Emlékezés Bellai Zoltánra

Ezekben a napokban kegyelettel és Isten iránti hálaadással emlékezünk Bellai Zoltán püspöki főtanácsosra, Aki 2019. február 15-én távozott közülünk az Örökkévalóságba. Az alábbiakban egy az áldott élete utóbbi majd’ 33 esztendejének a nyitányakor elhangzott köszöntés soraival emlékezünk Rá. 33 áldásos esztendő telt el – csakúgy, mint Krisztus Urunk földi szolgálatában, Aki aztán Zoltán Testvérünkért s mindannyiunkért meghalt a golgotai kereszten. Ez a mi egyetlen vígasztalásunk!

Bellai Zoltán esperes-lelkipásztor köszöntése

 Elhangzott  Kaposváron, 1986. november 23-án,

Bellai Zoltán esperes lelkészbeiktatási istentiszteletén

Ünneplő Gyülekezet!

Nagytiszteletű Esperes Úr!

Kedves Barátom!

      Két köszöntést hoztam a kaposvári szent Gyülekezetnek és újonnan beiktatott lelkipásztorának, valamint Hitvestársának. Az elsőt egykori teológus-társaid nevében, akik együtt voltunk Veled és kedves Hitvestársaddal a budapesti teológián. A másodikat pedig a Dunántúli Református Egyházkerület Püspöki Hivatalának munkatársai nevében.

      Amikor megkaptam a lelkész-beiktatási meghívót, megelevenedtek lelki szemeim előtt az együtt töltött esztendők emlékképei. Bizonyságot kell tennem ez ünneplő Gyülekezet előtt arról, hogy mi már akkor tisztelettel néztünk fel Rád és Feleségedre. Hogy miért?

      Nos, elsősorban azért, mert Nektek legfontosabb teendőtök mindig a tanulás volt. Ami aztán azt eredményezte, hogy évfolyamelsők voltatok Mindketten. De feltűnő volt az akkori teológus ifjúságnak az is Veletek kapcsolatban, hogy milyen komolyan szíveteken viselitek már akkor a diakónia ügyét. Hiszen az akkori budapesti Havas utcai szeretetotthont rendszeresen látogattátok. Volt úgy, hogy hetente többször már hajnaltól fáradoztatok az idős, beteg Testvérek ágya mellett.  

      A gyülekezetekbe szervezett teológusnapoknak hűséges szolgálattévői voltatok, igyekezve megismerni főleg dunántúli Egyházkerületünknek minél több Gyülekezetét.

      Az így bölcsen felhasznált tanulmányi idő után aztán senki sem csodálkozott, hogy elébb két kis somogyi Gyülekezet épült sokat a szolgálatotok nyomán, majd pedig, egy évtized elmúltával, ez év nyarán elérkezett a többrebízatás ideje is.

      Sejtjük, mekkora feladat ma egy ilyen nagyságrendű egyházmegyét, mint a Somogyi Egyházmegye elkormányozni.  Te Magad választottad esperesi székfoglalód vezérigéjéül, a Királyok első könyve 19. fejezetének 7. verséből, hogy „…erőd felett való útad van.”

      A mai ünnepnap mégis elsődlegesen a gyülekezeti szolgálat jelentőségét húzza alá Számodra.

      Mint kaposvári lelkipásztor, soha ne feledd el az Apostolok Cselekedetei Igéjét, mely egykor Pál apostolnak, ma pedig – mintegy információ-szerűen – mind-annyiunknak s e mostani helyzetben a lehető leg-konkrétabban Neked és Hitvestársadnak címzetten csendül meg az Úr ajkán: „…Nékem sok népem van ebben a városban.” (Apostolok Cselekedetei 18:10)

      Ezt Te, Aki itt születtél e tájon, pontosan tudod, nálunknál jobban tudod. Azt kívánom, hogy ez az igei gondolat vezessen Benneteket, kedves Feleségeddel együtt, mindvégig a gyülekezeti szolgálatban.

      Isten adjon elég erőt s adjon imádságos lelkületet, hogy családi hajlékotok ne csak egyszerűen az egyházmegye esperes-lelkészének és családjának otthona legyen, de ne szűnjön meg imádkozó háttere is lenni ennek a kaposvári Gyülekezetnek s az egész Somogyi Egyházmegyének.

      Nagy szükségetek s nagy szükségünk van arra, hogy ez így legyen! Miért mondom, hogy nagy szükségünk van még nekünk is erre? Azért, mert a Gyülekezet s az Egyházmegye határain   túlmenően,   a   Dunántúli   Egyházkerület    egész

közösségének ügye, szívügye az ami itt most történik s ami történni fog szolgálatotok nyomán, Isten Szentlelkének segedelmével!

      A jó bizonyságok Veletek kapcsolatban felbátorítanak, hogy hittel remélhessük: Tetszett Istennek, hogy elérkezhessék a mai ünnepnap a kaposvári szent Gyülekezet életében.

      Végezetül áldáskívánásomat egy igei imádsággal szeretném summázni: „…Tekints a te szolgád imádságára és könyörgésére, óh Uram, én Istenem, hogy meghalljad a dicséretet és az imádságot, amellyel a te szolgád könyörög e mai napon.” (I.Királyok 8:28)

      Úgylegyen!      

                                       Nagy Lajos püspöki titkár, diáktárs    

      Isten áldjon, drága Zoltán testvérünk! Találkozunk!