„…fúrja át az úr a fülét…legyen örökös rabszolgája…”
Steinbach József, 2018-03-18 04:00:00
(2Mózes 21)* MINDIG ZAVAR A RENDETLENSÉG. Elég azonban egy kis időhiány, figyelmetlenség és lazítás, máris dagadni kezd a káosz.
– 1. Különösen fájdalmas tapasztalni ezt a tényt az ember és ember kapcsolatában, azon belül a férfi és a nő, valamint az egyes társadalmi rétegek közötti viszonyulásokban (1–11), de ember és állat (28–37), ember és teremtett világ összefüggéseiben is. – 2. Egy emberi közösség, csak rendben, világos, egyértelmű szabályok keretei között működhet, gyarapodhat. Isten Igéje a meglévő viszonyok rendezésével kezdi üdvözítő munkáját, így védi a rabszolgát (1–6), külön a rabszolganőket (7–11), és egyáltalán a nőket (20–27), óvja a tulajdont (28–37), és ezekkel együtt az életet (12–26). – 3. Isten Igéje azonban ennél sokkal többet ad, mert túlmutat a meglévő viszonyokon, és nem reformmal, vagy forradalommal teszi ezt, hanem Jézus Krisztusban Ő halt meg helyettünk, kiváltott minket életünk szétesni, koszosodni akaró, társadalmilag feszült (Galata 3,28), és halálos nyomorúságából (1Korinthus 15,20). – 4. Jó nekünk Urunk itt, a Te közeledben; – jó a te rabszolgádnak lenni, „lyukaszd ki a fülünket”, jelölj magadévá minket örökre (6).
* A teljes igemagyarázat:
MINDIG ZAVAR A RENDETLENSÉG.
Elég azonban egy kis időhiány, figyelmetlenség és lazítás, máris dagadni kezd a káosz.
Ez a „bűn” természete, mert saját „nehézségi erejéből” következően minden a szétesés felé kényszerül.
– 1. Különösen fájdalmas tapasztalni ezt a tényt az ember és ember kapcsolatában, azon belül a férfi és a nő, valamint az egyes társadalmi rétegek közötti viszonyulásokban (1–11), de ember és állat (28–37), ember és teremtett világ összefüggéseiben is.
– 2. Egy emberi közösség, csak rendben, világos, egyértelmű szabályok keretei között működhet, gyarapodhat.
Isten Igéje a meglévő viszonyok rendezésével kezdi üdvözítő munkáját, így védi a rabszolgát (1–6), külön a rabszolganőket (7–11), és egyáltalán a nőket (20–27), óvja a tulajdont (28–37), és ezekkel együtt az életet (12–26).
Isten Igéje, mint törvény abban is kegyelmes hozzánk, hogy egyértelműen parancsol, és szigorú, halálos büntetés által is védi az életet, óvja a kitaszítottat, a nem szándékosan vétkezőt.
– 3. Isten Igéje azonban ennél sokkal többet ad, mert túlmutat a meglévő viszonyokon, és nem reformmal, vagy forradalommal teszi ezt, hanem Jézus Krisztusban Ő halt meg, a vétlenül, a kényszerből, de a szándékosan vétkezők helyett is, kiváltott minket életünk szétesni, koszosodni akaró, társadalmilag feszült (Galata 3,28) és halálos nyomorúságából (1Korinthus 15,20).
– 4. Jó nekünk Urunk itt, a Te közeledben; – jó a te rabszolgádnak lenni, „lyukaszd ki a fülünket”, jelölj magadévá minket örökre (6).
Kapcsolódó link:http://igemellett.blog.hu/
