Gyülekezeteink helyzete - gondnoki konferenciák

A Dunántúli Református Egyházkerület 2015-ben is megrendezi szokásos évi Gondnoki Konferenciáját. A helyszín ezúttal eltér a megszokottól. A balatonfüredi Siloám Otthon felújítása miatt idén a balatonfenyvesi ifjúsági tábor látja két "turnusban" vendégül a rendezvényt - beszámoló az első konferenciáról.

Az első alkalom február 26-28 között volt, ezen nagyjából negyven egyházközségi gondnok ill. presbiter volt jelen. A résztvevők az egyházkerület széles keresztmetszetét adták, hiszen az egész kicsi gyülekezetek képviselőitől (Ősi, Mezőszilas) a nagyobbakon át ott voltak azok a győriek is, ahol a gyülekezet kezelhetetlen nagysága miatt az egyik városrészen külön egyházközség szerveződött. 

A szervezők a Konferencia fő témájának gyülekezeteink helyzetét választották. Az első nap ennek inkább elméleti felvezetését hallhattuk az egyházkerület vezetőségétől. Dr. Huszár Pál egyházkerületi főgondnok előadásában ismertette azokat a tendenciákat, demográfiai, szociológiai folyamatokat, amelyek a gyülekezetek létszámának markáns átrendeződését okozták. Kiemelte a személyes példamutatást, amely elengedhetetlenül szükséges a gyarapodáshoz. Steinbach József püspök úr, Köntös László egyházkerületi főjegyző és Bellai Zoltán egyházkerületi főtanácsos komplex helyzetelemzést adtak, rámutattak a problémákra és felvázoltak megoldási javaslatokat. Megállapították azonban azt is, hogy szervezeti struktúránk, hagyományaink révén sokszor saját magunk vagyunk a megújulás és a jobbítás akadályai. Püspök úr külön kiemelte, hogy ha vannak is gondjaink, azokat ne mutassuk kifelé, egyházon belül tartva próbáljuk meg kezelni. A második nap inkább a gyakorlatról szólt, az előadók saját gyülekezeti tapasztalataikon keresztül elemezték a központi témát. Az előadók kiválasztásából adódóan átfogó képet kaphattunk, hiszen valamennyien más típusú gyülekezetet képviseltek. Nagy Csaba esperes egy kis gyülekezet lelkipásztora és rálátása van egyházmegyéjére, ahol sok, a sajátjához hasonló gyülekezet található még. Elmondása szerint a demográfiai folyamatok megállíthatatlanok, így nem elhalásról, hanem szó szerinti elfogyásról beszélhetünk, amely előbb-utóbb sok gyülekezetet utolér. Sugár Tamás és felesége Márta, Nagyigmánd és környékének lelkipásztorai a falusi gyülekezetek megerősítésén fáradoznak. A közösség egybentartását színes programokkal képzelik el, amelyre hallhattunk jó néhány példát. Az egyik legjellemzőbb tendencia, hogy a falvak lakossága a nagyobb városokba költözik, ott azonban nem kapcsolódnak be a gyülekezeti életbe. Fontos missziós terület az ő megkeresésük és bekapcsolásuk, ezáltal erősítve a városi gyülekezeteket. Ilyen munkát végez Vecsey Katalin Zircen és Dr. Vladár Gábor Sopronban. Előbbi esetében leányegyházközségből kellett önálló gyülekezetet szervezni áldozatos munkával, az eredmény azonban magáért beszél. Sok erőt és bátorítást kaphattunk lelkipásztor asszony előadásából, aki az Úr ügyét még családja egzisztenciájánál is előbbre helyezte. Sopron példája megmutatta, hogy minden alkalmat ki kell használni arra, hogy embereket kapcsoljunk be a gyülekezetekbe, több olyan programot hallhattunk erre (véradás, sport) amely máshol talán nem fordul elő, viszont alkalmas a misszióra. Vladár lelkipásztor úr nem győzte hangsúlyozni a rend és egyházfegyelem fontosságát, amely nélkül nincs valódi eredmény. Elő került a hittanoktatás problémája is, amely több helyen is nehezen megoldható feladatokat jelent. Itt az a legfontosabb, hogy ne csak a kötelező óraszámot adjuk le, hanem a hittan egyből a gyülekezetbe kapcsoló elem is legyen.  

Az előadások előtt, után és közben lehetőség volt értékelni a hallottakat, előhozni a saját gyülekezeti példákat, elmondani a véleményeket. Nagyon sok építő jellegű gondolat hangzott el, tartalmas beszélgetések alakultak ki, meglehetősen színes képet mutatva, amely a résztvevők korábban már említett, különböző gyülekezeti hátterének is köszönhető.      

A konferencia házigazdája az első alkalmon az Őrségi Egyházmegye volt. Szabadi István körmendi lelkipásztor, egyházmegyei főjegyző áhítatai és az előadásokat felvezető, összefoglaló, tartalmas gondolatai is hozzájárultak ahhoz, hogy a résztvevők lelkileg feltöltődve, hitben megerősödve távozzanak a konferenciáról. A legfontosabbnak pedig ez tekinthető, hiszen megannyi problémánk ellenére ki kell tartanunk és olyan kősziklává kell válnunk, amely a megfelelő alapot teremti meg az egyháznak ahhoz, hogy a pokol kapui se vehessenek rajta diadalmat.