„UTAK” - ökumenikus konferencia volt Veszprémben

Závodi Zsuzsanna, 2017-10-02 14:06:22

Ökumenikus körben harmadik alkalommal rendezték meg az „UTAK” konferenciát „Reformáció és Ökumené” címmel a veszprémi Kálvin János parki templomban a Reformáció 500 programsorozat részeként, melynek főtémája a megújulás mintái és az együttérzés etikája volt.

A plenáris előadások és a délutáni műhelyekben folyó interaktív munka is három felekezet közösségében, szolidaritásában folyt. A konferencia részvevőit külön köszöntötte Dr. Márfi Gyula, veszprémi érsek, Steinbach József, a dunántúli püspök, és Isó Zoltán evangélikus lelkipásztor. Levélben küldte el köszöntését Dr. Hafenscher Károly evangélikus lelkész, miniszteri biztos. Az egyházvezetők is kifejezték, hogy a reformáció fontos része – a szó eredeti értelme szerint – a „visszatérés” ahhoz a kiindulóponthoz, amely Jézus Krisztus.

A változás gyökere sokszor valamilyen egyéni vagy közösségi krízis, amely a kimozdulást, a jó felé való elmozdulást sürgeti. Egy olyan közegben ahol a radikális kérdezés és ítélkezés ideje lejárt, az Írásból vett modellezés képessége és Jézus együttérzése afelé indíthat el más és más liturgikus terekhez szokott közösségeket, hogy együtt lássuk meg a középponthoz való viszonyunkat. Így történt ez Veszprémben is. Isten az ember megváltozásában: reformációjában és transzformációjában érdekelt.

Varga Gyöngyi, az Evangélikus Hittudományi Egyetem tanszékvezető professzora előadásában kiemelte, hogy „Jézus a megosztás útját mutatta fel: azt az alternatív valóságot, amelyben nem a különbségtételek, az elkülönítés mozzanata határozzák meg az értékrendet, nem a szabályok, ítéletek és szentség igénye diktál. Nem az embernek a vallásgyakorlatban nyújtott jó teljesítménye határozza meg az Atya iránta való lojalitását. Valójában az együttérzés adja a hiteles hit belső dinamikáját.

A megújulás mintáihoz és a párbeszéd szükségességéhez járult hozzá Csernai Balázs, a Győri Hittudományi Főiskola római katolikus tanára, aki Jézus hívó szavát helyezte előadása középpontjába:  „Én azt a dicsőséget, amelyet nekem adtál, nekik adtam, hogy egyek legyenek, ahogy mi egyek vagyunk”. (János 17. 22.) Csernai Balázs megnevezte az útkeresés zsákutcáit, a „kirakat” ökumené hibáit és szólt arról a partikuláris közösségről, amikor csak „majdnem” vagyunk otthon keresztény közösségeinkben. Az imádságban ráismerünk Istenre és egyre inkább egymásra. „ha Istennel személyes egységben vagyunk, akkor meglesz a közösség egysége is.” - mondta az előadó.

Szűcs Ferenc, a Károli Gáspár Református Egyetem emeritus professzora „Óegyházi teológiai közösségünk mint egy mai párbeszéd forrása” címmel tartotta előadását. Szűcs Ferenc kiemelte, hogy a reformátori teológiai nyelv abból a latin, római örökségből származott, amelyet Augustinus és Aquinói Szent Tamás is használt. A közös terminológia a tisztán látás és az argumentáló készség a hitvallás megfogalmazására is kiterjed. Idézte Madách Imre Ember tragédiájának VII. színében lezajló párbajt, amely a korai egyház vitáját szólaltatja meg az áriánusokkal szemben. „ A vita egy betű, az „i” betű betoldásáról vagy kihagyásáról szólt, de a magyar nyelvben sem mindegy, hogy valakit „igaz” vagy „gaz” embernek tartunk.” – mondta szójátékkal élve a professzor.

A délutáni műhelyekben a konfesszió igénye mellé odakerült a „transzformáció” dimenziója is. Gyakorlati keresztyénségünk sokszor csak „tudja”, hogy a reformációnak folytatódnia kell, de nem tudja hogyan. Az áldás közösségi tere jelent meg az interaktív, megosztáson alapuló műhelyekben. Az egyik csoport Toókos Péter Jánossal közösen indult el a zsoltárimádság útján. Némethné Sz. Tóth Ildikó és Szabó György a szimbólumok „földjére” vezették a konferencia részvevőit, hogy arra találjanak rá „ami feltétlenül érint minket”(Tillich). Csizmazia Bulcsú a jézusi ökonómiát állította a középpontba: „Senki sem jut az Atyához, csak általam".

Pethő Judit műhelyében arra az ívre került a megújulás keresése, amelynek egyik végén az egyén a másik pontján a közösség áll. A konferencia napjára készült el, nyílt meg Votin Dóra festőművész „Eltüntetett képek” című tárlata. A reformáció hónapjában a Kálvin János parki református templomban nem csak hófehér vásznak voltak. A fehér festék különböző vastagságú, néhol áttetsző rétegekben került a festményekre, így az eredeti művekből is felsejlik valami. Az átfestés, a rombolás gesztusával a képek mind fizikai, mind szellemi értelemben több rétegűek lettek, példázva az épülés, pusztítás, újjászületés valóságát.

„Az utaknak céljuk van” - mondta Márai Sándor. Az „Utak” konferencia a keresztény hit egész életre kiterjedő áldását, az együttérzés etikáját szólaltatta meg.


Vélemények, hozzászólások

A hírhez még nem érkezett hozzászólás. Hozzászólok.

2017. december 13., szerda,
Luca , Otília napja van.

Látogatóink száma a mai napon: 3773
Összesen 2009. június 2. óta : 12510056

Ige Mellett

(23) „…az az ember, aki tükörben nézi meg az arcát…” (Jakab 1,19–27)*

TÜKRÖT TART ELÉNK AZ IGE! – 1. A tükörbe nézve vegyük sorra az intéseket. – Először hallgatni, hallani, meghallani figyelni a másikra, és csak ritkán ... tovább

REPOSZT

Bölcsföldi András: Jónak lenni jó!

Hatodik alkalommal rendezi meg a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap (MTVA) Jónak lenni jó! elnevezésű jótékonysági kampányát, amelynek kedvezményezettje ezúttal a Magyar Máltai Szeretetszolgálat. Immár elmondható ...
... Tovább

Dokumentumtár

Az árvaság kora az Őrségi Egyházmegyében

Formátum:None
Méret: 0 bájt

[ Saját anyagok feltöltése ] Dokumentum letöltése

Hangtár

vladar101002

Formátum:.mp3,
Méret: 24.5 MB

"Hit és gyógyítás - gyógyulás az Újszövetségben a bibliai antropológia tükrében" Dr. Vladár Gábor előadása. Elhangzott 2010. október 2-án, Pápán a Dunántúli Református Orvosok I. Találkozóján.

Hanganyag letöltése