Hiány és jelenlét - kiállítás a Pannonia Reformata Múzeumban

Nagyon erős és fontos anyagból nyílt tárlat a Pannonia Reformata Múzeumban. Zoltai Bea festőművész a pápai Zsinagóga ürességét, s ezzel az ürességgel az egykori zsidó közösség jelenlétének hiányát érzékelteti képein. A múzeum Zoltai Bea kiállításával kapcsolódik a holokauszt pápai emlékévének programjaihoz.

Zoltai Bea szeret egy dologra koncentrálni. Amikor elhatározta, hogy saját nyelvén megfogalmazza a megfogalmazhatatlant, elkezdte tanulmányozni a magyarországi zsinagógákat. Nem sajnált sem időt, se fáradtságot, hogy felkutassa, mely épületek lennének a legalkalmasabbak arra, hogy a zsidó népirtás mementójaként szerepeljenek. Aztán eljött Pápára. Simon Zsolt volt az idegenvezetője. Ahogy belépett a Zsinagóga épületébe, súlyos csönd, érzékelhető üresség vette körül. Szeme nem tudott alkalmazkodni a sötéthez, ezért a többi érzékszervével ismerkedett az épülettel, a múlttal. Aztán egyszercsak az emeleten meglebbent egy fekete vászon, ami az ablakokat takarja. Az akkor beömlő fényben nyilvánvalóvá vált a művész számára, hogy a pápai Zsinagóga lesz az, amivel foglalkozni fog.

A másfél éves alkotási folyamat sok munkával járt. Zoltai Bea ha alkot, akkor nem engedi magát kizökkenteni, hisz ezek a képek csak a teljes belefeledkezettség állapotában születhettek meg. Négy évvel ezelőtt készült el a tizenhét nagy kép. Ezek most a Pannonia Reformata Múzeum időszaki kiállítási terének három termében kaptak helyet. Mindegyik terem külön világ. Az elsőben azok a képek láthatók, melyek a  múlt ürességét idézik. Azt az ürességet, amikor a Zsinagógához még élő közösség tartozott, azt az ürességet, amikor a szent hely még várta a híveket, s azok meg is érkeztek. A középső terem üressége fájdalmas. A Zsinagóga üres, s már hiába várja a rabbit, az istentiszteletre érkező zsidókat. A harmadik teremben klasszikus csendéletek kaptak helyet, melyek az ünnepet, a szombatot megelőző vacsoraasztalt mutatják, melytől szinte érezhetően most állt fel a család. A nagy képeket kiegészítik a töredékek, a kicsi képek. Ezek mindenütt jelen vannak, ezek az emlékek töredékei. Azok a részletek, melyek a művészben külön-külön felvillantak, ha a pápai Zsinagógára gondolt. Ezek kifejezetten erre a kiállításra készültek. Zoltai Beának titkos vágya volt, hogy egyszer ezek a képek Pápára kerüljenek, s amikor az álom valóra vált, a kiállítótér adottságaihoz igazodva ötvenkét képet művet hozott létre. 

A kiállítás megnyitóján Köntös László főjegyző, gyűjteményi igazgató köszöntötte a megjelenteket. - Itt vannak Zoltai Bea pápai Zsinagógáról készült fantasztikus festményei egy keresztyén, református épületben, a holokauszt helyi évfordulóján. Itt most Pápán az európai civilizáció kellős közepén vagyunk ezzel az eseménnyel. Itt a református Ótemplom, pár száz méterre az ország harmadik legnagyobb zsinagógája, a Fő téren pedig a katolikus Nagytemplom. Pápa tényleg egy sokhagyományú város, s ezek a hagyományok az évszázadok során egymás mellett futottak, erősítették egymást. De történt valami, hisz itt a Zsinagóga, de nincsenek itt azok az emberek, akik egykor megtöltötték, magyar zsidó honfitársaink. Mai civilizációnk egyik legnagyobb kihívása a holokauszt feldolgozása, és nem vagyunk túl vagyunk rajta. Számomra ez a kiállítás a múlttal való szembenézés fontos mozzanata - mondta Köntös László.

- Megtörtént. Ezt a mottót választottuk a holokuszt pápai emlékévéhez - mondta dr. Áldozó Tamás polgármester. - Megtörtént, s azóta is próbáljuk ezt feldolgozni. Mi pápaiak azóta is kerülgetjük ezt az épületet. Ahogy próbáljuk feldolgozni a holokausztot, próbáljuk feldolgozni ezt az épített örökséget is, ami itt maradt nekünk, s próbáljuk elhelyezni városunk szövetében. A Zsinagóga szűk utcákban, házak közé szorult épület, aminek bejárása, magunkba fogadása még hátravan. Én azt hiszem, hogy ez a kiállítás is közelebb fog vinni ahhoz, hogy ez megtörténjen, s ez a kiállítás is inspirálni fog bennünket pápaiakat, döntéshozókat, hogy egyre határozottabban dolgozzunk azért, hogy ez az épület ne csak azt az arcát mutassa, amit a képeken a középső teremben láthatunk, hanem egy megújított, a régi világot megidéző épület legyen - mondta a polgármester.

Simon Zsolt röviden összefoglalta a pápai Zsinagóga történetét, majd a kiállítást Körösvölgyi Zoltán művészettörténész nyitotta meg, aki a tér, a tapasztalás és az emlékezés összefüggéseiben szólt a tárlatról. - A kiállításon üres tereket látunk, a pápai Zsinagógáét egykor és most. A belső térben a templom beragyogott üres terét, ahova még nem érkeztek meg, a másik oldalon az otthon terét, ahonnan éppen elmentek, ebben a középső teremben pedig a romlás virágaival ékes templomteret, ami üres, ahonnan egyszerre hiányoznak azok, akik megépítették, lakták, s ahol paradox módon éppen a hiányukkal, emlékükkel vannak jelen - kezdte beszédét a művészettörténész, aki hozzátette, hogy ellentmondásosnak tűnhet, ha a látással való befogadás helyett hallgatásra hívja az érdeklődőket. Pedig nem újkeletű ötlet ez, Luther is teret nyitott a modern művészetről való szabad, kreatív gondolkodásnak, nem állítva elvárásokat annak, hogy a művészetnek miként kellene kinéznie. Luther szerint nem az számít, amit látunk a festményekből, hanem amit hallunk belőlük, amint rajtuk keresztül megéljük és megérezzük az élettel és a felebarátokkal való kapcsolatunkat. A hely a tér speciális formája, ami elválaszthatatlan tőlünk emberektől, személyes tapasztalásunktól. A helyek között megkülönböztetett a templom, a szent tér. A lélektanilag kitüntetett helyek az egyén részévé válnak, elvesztésük fájdalmat eredményez. - Mi történik akkor, ha nem a hely veszik el, hanem a hely veszíti el az azt létrehozó, fenntartó embert, közösséget? Mi történik, ha a hely megmarad? Mit kezdünk vele? Mivel töltjük meg? Bútorraktárnak használjuk vagy hegesztőműhelynek? Vagy üresen hagyjuk az emlékezés néma jeleként? - mondta ki a mindenkiben megfogalmazódó kérdéseket Körösvölgyi Zoltán. Az emlékezet fájdalmas, traumatikus, de építő, identitásképző, tette hozzá, s ez a kiállítás segít az emlékezésben.

A kiállításmegnyitón a református gyülekezet Séllyei István Kórusa szolgált, majd a látogatók Simon Zsolt vezetésével átsétáltak a Zsinagógába is. A jövőben is szerepel a tervek között ez a lehetőség, hogy az érdeklődők a tárlat megtekintése után a Zsinagógába is ellátogathatnak. Zoltai Bea Hiány és jelenlét című tárlata szeptember 30-ig tekinthető meg.

Hiány és jelenlét - kiállítás a Pannonia Reformata Múzeumban

2019. április 13.

11 fotó található ebben a galériában