitre nevelte őket, minden adandó alkalommal. Illyés Ilona igazgatójuktól beszéde végén Szabó Magda szavaival búcsúzott: „Ne gyászolj! (...) Felejts el engem addig a határig, amíg már nem zavar a rám való emlékezés. Egészen ne! Az fájna! De legyek én körötted valami szelíd és nem bántó emlék, olyan, akire jólesik gondolni, de már nem könnyeztet meg. Ne úgy jussak az eszedbe, hogy belerándulj a fájdalomba, hanem úgy, hogy elmosolyodj”.

A Pápai Református Gimnázium egykori tanárától és igazgatójától, a Dunántúli Református Egyházkerület és a Pápai Református Kollégium nevében Köntös László, egyházkerületi főjegyző búcsúzott. Kiemelte: mélyen megrendítette Korsós Bálint halálhíre az egész dunántúli reformátusságot, „mert mi dunántúliak is szerettük őt! Élete a mi életünk részévé vált és halála a mi gyászunk is! Korsós Bálint jelenség volt, aki mindig is a saját jogán volt az aki, és sosem a pozíciói tették azzá”! Mint mondta Korsós Bálint összetett személyiség volt: Volt benne valami nagyon erőteljes a független értelmiségiből, de ugyanakkor hiányzott belőle a független gondolkodókra gyakran jellemző agresszivitás és nagyképűség. Szeretetteljesen és empatikusan fordult az emberek felé és megtestesítette a független és hiteles, magyar keresztény értelmiségit- mondta Korsós Bálintról Köntös László, aki beszédében megköszönte a gyászoló szülőknek, hogy fiúk személyében egy nagyszerű emberrel gazdagodhatott a református egyház.

A cikk folytatódik, teljes egészében a Tiszántúli Református Egyházkerület honlapján olvasható el.

Forrás: A Tiszántúli Református Egyházkerület honlapja