„…közelebb van hozzánk az üdvösség…”

(Róma 13,8–14) – Egyszer, a három történelmi egyház püspökeinek találkozójára gyülekezve, egy protestáns püspök megszólított egy katolikus érseket: „Mondj valami jót, Érsek uram!” Az érsek így felelt: „Üdvösség!” A kérdést megelőző beszélgetéshez kapcsolódva más válaszra számítottunk: szépen haladnak az építkezések, stabil az egyházmegye, azért van eredménye az emberi erőfeszítéseinknek… Az érsek válasza azonban teológiai telitalálat lett. 

– Hasonlóan telitalálatos válasz lett az, amit az egyik püspökünk felelt a következő kérdésre: „Mikor történik már valami lényegi és mégis korszerű dolog az egyházunkban, túl a mindennapi ügymeneten, túl a megszokott alkalmakon és túl az állandó válságkezelésen?” A válasz ugyanis így hangzott: „Ma is sok minden történt, főként pedig az, hogy egy nappal még közelebb kerültünk Jézus Krisztus visszajöveteléhez.” 

– Isten Igéje is pontosan ezzel bátorít bennünket. Ma még közelebb van hozzánk az üdvösség, mint tegnap volt (11–14). Ennél azonban sokkal többet jelent ez a kijelentés. Az apostol ugyanis így fogalmaz: „Hiszen most közelebb van hozzánk az üdvösség, mint amikor hívőkké lettünk…” (11) Már „itt” miénk az üdvösség, mert hitben járunk, az örök élet királyának, a feltámadott Jézus Krisztus ölelésében élünk. De az az új világ, amely hit által már most a miénk, egyre láthatóbban győzedelmeskedik a bűn, a betegség, a halál régi világán. A hajnalhasadást követően az éjszakát felváltja a nappal (14). 

*

– A Szentlélek által pedig a mi hívő életünk is egyre láthatóbban leteszi a sötétség megbocsátott cselekedeteit és felölti a világosság fegyvereit. 

– Ezek a fegyverek lelki fegyverek, amelyeket a krisztusi megváltó szeretet vezérel. 

– Ez a krisztusi szeretet nemcsak elfedezi a régi élet konkrét bűneit, hanem elsorvasztja azokat, valahogy úgy, ahogy az árnyékliliom elterjed és fénylően virágzik a leghomályosabb helyen is, megakadályozva azt, hogy alatta akár a legagresszívebb gyom is előfurakodjon. Ha bűnös kívánság ébredne bennük, az már nem törhet felszínre (14).

*

– Csakis a krisztusi szeretetből táplálkozhat a mi szeretetünk (8–10). 

– A szeretetről sokfélét lehet összehordani, amely önmagában, meghatóan üres „líra”, de semmi egyéb. 

– A valóságos, tevékeny szeretet definíciói olvashatók itt, ebben az igeszakaszban.

– A szeretet: Krisztus bennünk. 

– A szeretet az Isten országának alkotmánya. 

– A szeretet a krisztusi új és örök, üdvösséges világ megállíthatatlan hajnalhasadása. 

– A szeretet az Isten törvényének betöltése. 

– A szeretet az egyetlen lényegi tartozásunk egymás felé, amely csakis Jézus Krisztusban újjászületve egyenlíthető ki. 

– A szeretet leggyakorlatibb megfogalmazása az, ahogy a mi Urunk a gyarló, de már megváltott ember felől megközelítve szól a szeretetről: Ahogy magad szereted; na, úgy szeresd a másikat. Még gyakorlatibban mondva: „A szeretet nem tesz rosszat a felebarátnak.” (10) Mi a rossz a felebarátnak: mindaz, ami miatt te felsóhajtasz, felkiáltasz, felüvöltesz; mindaz, amitől te félsz vagy éppen rettegsz; mindaz, amitől te is indulatba jössz… Igen, az a másiknak is biztosan rossz. Egészen profánul fogalmazva: Ha te ráütsz az ujjadra a kalapáccsal, és az nagyon fáj, akkor ne csapj oda kalapáccsal a másik ujjára se, mert az bizonyosan neki is rossz lesz. Ez ilyen „egyszerű”. Illetve csak innen kiindulva lehet beszélni a szeretetről, esetleg elmélyíteni annak tartalmát, hogy az ne valami olcsó érzelgősség, vagy farizeusi képmutatás legyen. 

*

– Itt az idő! (11) 

– A nappal egészen közel van! Fel kell ébredni az álomból! 

– A krisztusi szeretetet valóban cselekedni kell és lehet, az Úr ereje által, miként az árnyékliliom ténylegesen virágzik, még a legárnyékosabb helyen is, és virágja felragyogtatja azt a homályos helyet, ahol él! 

– Letehetjük a sötétség cselekedeteit, amit a mi Urunk szeretete elfedezett: dorbézolás, részegeskedés, szeretkezés, kicsapongás, viszálykodás és irigység a múlté. 

– De Jézus Krisztusban igenis helye van az örömnek, a jókedvnek. 

– Jézus Krisztusban helye van a buzgó igyekezetnek, amely nem kioltja a másik igyekezetét, hanem támogatja azt; kivéve, ha az emberi igyekezet nem Istennek kedves célra irányul. Ilyenkor prófétai intésre van szükség. 

– Jézus Krisztusban a szeretkezés áldás, Isten ajándéka, az Úrban kapott társunkkal.

Kapcsolódó link:http://igemellett.blog.hu/