„…Uram, jó nekünk itt lennünk.”

Máté 17,1-13 Isten közelsége jó (Zsolt 73,28). Ezt élik át a tanítványok a megdicsőülés hegyén. Vajon, akik a református hívőkkel találkoznak, átélnek-e valami hasonlót: az Isten közelségét. Tudunk-e úgy jelen lenni a világban, hogy bennünket látva jó benyomás, „vonzó” összkép alakul ki rólunk?

Ez már önmagában Krisztus ügyének építése lenne. Milyen érzéssel megy el egy váratlanul istentiszteletre érkező hallgató a templomból? Megtörtént-e a csoda, hogy valójában az Úrral találkozott. Egy popénekest kérdeztek arról, hogy mi a véleménye a református istentiszteletről, válasza őszinte, de megdöbbentő volt: „…a tiszteletes úr hosszan beszélt a jó és rossz csillagok követéséről: Marilyn Monroe, Zámbó Jimmy, a focista Kaká és Eperjes Károly neve egyazon prédikációban hangzott el. Megrázó élmény volt.” Ez lenne a Krisztus közelsége?

Kapcsolódó link:http://igemellett.blog.hu/