„…zörgessetek és megnyittatik…”

(Máté 7,6-11)*  Az igaz hit elsősorban nem tanrendszer, hanem annak felismerése, hogy mi mindig csak kérők, elfogadók, segítségre, kegyelemre szorultak lehetünk Istennel szemben. 

– 1. Az igaz hit „climaxos” kérés (Ravasz László), vagyis olyan „emelkedett és fokozott” állapot, amelyben az ember rádöbben, hogy Isten segedelme nélkül egy pillanatig sem élhet; - ezért kér, mégpedig az Úrtól kér (7). – 2. Az igaz hit annak bizonyossága, hogy az Isten mindig ad, mégpedig hatalma, szeretete és bölcsessége; azaz jósága által mindig azt adja, ami a javunkra van. Amikor az Isten nem azt adja, nem akkor és úgy adja, ahogy azt mi elgondoltuk, akkor ez azért történik így, mert Isten mindig a javunkat nézi. Vagyis nem fordulhat elő, hogy hiába kérünk. Hiszen még a földi atya sem adna soha a gyermekének az angolna helyett viperát és a pogácsa helyett kovakövet. Minden nyomorúsága ellenére sem tenné ezt a földi apa a gyermekével, pedig könnyű összetéveszteni az angolnát a viperával. Hát akkor hogyne figyelné üdvösséges épülésünket még inkább a mi mennyei Atyánk, hiszen jóságban hol állunk mi Isten mögött (9-11). – 3. Az igaz hit, imádság: kérés, keresés és zörgetés egyszerre (8); azért, hogy Isten országának javaiból részesüljünk, ami sokkal inkább jobb mindennél (Filippi 1,23). 

* A teljes magyarázat:

Az igaz hit elsősorban nem tanrendszer, hanem annak felismerése, hogy mi mindig csak kérők, elfogadók, segítségre, kegyelemre szorultak lehetünk Istennel szemben. Ez ugyanaz, mint amit a „lelki szegénység” egyik értelme is kifejez (5,3). 

– 1. Az igaz hit „climaxos” kérés (Ravasz László), vagyis olyan „emelkedett és fokozott” állapot, amelyben az ember rádöbben, hogy Isten segedelme nélkül egy pillanatig sem élhet; - ezért kér, mégpedig az Úrtól kér (7). Ugyanakkor az igaz hit az a bizonyosság is, hogy gazdag és ajándékozó Istenünk van, aki teremtett, megtart, megvált, a Jézus Krisztusban. Aki ezzel a reménységgel kér, azt elhagyja minden gőg és minden félelem, egyben eltölti szívét a hála. 

– 2. Az igaz hit annak bizonyossága, hogy az Isten mindig ad, mégpedig hatalma, szeretete és bölcsessége; azaz jósága által mindig azt adja, ami a javunkra van. Amikor az Isten nem azt adja, nem akkor és úgy adja, ahogy azt mi elgondoltuk, akkor ez azért történik így, mert Isten mindig a javunkat nézi. Vagyis nem fordulhat elő, hogy hiába kérünk. Hiszen még a földi atya sem adna soha a gyermekének az angolna helyett viperát és a pogácsa helyett kovakövet. Minden nyomorúsága ellenére sem tenné ezt a földi apa a gyermekével, pedig könnyű összetéveszteni az angolnát a viperával. Hát akkor hogyne figyelné üdvösséges épülésünket még inkább a mi mennyei Atyánk, hiszen jóságban hol állunk mi Isten mögött (9-11). 

– 3. Az igaz hit, imádság: kérés, keresés és zörgetés egyszerre (8); azért, hogy Isten országának javaiból részesüljünk, ami sokkal inkább jobb mindennél (Filippi 1,23). Az imádság tehát nem varázsige, amellyel Istent a mi akaratunk teljesítésére mozgósítjuk, hanem a hitnek és engedelmességnek tudakozása, amellyel megismerjük és magunkévá tesszük Isten akaratát (Ravasz László). Fontos a fokozás, ahogy ezt a mi Urunk elénk tárja: kérni, keresni, zörgetni (7-8). Sokan kérnek, de nem keresnek; sokan keresnek, de nem zörgetnek. A keresés és zörgetés állhatatos, fokozott, ismétlődő, sűrített és ostromló kérés, amit Isten akaratának megismerésére és elfogadására fordítunk (1János 5,14). A kánaáni asszony nemcsak kért, hanem keresett, sőt zörgetett; miközben teljesen rá bízta magát Isten akaratára (Máté 15,21-28).

Kapcsolódó link:http://igemellett.blog.hu/