„Ne félj, mert megváltottalak…” - Beszámoló a Magyaralmási Gyülekezet kirándulásáról

Közösségünk szervező testvérei e tavaszon is kitűzték a gyülekezeti kirándulás dátumát már hónapokkal korábban, hívogatva mindenkit: kicsiket-nagyokat, időseket-fiatalokat, kívülről-belülről, közelről-távolról. 

Gyülekezetünk életében immár hagyománynak számító „egyetemes” – vagyis a gyülekezet minden egyes tagját, minden korosztályát megszólító – kirándulások ezen epizódjához most először csatlakozó családunk három tagja kéretett fel e rövid összefoglalóra. 

Ami a lelkemben motoszkált…

Kirándulásunk, közösségi elvonulásunk egy különösen felfokozott isteni szent időszakban történt; Krisztusunk kereszthalálának és feltámadásának ünnepe után 42 nappal, a mennybemenetel ünnepét követő napokban és a Lélek eljövetelének „elő-hetében”. Ilyenkor a jézusi ember szíve telve van égi honvággyal. A kirándulás - kiváltképp az erdei -, Isten eszköztárának egyik leghatásosabb eleme. A civilizációs zajoktól eltávolodva, az erdő csendjében újra meglátogathattuk a hiteles élőhelyét a mély beszélgetéseknek, találkozásoknak, amikor nem rohanunk, hanem időt adunk - a legdrágábbat - egymásnak és a Fennebbvalónak. Ez az, legalábbis, aminek híján van az egyre inkább virtuális világába burkolódzó mai ember, és talán észre sem veszi már, hogy ki kéne törni egyre gyakrabban abból, és visszatalálni a másik emberhez, a testvérhez, Istenhez.

Azért, hogy minden korosztály, valamint a különböző kondícióval rendelkező gyülekezeti testvérek mind megtalálják a nekik megfelelő nehézségű túraszakaszt, négy opciót készítettek elő kedves szervezőink. (A cél ugyanis nem az volt, hogy teljesítsünk, hanem hogy a fentebb említett mélyebb értékeinket – az időnket és magunkat – ajándékozhassuk úgy, hogy eközben az egészséges fizikai mozgásra is gondot fordítsunk.)

No, akkor lássuk az „útinaplót” a krumplihámozók és húskocka beledobálók szemével…

Május 31-én szombat reggel közel harmincan busszal útnak indultunk a bakonybéli túrára. Az időjárás nagyon kellemes volt. Bár reggel még elálltuk a kiskabátot, a délutáni program idejére már mindenki nekivetkőzött.

A buszon mindenki kedvére beszélgethetett, kevéske „lélekmelegítőről” Sáfrán Pista és Pap Tibi gondoskodott. :-) Várakozással készültünk a túrára, mely a bátrabbak számára 20 km-es volt, fel egészen a Bakony legmagasabb pontjára, a 709m magas Kőris-hegy csúcsára. A kényelmesebb tempóra szavazók a 7 km-es túrát választották, amely a Boroszlán tanösvény teljes körútja. A gyermekek egy része ugyanennek a tanösvénynek a rövidebb változatát, a 2 km-es szakaszt nézte ki magának, mely az Odvaskő barlangnál letérve egy meredek lépcsőn vezet le a völgybe, és ahonnét egy rövid sétával érkezhettek vissza a kiindulási pontra, az odvaskői pihenőbe.

Ezen a tisztáson, a Gerence patak völgyében telepedtünk le, ahol tüzet raktunk és felállítottuk a bográcsainkat.

Mi négyen- a Tiszteletes úr, Sántha Elek, és felesége Ibolya és jómagam- a főzés feladatát vállaltuk magunkra. Mellettünk játszadoztak, pihentek azok a gyerekek, fiatalok, akik a nyugalmat, elcsendesedést választották a túra helyett.

Nagy kihívást jelentett, hogy harminc éhes szájat kellett ízletes étellel várnunk és kínálnunk. Nem is a főzés - mert azt már mindnyájan, akik a bográcsok mellet serénykedtünk valamilyen szinten műveltük - volt a kihívás, hanem a mennyiségek arányának helyes megválasztása. Bátran, és őszintén mondhatom, hogy mindent beleadtunk, ami tőlünk tellett. Nagyszerű segítőink voltak! A tűz gyújtása és életben tartása a Tiszteletes úr és Elek feladata volt. Példamutatóan hasogatták a bogrács alá valót. Ibolyával ez idő alatt szorgosan pakolgattuk a hozzávalókat a bográcsokba. Egyetlen percig sem aggódtunk amiatt, hogy odakozmál az étel, mert a férfiak szakszerű mozdulattokkal kavargatták a pörkölteket, és közben néha-néha íz mintát vettek belőlük.

Mi, asszonyok ez idő alatt nyugodtan beszélgethettünk, ismerkedhettünk, hiszen az ebéd jó kezekben volt. Mire megfőtt az étel, az ”első fecskék” visszaértek a barlangtól, majd megláttuk a 7 km-es túráról érkezőket is. Már csak a 20 km-es szakasz megjáróira vártunk az ebéddel, akik hamarosan felbukkantak. Közösen elmondtuk az ebéd előtti imát. Rekordidő alatt kiosztottuk a pörköltet, kenyeret és a savanyúságot. Mindenki nekilátott az evésnek. Ahogyan teltek az éhes hasak, úgy indult be a beszélgetés, élmények megosztása. Az ebédből többször repetáztunk, és egyetlen adag maradt, melyet kóstolóként elhoztunk Eszti néninek, aki éppen betegségéből lábadozott, ezért nem lehetett közöttünk.

 A beszámolót teljes terjedelmében a Magyaralmási Református Egyházközség honlapján olvashatják el.

Forrás: a Magyaralmási Református Egyházközség honlapja

„Ne félj, mert megváltottalak…” - Beszámoló gyülekezeti kirándulásról

„Ne félj, mert megváltottalak…” - Beszámoló gyülekezeti kirándulásról

18 fotó található ebben a galériában