A holnap gyülekezete

Ha a múltért már nem jönnek be a templomba, a jövőt pedig nem ismerjük, MOST mi legyen?

Ahogy azt Négy nappal ezelőtt mondtam…

Az elmúlt hét második felében ezzel a kérdéssel foglalkozott a Holnap gyülekezete képzés Kecskeméten. Házigazdánk a hetényegyházi gyülekezet , és főelőadónk Szabados Ádám jóvoltából a két napos program keretében olyan távolságokat jártunk be lelkiekben, szellemiekben, hogy azzal viccelődtünk, olyan, mintha legalább egy egész hetet töltöttünk volna együtt. 

Gondolnánk, hogy Marx, Darwin, de Kant sem múlt el nyom nélkül a gondolkodásunkból?

Tiszteletlen a fiatal… nem jönnek az emberek a templomba… bezzeg az én időmben. Mondatok, amelyek a legsűrűbben nyugtázzák a tüneteit annak, hogy valami komoly változásban van a világ egyik generációról a másikra, még inkább egyik percről a másikra. Ennek a változásnak a szellemtörténeti összetevőit, okait, és fő irányait vizsgálhatta többek között az a közel harmincfős csoport, akik gyülekezetük építése szempontjából fontosnak tartották, hogy eljöjjenek a konferenciára. A gondolkodás történeti blokkban azt is megérthettük, mi vezetett el odáig, hogy az ember demarkációs vonalat húzott ég és föld közé, és csak a tapasztalható világban képes gondolkodni, okokat, célokat keresni. Mindenben való kétségében mégis viszonyítási pontokat keres: a modern továbbél a posztmodernnel párhuzamosan. Vágyjuk az objektív igazságokat annak ellenére, hogy egyre kevésbé merjük a nyomozással vagy diagnosztikával foglalkozó filmek világán kívül megélni. 

A tartalom örök, a nyelvet viszont formálni kell

Szabados Ádám többek elsőként arra hívta fel a figyelmet, hogy az egyháznak és benne nekünk lelkészeknek semmi újat nem kell feltalálnunk, hiszen ugyanazt az üzenetet kell hirdetnünk, melyet az apostolok hagyományoztak ránk: az evangéliumot. Az apostolok Cselekedeteit, vagy Pál leveleit olvasva mindig feltűnő: a középpont Jézus halála és feltámadása. Viszont Páltól nem csak ezt a középpontot kell eltanulnunk, hanem azt is, hogyan kell mindenkinek mindenné lennünk, azaz megtalálni azt a nyelvet, formát, ami az üzenetet a ma vagy a jövő gyülekezeti tagja számára is érthetővé és megérintővé teszi. Tekintély helyett például sokkal inkább melléálló toleráns jelenlétet igényel a mai ember. Távoli megkérdőjelezhető tények helyett megélhető valóságot. Pátosz helyett egyszerű igazságot.  Fölülről vezérelt közösségek helyett kevésbé formális, demokratikus csoportokat. Ilyen hozzáállással kell mindannyiunk közös történetévé tenni az üdvtörténetet, de a változás nem jön könnyen. A mai gondolati, kulturális piactér már nem az agóra mint Pál idején, hanem az internet ezért érdemes gyülekezetként is jelen lenni rajta, tájékoztatni, hívogatni. Nem utolsó sorban ide is alkalmazni mindazt, ami a ma emberéről tudható és az ő ízlését, kíváncsiságának tárgyát sem figyelmen kívül hagyni, amikor megalkotunk egy blogot, vagy honlapot.

További égető kérdések

Magára hagyjuk az ilyen újgondolkodású embert, akiben már nem ébreszt tiszteletet a templom vagy a palást önmagában? Vagy őket hajszolva épp azokat hagyjuk magukra, akik még a maradék foszladozó népegyházi keret utolsó követeiként megmaradtak számunkra? Hogyan fogjuk integrálni a Bibliát okostelefonról olvasó, dicsőítő zenét kedvelő fiatalt a tradicionális, állandóságot kereső hívekkel? 

A kérdéseinkre még további válaszokat keresünk: a konferencia is folytatódik majd további előadásokkal, képzésekkel, egyre közelítve a gyakorlati lehetőségek felé. Akit tehát érdekel mitől lesz még holnap is gyülekezete, az bátran csatlakozhat a meggazdagító diskurzusba. Addig is, amíg hírt adhatunk a folytatásról, legyen közös imádságunk, hogy a Szentlélek mutassa meg az utakat, amelyeken a missziót szeretné folytatni általunk is!