Gyülekezeteink helyzete - beszámoló a gondnoki konferenciák második hetéről

Tekintélyes létszámmal, 77 fővel képviseltették magukat gyülekezeteink. Nagyon gazdag merítéssel, a kerület minden egyházmegyéjéből voltak résztvevők. Nem csak gondnokok, hanem kerületi és egyházmegyei tisztségviselők, presbiterek és érdeklődő gyülekezeti tagok. 

A fő téma pedig nagyon izgalmas: „Elhaló gyülekezetek?”  Nagy Csaba esperes úr felvezető vitaindítója után, aki csak így, kérdőjellel tudta elfogadni a címet, de határozottan kiállt amellett, hogy változtatni kell. Somogyban a 70 gyülekezetből 50-ben 100 fő alatti a létszám. Persze, ez nem jelenti automatikusan, hogy mind működésképtelen. Ahány, annyiféle. A bevezető vitaindító után, ki-ki vérmérséklete szerint reagált. Érdekes és tanulságos példák kerültek terítékre. Hogy lehet zsáktelepülésen egyházi óvodát indítani, hogy lett működő egyház egy már szinte leírt gyülekezetből, ahogy főnixmadárként kelt életre és szárnyal. Ki és mit tett és tesz azért, hogy a címben feltett kérdő mondatból ne legyen kijelentő. Az, hogy a felelősséget nem tologathatjuk egymásra, a lelkész, a presbitérium, és gyülekezet, nagyon jól kibontakozott. És a közös álláspont az volt, hogy együtt kell mozdulni. Lehetnek holtpontok, de mindig kell, hogy legyen, ami onnan elmozdít. Ezt az együtt mozdulást legjobban a dadi gondnok testvérünk fogalmazta meg, aki egy gyertyához hasonlította az egyházat. A kanóc a lelkész, a viasz a gyülekezet. Egyik a másik nélkül semmit nem ér. És itt jön a panasz, hogy leterheltek, és kiégtek a lelkészek. Na, igen. Elfogyott a kanóc. Amit már nem lehet pótolni. Új gyertyát kell önteni. Hogyan tovább? Az is megfogalmazódott, hogy nem a mennyiség, a minőség a lényeg. Lehangoló a lelkész és a gyülekezet számára is, ha csak páran vannak egy istentiszteleten. Igaz, az Úr azt mondja: ha csak ketten vagy hárman összejöttök az én nevemben, én ott vagyok közöttetek. Hogyan tudunk ezen változtatni? Hogy lehet az együttlétek, a közös imádságok megtapasztalását még élményszerűbbé, életünk nélkülözhetetlen részévé tenni? Hogyan épülhetünk egymás hite által, mikor mindenki panaszkodik?  Ami segíthet, az erős hit, az imádkozás. Mert Isten nélkül semmik vagyunk. A segítséget és azt áldást csak Tőle várhatjuk. Más felekezet püspökétől hallottam egy igehirdetésben, hogy a bűnös világból annyi szenny árad az ég felé, hogy az áldás nem tud ránk áradni. Igen. Eltorzultak az értékek, pedig áldás és kegyelem nélkül nem élhetünk. Arra kell törekedni, hogy találjuk meg helyünket, ahová az Úr Jézus Krisztus állított, és ott hűséggel szolgáljunk. 

Az egyházkerület vezetése a fórumon szintén a kisgyülekezetek helyzetét járta körbe. Ahhoz, hogy megmaradhassunk, tekintsünk csak vissza hitvalló őseinkre. Püspök úr három pillért tart fontosnak:  1. A lelkipásztor elhivatottsága, hite, alkalmas helyre, alkalmas személy. 2. A gyülekezet hitbéli és anyagi állapota./Az 1. és 2. egymáshoz való viszonya./ 3. A jogi helyzet. /anyaegyházközség vagy nem/. Főjegyző úr a kommunikáció fontosságát hangsúlyozta. Építsük egymást, tudjunk örülni egymás örömének. Legfontosabb a mi hitünk. Ne vegyük át a világi dolgokat. Ne legyünk reménytelenek. Bellai Zoltán főtanácsos úr a pozitív gondolkodás építő erejéről beszélt. Ne kudarcok vezéreljenek bennünket. A tanrendbe épített hitoktatás is sok buktatóval jár, nem biztos, hogy vállalni tudják ezt a lelkészek, amikor mind a 8 évfolyam belép. Munkatársak képzése égető feladat. 

Az úti csomagunk nem csak Dr. Huszár Pál: Az egyházközségi gondnok tisztségéről írt könyvével lett nehezebb, hanem azokkal a „házi feladatokkal” is, amelyeket kaptunk ebben a nagyon tartalmas három napban. Istennek hála, hogy részesei lehettünk.

Halászi Attiláné gyülekezeti tag, Nemesdéd