„Lázár, jöjj ki!” - A pápai teológusok reformációs ünnepsége

A Reformáció ünnepéhez közeledvén a Pápai Református Teológiai Akadémia hallgatói közössége ebben az évben is megrendezte, már hagyománnyá vált ünnepségét az Akadémia kapuszínében. 

Ez az ünnepség azonban több szempontból is más volt. Más volt, mert nem csupán a teológusok kicsiny közössége ünnepelt: ugyanis a Pápai Református Kollégium Gimnáziuma és Művészeti Szakgimnáziumából egy ünnepi küldöttség érkezett, Adorján Zoltán és Mayerné Pátkai Tünde vezetésével. 

 Az Egyházkerület vezetősége, és a Tudományos Gyűjtemények képviseletében főtiszteletű Köntös László, a Dunántúli Református Egyházkerület főjegyzője, gyűjteményi igazgató érkezett az alkalomra. Örömünk akkor lett teljes, mikor láttuk, hogy a pápai Gyülekezetből nem csupán ifj Márkus Mihály lelkipásztor érkezett, hanem missziói gondnoka Békefi Imre, és néhány gyülekezeti tag is eljött, megtisztelve jelenlétével az ünnepi alkalmat.

 Hagyomány a Teológián, hogy reformációs emlékünnepélyünkön nem csupán a Reformációra emlékezünk, hiszen mindig van egy iskolatörténeti aspektusa is az ünnepségnek. Nem volt ez másként most sem: Ólé Sándorra, a pápai gyülekezet templomépíttető lelkipásztorára, a Pápai Református Teológiai Akadémia főiskolai gondnokára, a Kollégium öregdiákjára emlékeztünk.

 Az ünnepség Kozma Andor: Az agg prédikátor című versével kezdődött, majd utána rövid áhítat következett. Imádsággal szolgált közöttünk főtiszteletű Köntös László főjegyző úr, majd a János 11:43-ból fölvett textus alapján Ólé Sándor igehirdetését egy teológus hallgató tolmácsolta az ünneplő közösségnek. Az Ige üzenete ez volt: „Jézus azt mondja a halott Lázárnak: Lázár, jöjj ki! És azt mondja az Írás: kijöve a megholt. Jézus megtehette ezt, mert Ő a feltámadás és az élet. Ma is megteheti, mert nála vannak az élet kulcsai. Ma is megteheti, mert ahol Ő van, ott van az élet.”

Ezután következett a reformációs műsor, melynek keretei között a templomépíttető lelkipásztor életét mutatták be a hallgatók. Több vers is fölzendült: Fáber Kovács Gyula: Kötelez a múlt című nagy hatású versét követte a Boros Gergely tollából származó „Még egy reformációt”. A koszorúzás előtt közvetlenül Rab Zsuzsa: Tövisek közt sajlódott gyenge liliom című költeményéből hangzott el egy részlet. Ez után koszorúzás következett, majd áldásvétel, végül nemzeti imádságunkat, a Himnuszt énekelte az ünneplő közösség.

 Ólé Sándor 1884-ben született Csóron. Alig tizenegy évesen, 1895-ben került a Dunántúl Athénjának is nevezett Pápa városába, s megkezdte tanulmányait a Pápai Kollégiumban. Az érettségi vizsgák sikeres letétele után 1903-ban beiratkozott a Teológiára. 1907. január 14-én a Teológia professzori kara főiskolai széniorrá választotta, így a pápai gyülekezet segédlelkésze is lett Kis József esperes mellett. 1928-ban a pápai gyülekezet lelkipásztorává választotta, majd később főiskolai gondnok lett. Az Ő lelkipásztorsága alatt épült föl a Március 15. téren a református újtemplom. 1954-től száműzték Pápáról, majd Magyarbólyba került. Még néha vissza-vissza látogatott Pápára, de 1976-ban, éppen 40 éve elhunyt.

 Ezen az ünnepségen igazán megélhettük az együvé tartozást, a testvéri közösséget. Ólé Sándor ugyanis egyformán fontos a Gimnáziumnak, a Teológiai Akadémiának, és a Gyülekezetnek is. A pápai református újtemplom fölszentelésének 75 éves évfordulóján szeretettel emlékezik kedves öregdiákjára az Akadémia, Isten előtti hálaadással. 

A képekért köszönet Dr. Hanula Gergelynek!

Sárközi Gergely Antal