„Szeressétek az Urat, a ti Isteneteket, és mindenben az Ő útjain járjatok…”

(Józsué 22,1–8) – Az Úr, a mi Istenünk szeret bennünket. Ezt a szeretetet egyszülött Fiában mutatta meg az Isten. Ez a szeretet legyőzte a bűn zsoldját, a halált. Ebből a szeretetből élünk minden nap. Ez a szeretet az örök élet bizonyosságából fakadó szeretet, amely felülír mindent: minden gyarló emberi érdeket, minden itteni önző küzdelmet és harcot. 

– Kár, hogy ezt még hívő emberként is csak a halálos ágyunkon értjük meg igazán! – mondta nekem az egyik testvérem, aki halálos beteg volt, és azóta már hazatért az Úrhoz. 

– Azonnal vitába szállnánk ezzel a kijelentéssel, hiszen Isten népének, és az egyes hívő embernek is vannak értelmes harcai ebben a világban… Mégis, most inkább ne akarjunk vitázni. Sajnos, zsigeri bennünk az állandó konfrontáció. Nem tudunk másként létezni. Mindenki joggal védi a „sajátját”, vagy azt, amiről azt gondolja, hogy a „sajátja”. Csak a megváltás segít rajtunk.

– Az Úr útján járni, nekünk csakis Jézus Krisztus követésében lehet. De mit jelent ez? Ezen az úton járva, megbecsüljük és védjük az Ígéret itteni földjét, a Krisztusban testvéreinket, valamint a saját kincseinket: lehetetlen ebben a világban Jézus Krisztust másként követni. De szánalmasak vagyunk, ha hitben járva nem látunk tovább az ígéretek kiteljesedésére, a megváltás teljes valóságára, „odaát”. Nagy nyomorúságunk, hogy mi szinte csak ebben az életben reménykedünk a Krisztusban, és ez látszik is rajtunk (1Korinthus 15,19). 

Kapcsolódó link:http://igemellett.blog.hu/