Jó lesz újból találkozni - Húsvéti interjú Steinbach József püspökkel

, 2020-04-09 10:16:31

Rendhagyó húsvét előtt állunk, ami nélkülözni kénytelen a templomi közösséget, a közös úrvacsorát. A járvány árnyékában megtartott ünnepről Steinbach Józseffel, a Dunántúli Református Egyházkerület püspökével beszélgetett a Reformátusok Lapja.

Virágvasárnap hozsannázó tömeg köszöntötte Jézust, ahogy bevonult Jeruzsálembe. Ma, a járványügyi intézkedések miatt valószínűleg senki sem lehetne ott, hogy olajágat terítsen az útra, Jézus csendben, egyedül vonulna. Mennyire és miért volt fontos a tömeg jelenléte Jézus bevonulásakor?

Most is nagyon sokan ott leszünk lélekben, sőt lehet, hogy többen, mint valaha. Úgy gondolom, hogy fontos a testi jelenlét is, a látható egyházban való jelenlét nélkülözhetetlen, de vannak olyan rendkívüli helyzetek, amikor ez nem megoldható. Ez most egy ilyen helyzet. Ugyanakkor virágvasárnap is hangzik az ige és Isten Lelke által ugyanúgy élővé és hatóvá lesz az üzenet: királyunk jön. A mi királyunk, Jézus Krisztus bevonul Jeruzsálembe, meghal értünk a kereszten, majd feltámad a halálból és felmegy a mennybe: királysága megmutatkozik. Ez a virágvasárnapnak a teológiája: „Íme, királyod jön hozzád!” A Heidelbergi Káté 31. kérdés-felelete így vall erről: Örökkévaló királyunk van, aki megváltó szeretettel szeret minket, Igéje és Lelke által oltalmaz és megtart minket. Biztos vagyok benne, hogy virágvasárnap sokkal többen leszünk a hozsannázó tömegben. A 118 zsoltár idézete hangzik el itt, a mi igazából egy imádság, a „hosia-na”, hogy „Segíts meg, Uram!”. Ez most sokkal aktuálisabb, mint valaha.

Változik-e a nagypéntek és a húsvét fő üzenete a világjárvány miatt?

Az ünnep fő üzenetén nem változtat a járvány, sőt felerősíti azt. Egészségesen, örömben, nyomorúságban, betegágyon, a halál árnyékának völgyében járva is ugyanaz az evangélium: Jézus Krisztus feltámadt, Jézus Krisztus él; Isten az élet Istene, aki örök életet ajándékozott nekünk és a földi élet minden percét átjárja az örök élet bizonyossága. Számomra ez az egész helyzet és az, ami most így vartalanul történt velünk, csak megerősíti a húsvéti üzenetnek, az örömhírnek, a bizonyosságnak a lényegét. Az a biztos zengésű trombita, ami Isten Igéjének fő szólama – miként Bach kantátáiban a csodálatos menyei zene nyelvén zeng ugyanez – most még nagyobb bizonyossággal harsan fel.

Üresek lesznek a templomaink az ünnep alatt. Milyen húsvétunk lehet a személyes találkozások nélkül?

A személyes találkozásokat most a családban tudjuk megélni, miközben azért azt ne felejtsük el, hogy nem vagyunk egymás nélkül. Én ezt gyülekezeti és egyházi vezetőként is megtapasztalom. Most érezzük igazán, hogy mennyire fontos a testvéri közösség. A gyülekezetekben, bár személyesen nem találkozhatunk, folyamatos a pasztorizáció, az idősek telefonon való megkeresése. A dunántúli egyházkerület nagy közösségében is megéljünk ezt, folyamatosak a hívások, a kapcsolattartás, egymás bátorítása, email váltások, videó-konferenciák. Megéljük a közösséget és könyörgéssel várjuk, ismét helyreálljon a rend. „Urunk szabadíts meg bennünket, tarts meg bennünket a te mindenre elégséges kegyelmedből, a te akaratod szerint, hogy mielőbb újból találkozhassunk, áldott rendedben végezhessük a feladatunkat!” Döbbenetes, hogy megtámad minket egy ismeretlen vírus, és az egyik pillanatról a másikra megrengeti az egész világot. Isten most erősebben megsimogatott bennünket. Nem akarom, de használhatnám azt a prófétai kifejezést is, hogy megintett bennünket. Meg kell látnunk most bűnbánattal, hogy miben voltunk engedetlenek! Ez a helyzet felráz: „Ember ébredj fel, ember térj meg! Légy egy kicsit alázatosabb, nem élhetsz az Úr nélkül!! Az Úr megtartó kegyelme nélkül nincs élet!” Bizony rá kell döbbenünk, hogy milyen törékeny az emberi élet, hogy minden percünk kegyelem, hiszen az Isten minden életnek forrása, ahogy a 36 zsoltár 10. verse mondja: „Tenálad van az élet forrása, a te fényedben látjuk a világosságot.” Nyilván most nem annak az ideje van, hogy az helyzet intés-aspektust emeljük ki, mert most az embereket bátorítani kell, gyógyítani kell, közbenjáró könyörgést kell mondanunk egymásért. De ne feledjük, hogy a lelkigondozói hang mellett a prófétai és evangélizáló hangját is hallatnia kell Jézus Krisztus egyházának.

A Magyar Református Egyház zsinati elnökségi javaslata szerint a házi istentisztelet alatt úrvacsorázhatnak a gyülekezetek tagjai. Mit gondol, sokan fognak élni ezzel a lehetőséggel?

Az Elnökségi Tanácson sokat beszéltünk erről és nagyon fontos, hogy adatott ez a lehetőség. Azt is ajánljuk a gyülekezeteknek, hogy húsvétkor kapcsolódjanak be a Duna Televízió 9 órakor kezdődő ünnepi istentiszteletébe, és éljük át a Kárpát-medencei összetartozásunkat. Szerintem most nagyon fontos, hogy így is átéljük az Istennel és az egymással való közösséget, és akinek a lelkiismerete megengedi, az a legkisebb gyülekezetben, a család közösségében vegye magához a szent jegyeket, ahogy ez a Zsinat elnökségi ajánlásában benne van. Azt is ki kell emelni, hogy a házi istentiszteleten való úrvacsorázás csak ajánlás. Sákramentumról van szó. Ha együtt lennénk a templomban, ott is csak az vesz úrvacsorát, aki erre felkészült. A szereztetési igék elhangoznak, a bűnvalló imádság, a hitvallás elhangzik, ott lesznek a látható, külső jegyek is, így együtt átélhetjük az üdvösség ígéretét. Nyilván ebben a helyzetben sok kérdés merül fel az úrvacsoravétel kapcsán. Köszönjük a Zsinat alapos, minden helyzetre kiterjedő ajánlását. Ugyanakkor annak sem most van az ideje, hogy ezt ezen túl megvitassuk; viszont tanulság az is, hogy később teológiailag alaposan ki kell dolgoznunk a rendkívüli helyzetek esetén történő úrvacsorázás kérdését. Akinek tehát ezzel bármilyen szempontból gondja van, ő imádságban emlékezik meg az úrvacsoráról, és nem él a szent jegyekkel, ha azokkal jó lelkiismerettel, ilyen módon nem tud élni. Akkor imádságban, az Ige és Lélek által lesz közösségünk az Úrral és egymással, Hasonlóképpen ajánlás a Duna Televíziós közvetítés is, a lelkipásztorok maguk dönthetik el, hogy tartanak-e külön digitális istentiszteletet, vagy bekapcsolódnak a közvetítésbe.

Hogyan éli meg a személyes találkozásokat igénylő csoportos alkalmak és istentiszteltek hiányát a Balatonalmádi-Balatonfűzfői Társegyházközség, hogyan készülnek a húsvétra?

Mi a saját gyülekezetünkben hanganyagban, videón és nyomtatható módon is elérhetővé teszünk minden alkalmat. Emellett nagyon széles, elektronikus körlevél rendszerünk van, sokakat elérünk. A gyülekezetben már egy éve a második korinthusi levelet magyarázzuk folyamatosan haladva e bibliai könyvben. Most értünk el az utolsó, 13. fejezetig. Itt következnek azok a gyönyörű igeversek, amelyekben arról van szó, hogy „általam az a Krisztus szól, aki veletek szemben nem erőtlen, hanem hatalmas közöttetek; mert ha meg is feszíttetett erőtlenségből, él az Isten hatalmából, és ha mi erőtlenek vagyunk is őbenne, élni fogunk vele együtt Isten hatalmából közöttetek” (2Kor13 3-4). Ennél szebb húsvéti üzenetet nem is készíthetett volna el nekünk a mi Urunk. Ugyanakkor, ha úgy nézzük, minden vasárnapi istentisztelet húsvéti istentisztelet, mert minden vasárnap a feltámadott Jézus Krisztust hirdetjük és ez most, húsvét ünnepén különösen hangsúlyos. Fájó, hogy ebben a helyzetben nem élhetjük meg a gyülekezet közösségében sem a nagypénteki sem a húsvéti ünnepet. Saját gyülekezetemben azt kérem, hogy húsvétkor a Duna Televízió istentiszteletei közvetítésébe kapcsolódjunk be.

Keresztyénként hogyan tehetjük hasznossá a bezártságot húsvét idején?

Legyünk jelen egymás számára a családban, mert máskor olyan kevés időnk van egymásra, de most megélhetjük az otthoni közösséget ebből a külső kényszerből is. Mondjunk közbenjáró könyörgést húsvétkor különösképpen a betegekért, a gyógyítókért, az orvosokért, a nővérekért, a döntéshozó, szolgálatban lévő testületekért, idősekért, és akár név szerint is könyörögjünk emberekért. Imádkozzunk a feltámadott Jézus Krisztusba vetett bizonyossággal minnyájunkért, hogy az Úristen adjon nekünk erőt ebben a helyzetben. Az ünnepek idején szenteljünk időt az elcsendesedésre, ne feledkezzünk meg a feltámadás örömhíre feletti hálaadásról sem, hogy bizonyosságunkban erősödhessünk. Imádkozzunk azért is, hogy az Úristen könyörüljön rajtunk, tartson meg bennünket, és mihamarabb álljon helyre a rend. Most tapasztaljuk meg igazán, milyen nagy áldás a mindennapi rend: az üdvösség előíze. Ahogy tudjuk, az ünnepek után, tegyük a dolgunkat, betartva minden külső rendeletet. Nagyon sokan otthonról dolgoznak, mi magunk is. Működtetni kell a dolgokat, dolgozunk amíg csak lehet.

A járvány tetőzését nyár közepére várják a szakértők, akik arról is beszélnek, hogy nem lesz már minden ugyan olyan, mint a járvány kitörése előtt volt. Ön szerint az egyházunkban milyen változásokat hoz majd ez a helyzet?

Nagyon nehéz ezt megítélni. A járvány gazdasági következményei is súlyosabbak lesznek, amik kihatnak az egyházakra is. A zsinati ülésen is beszéltünk például a kimaradó perselypénzekről, és azt kérjük a gyülekezetektől, hogy ne feledkezzenek el az adományokról, a vasárnapi perselypénzeket gyűjtsék össze, akár át is utalhatják az egyházközségeknek. Ebben az ügyben az egyházkerületi főgondnokok közös levelet is írtak, amit minden református lekésznek elküldünk, hogy ők juttassák el a gyülekezetek tagjainak. Fontos, hogy a nem lelkészi szolgálattevők is figyelmeztetik erre a testvéreket. Mindenképpen egy korszakváltást jelnet ez, a társadalomban, az egyházban, világméretben is. Sok mindent újra kell gondolni. Nagyon elkényeztetett bennünket az Isten szeretete és mi hálátlanokká lettünk, visszaéltünk szeretetével. Minden jó olyan természetessé lett, ami eleve jár nekünk, meg több és még annál is több! Ezeket mind végig kell gondolni. Társadalmi értelemben is korszakváltásról beszélhetünk… De nem szabad most még ennél tovább menni.

Hogyan tud segíteni most az egyház a rászorulóknak?

Egyik oldalról az Igével, a lelkigondozással, a pasztorációval. Másik oldalról pedig válságalapokat fogunk létrehozni azokból a forrásokból, amelyekből az elmaradó kerületi programokat finanszíroztuk volna. Ezekből az alapokból próbáljuk segíteni egymást, amíg csak tudjuk, ott ahol nagy gondok támadnak. De gyűjtünk is, csatlakoztunk a Magyar Református Szeretetszolgálat krízisalapjához. Fontos, hogy élen kell járnunk mások megsegítésben, támogatásában, hiszen a szeretetszolgálat az egyház lényegi szolgálata.

Járvány után jobban megbecsüljük majd az emberi kapcsolatok fontosságát?

Én az elmúlt hetekben majdnem minden videós istentiszteletet így kezdtem: „Hiányoztok, Testvérek!” A személyes kapcsolatok és az így megélt közösség, pótolhatatlanok, azt semmilyen virtuális tér nem pótolhatja. Isten, a mi Urunk Jézus Krisztusban személyesen jött el közénk, testet öltött. Az inkarnáció a személyes kapcsolatok fontosságát húzza alá. Él a mi Urunk, Igéje és Lelke által most is személyes kapcsolatunk van Ővele és egymással. A Krisztus teste az egyház, amiben szintén kiemelkedik a személyes kapcsolatok fontossága. Most érezük, hogy ez mennyire hiányzik, hogy milyen nagy ajándékai vagyunk egymásnak, az Úrban. Húsvéti bizonyossággal, imádsággal, türelmesen várjuk, hogy az Úr kegyelméből vége legyen a járványnak, jó lesz újból találkozni. „Ő él, és mi is élni fogunk! Ezért erősek vagyunk az Isten kezében!” (2Korinthus 13,4; 10,4)


Vélemények, hozzászólások

A hírhez még nem érkezett hozzászólás. Hozzászólok.

2020. November 27., Friday,
Virgil napja van.

Látogatóink száma a mai napon: 9921
Összesen 2009. június 2. óta : 22569566

Ige Mellett

(12) „…Te pedig ugyanaz maradsz; és esztendeid nem fogynak el.” (Zsidókhoz írt levél 1,5–14)

Mennyi, nálunknál nagyobb probléma gyötör bennünket! Éppen ezért, mennyi emberi, kiagyalt gondolat próbálja ma is gyógyítgatni, megoldani a problémáka... tovább

Dokumentumtár

Rendkívüli lélek

Formátum:.docx
Méret: 15.1 KB

[ Saját anyagok feltöltése ] Dokumentum letöltése

Hangtár

ahitat_kl

Formátum:.mp3,
Méret: 16.8 MB

Köntös László áhítata

Hanganyag letöltése