Beszámoló a balatonszárszói ökumenikus imahét alkalmairól

Konc Gáll László, 2015-01-28 09:48:46

Balatonszárszón a keresztyén felekezetek háromszor tartottak közös istentiszteletet az ökumenikus imahét alkalmából. Az alábbiakban képes beszámoló olvasható az eseményről.

Az ökumenikus imahét első alkalmára hétfő este került sor a református templomban. Konc Gáll László refromátus lelkipásztor köszöntötte a felekezetek előljáróit, képviselőit, gyülekezeti tagokat. Nagy örömének adott hangot, hogy a hívek megtöltötték a templomot. "Jó együtt lenni!- jó itt lenni" - hangzott el bevezetőjében, utalva arra, hogy egyre többen jönnek el ezekre a közös istentiszteletekre. Az énekek után Mitykó András evangélikus lelkipásztor hirdette az igét és szólt arról, hogy milyen nagy öröm és áldás, ha évente legalább ezen a néhány alkalmon együtt lehetünk felekezetre való tekintet nélkül. Átélhetjük, hogy szeretetben egyek vagyunk. Az egység mindig rejtély és titok. Majd kitért arra, hogy az egyháztörténelem arról tanúskodik, hogy az évszázadok során több volt benne a szeretetlenség, mint a szeretet. A mai Krisztusban hívőknek Jézus Krisztus szeretetéről kell bizonyságot tenniük. Hogyan nyilvánul meg Krisztus népének egysége ebben a világban? Úgy, ha Krisztus dicsősége felragyog közöttünk. Ez a dicsőség az, amely összeköti a keresztyén egyházakat. Éppen ezért a mi dolgunk az, hogy Jézus dicsőségéről bizonyságot tegyünk. Majd a római levélből való igére hivatkozott:"Ezért fogadjátok be egymást, ahogy Krisztus is befogadott titeket Isten dicsőségére." (Róm 15, 7) Mást jelent elfogadni és mást befogadni. A befogadásban ott van a segítő szeretet, melyet nekünk is életünk részévé kell tennünk.

Szerda este az evangélikus templomban gyűltünk össze, a kicsiny templomot könnyű volt megtölteni. Igei szolgálattal a közös ének és imádság után Tomanek Péter plébános úr készült, aki az imahét vezérgondolatát ragadta meg János evangéliuma 4. fejezetéből: "Jézus így szólt hozzá: Adj innom!" (Jn 4, 7) Jézusnak keresztül kellett mennie Samárián, fontosnak tartotta azt, hogy mit mond számára a mennyei Atya és nem azzal foglalkozott, hogy mi volt akkor Samáriával kapcsolatban az emberek álláspontja. A mennyei Atya tervében ott volt, hogy ennek az asszonynak találkoznia kell Jézussal. Azt kéri Jézustól, amire szüksége van és amit Jézus tud adni. Jézus is azt kéri tőlünk, amit mi tudunk adni. Manapság sajnos azt tapasztaljuk, hogy sokan azt mondják szomjúsággal, hogy ők nem tudnak hinni. Pedig valahol minden ember vágyik arra, hogy jó kapcsolata legyen az Atyával. A földi keretek nem adják meg az élet értelmét. Jézus gyógyítani akarja az asszonyt a vele való találkozásban, el akarja venni a gyászát, fájdalmát, gyalázatát, ezért mondja neki: "Adj innom!" Jézus ma bennünket is vezetni akar az életünkben, hogy tudjunk fejlődni a hitben és az igaz szeretetben.

Az ökumenikus imahét záróalkalma péntek este a rómia-katolikus templomban volt, melyen szintén szép számmal vettek részt. A közös énekek és a közös hitvallás elmondása után Konc Gáll László református lelkész folytatta az imahétre kijelölt gondolatot a szomjúságról. Szomjasak vagyunk - eloltjuk a szomjunkat, hogy életben maradjunk. Lelki szomjúsággal is küzdünk - ebben is egyformák vagyunk. Mindannyian szomjazunk az Isten után. Azok is, akik elutasítják őt, akik tagadják létezését, akik menekülnek tőle, VALAMILYEN SZINTEN EZ A SZOMJÚSÁG OTT VAN MINDANNYIUNK ÉLETÉBEN. Mennyire vesszük ezt komolyan? Isten hatalma képes egyedül megújulást adni. Nála felfrissül az, aki keresi őt. Éltető forrás, friss tiszta víz, ezt kínálja nekünk. És mi van a mi lelkünkben? Ha belenézünk a samáriai asszony vödrébe, megkapjuk a választ: semmi! Ennek az asszonynak nemcsak a vödre volt üres hanem a lelke is. De mégis jött, mert szüksége volt a vízre. Találkozott Jézussal és kapott élő vizet, mely örök életre buzgó víz forrásává lett benne (14). Miért vagyunk szomjasak? Talán azért van óriási szomjúság az ember lelkében, mert nem jó helyen oltja a szomjúságát és egyre szomjasabb lesz. Az, hogy keresztyénnek, kereszténynek tartjuk magunkat, Krisztus követőjének, az még nem azt jelenti, hogy soha ne szomjazunk meg. Megerősödhetünk az ökumenikus alkalmakon abban, hogy amikor az érezzük, hogy szomjasak vagyunk, nem vagyunk egyedül!