(12) „Az ember pedig mennyivel többet ér…” (Máté 12,9–21)

JÉZUS MEGGYÓGYÍTJA A SORVADT KEZŰT SZOMBATON. 

– 1. A nyugalom napjának megszentelése ma nem kérdés. Sokan annyira elfelejtették már a Biblia és az egyház nyelvét – ez nagy baj egyébként –, hogy nem értik azt, amit beszélünk, vagy teljesen félreértik az üzenetet. 

Ezt az érthetetlenséget az egyéb szóhasználatunkban még csak fokozzuk. Erre példa, hogy amikor a zsinat „világi”, azaz nem lelkészi alelnökét megválasztották; az illető főgondnok urat saját diákjai kérdezték meg: – Milyen alvilági elnöknek választották meg az Igazgató urat? – De ezt a félreértést még felülmúlni is lehetett. A zsinat világi elnökének ugyanis ahhoz gratuláltak, hogy ő lett a világ elnöke. Tehát vagy ügyet sem vetnek ránk az emberek, vagy lefordítják a beszédünket a saját nyelvükre, ha mi nem „fordítjuk le” nekik… 

– 2. Innentől kezdve egy sereg kérdés vetődik fel a mai igeszakasz kapcsán. Mi jelent a ma emberének a nyugalom? Mit jelent a ma emberének a szentség, valaminek a megszentelése? A „mit szabad és mit nem” sem kérdés; legalábbis teológiai értelemben nem az. Innen nem indulhatunk el. Inkább ott kell megragadni az Igét, ahol, amiben még jártasak vagyunk. Ma ezekre a kifejezésekre kapjuk fel a fejünket: vádaskodás, mozgáskorlátozottság, betegség és gyógyulás, a jó cselekvése, állatvédelem… Bocsánat, hogy így kiéleztem a problémát: szándékosan! 

– 3. Egyébként pedig egy biztos: hirdessük az evangéliumot, az elvégzi munkáját! Jézus Krisztus, minden tekintetben sorvadt, viszálykodó, ugyanakkor megrepedt nádszál és pislákoló mécses életünket meggyógyítja (18–21). Az ember Őneki többet ér annál, mintsem bármilyen törvényért és igazságért beáldozza azt (12). Soha nem adjuk fel az Istentől kapott önazonosságunkat, azt hittel képviseljük, de soha senkit nem gyűlölhetünk, bánthatunk, miközben Jézus Krisztus követségében járunk. Aki egyszer megtapasztalta sorvadt életének nyomorúságát, az többé nem a nyugalom megszentelésének fontosságán vitatkozik, hanem eleve bement ebbe az üdvösséges nyugalomba. Kifelé azonban az ilyen ember soha nem hallgat: hirdeti Jézus Krisztust, és tanítja övéit a Biblia és az egyház szent nyelvére, hogy ne „idegen” eszközökkel bűvészkedve kelljen megszólítani az embereket.

Kapcsolódó link:http://igemellett.blog.hu/