Közös Reformációi Istentisztelet a Tatai Egyházmegyében

Október 27-én 3 órakor szinte nyári verőfényben hívogatták a harangok a megyebeli gyülekezetek tagjait a Dorogvidéki Református Egyházközség templomába. Ahogy a lelkipásztori köszöntőben elhangzott:„Engedjék meg, hogy a köszöntést tavalyi esztendők jelmondatával tegyem: Jöjj, mondjunk hálaszót!  Igen, hálaszót mondunk, hiszen nagy öröm és megtiszteltetés számunkra, hogy az egyházmegye talán egyik legkisebb gyülekezete, mely Piliscsévtől Tátig 202 egyházfenntartóval bír, hívhatta meg közös ünneplésre az egyházmegye gyülekezeteit. Óriási erő van a közösségi létben, köszönjük, hogy megélhetjük.

Hálaszót mondunk, mert tavaly szenteltük fel gyülekezeti házunkat 25 év várakozás után. A tavalyi keretek nem tették lehetővé, hogy együtt örüljünk és hálaszót mondjunk a megyebeli gyülekezetekkel, ezt most pótoljuk."

Nagytiszteletű Máté László esperes úr igehirdetésnek textusa a Galata 5,13 volt, s ez alapján hangzott az igehirdetés, „a reformáció lényegénél fogva nem csak emlékezés, hanem állandó feladat, mert a lelkiismeret válaszát adta olyan kérdésekre: Ki üdvözül? Ki az igaz ember? Ha más fogalmakat használ, de lényegében ezekre a kérdésekre keres választ ma is az ember, és a válaszok nem csak az egyházon belül születnek. Jó példa erre a manapság sokat használt „keresztyén szabadság" fogalma. A keresztyén, ill. nem keresztyén válaszok különbözősége abban ragadható meg: nem mindegy, hogy „Isten a szabadító", vagy „a szabadság az isten".

Mivel 2019 Rákóczi-év, így előadást hallhattunk nagytiszteletű Gerecsei Zsolt egyházmegyei főjegyzőtől:"Igaz hittel és buzgósággal..." - a hódoló szolgálat példája gróf Ráday Pál címmel. A nagyon élvezetes, mának szóló gondolatok Ráday lelki Hódolás című imádságos könyve alapján szólították meg a gyülekezeti tagokat. „Az igaz keresztyén adója az Istennek való meghódolás". Nem vagyunk „adócsalók"? -hangzott a kérdés. Aztán itt van ennek az ideje? Akkor 1710-ben,amikor a szabadságharc ügye már vesztésre állt és akár napjainkban?  Erre hangzott Ráday válasza:" Igére, kegyességre, imádságra alkalmatlan időben mi lenne fontosabb, ha nem az ige, a kegyesség,az imádság?" Majd szólt felénk a kérdés:" Mi gátja van ma,hogy igaz hittel és buzgósággal, édes hazánk, anyaszentegyházunk szolgálatára szenteljük magunkat?  A választ Rádaytól kaptuk meg, „a lelki hódolás hiánya, az a teljes odaadás, ami szavaiból, életéből kiragyog, hogy élet lesz a hite. Ki gátol, hogy hitünket imádságos, buzgó lélekkel gyakoroljuk, - és még teológiailag is tiszta, biblikus legyen? Ráday, egy nem lelkészi elem példája hathat bármelyik mai presbiter, gyülekezeti tag életére" - hangzott a bátorítás és bíztatás.

Az egyházmegye lelkészi kórusamintegy válaszul az előadásra Ráday énekét énekelte, „Meghódol lelkem tenéked nagy Felség".

Az istentiszteleten szolgált Vadász Attila orgonaművész,a mocsai gyülekezet kántora, valamint Mészáros János Elek előadóművész, presbiter. Hitvallás és bizonyságtételei énekben elbeszélve valóban az elmélyülés és a krisztusi szó megértésének lehetősége.

A megjelenteket köszöntötte Dorog Város polgármestere, Dr. Tittmann János, aki igazi reformációi gondolatokat hozott magával.

A közös reformációi ünneplés szeretetvendégséggel ért véget, különösen is hálásak vagyunk, hogy majd 250 testvérünk megélhette a közösséget az élő Istennel és egymással, s így egymás hite által épülhettünk a reformáció 502. évében.

Pungur Béla lelkipásztor

Forrás: Tatai Református Egyházmegye honlapja