RENDrakó - Istent kereső lárma

Adminisztrátor, 2010-07-05 06:00:12

A REND egyik kiemelkedő programja volt a szombat esti Ákos koncert. Mind a REND résztvevői, mind az Ákos rajongók (illetve a közös halmaz is) kíváncsian várták a Szinbád turné REND állomását. A tovább mögött Székely Attila kaposfői lelkipásztor visszatekintését olvashatják, valamint meghallgathatják Steinbach József felvezetőjét és Ákos válaszát.

Mindenekelőtt meg kell jegyeznem, hogy amíg lelkész nem lettem, nem voltam különösképp egy megrögzött, fanatikus „ákosista” rocker, sőt, igazából gimnazista és egyetemista, teológus koromban soha nem is hallgattam Ákost. Ennek valószínűleg egyfajta sajátos, meglehetősen gyerekes és éppen ezért megmosolyognivaló oka volt: barátaim, osztálytársaim közül néhányan szabályosan megőrültek érte, és ez engem, aki tisztességes rockzenén nőtt fel, nem igazán vonzott. Aki emlékszik még a bonanzás időkre, az talán maga elé tudja idézni a bomberdzsekis, felnyírt hajú bakancsos fiúkat-lányokat, akik fekete ruhában, fekete sállal már messziről hirdették, hová tartoznak. Sokáig nem értettem, hogy néhány, egyébként egyháziassággal, vallásossággal egyáltalán nem vádolható barátom miért hord keresztre hasonlító medált a nyakában, és miért énekli ez az Ákos nevű srác, hogyaszongya: „Én vagyok a jel, nem hagylak el, hidd el, számíthatsz rám…” Aztán megértem az üzenetre – megértem én is, mint sokan közülük. Velük együtt én is felnőttem, igyekeztem komoly, példamutató felnőtté, és hibátlan lelkésszé válni – és elkezdtem Ákost hallgatni. Nem emlékszem már, hogyan történt, de arra igen, hogy pillanatok alatt magával ragadott. Talán az az oka, hogy Ákos korábbi zenekarához, a Bonanza Banzaihoz képest a zenéje keményebb, rockosabb lett, talán az, hogy felfigyeltem a szövegei hordozta üzenetre, nem tudom. Mindenesetre tény, hogy egyre határozottabban fordultam a zenéje, a dalai felé, egyre jobban kezdtem megérteni, felfogni, miről és Kiről énekel. És történt mindez lelkészként, családapaként.


Éppen ezért hatalmas ötletnek tartom, hogy a REND szervezői úgy döntöttek, felvállalják a rosszalló, fejcsóváló tekinteteket, „kell-e ez nekünk”, „itt van-e a helye” kérdéseket, és egy koncert erejéig elhozzák Pápára ezt az egyébként 42 éves, négygyermekes fiatalembert, hadd hallgassuk, hadd szórakozzunk, hadd osztozzunk mindabban az élményben, amit egy Ákos koncert jelent. Ez az ötlet tökéletesen beleillik abba az elképzelésbe, amit egyházkerületünk püspöke fogalmazott meg a REND kapcsán: „Az idei REND elsődleges célja a nyitás. Aki biztos a hitében (!), az bátran nyit mások felé.” Köszönjük a szervezőknek, hogy bátrak voltak és biztosak. Jól tettétek, jót tettetek!

Milyen is volt a pápai Ákos koncert? Az ember igyekszik elkerülni a nagy szavakat, ám valahogy ebben az esetben az erre irányuló kísérlet kissé reménytelen vállalkozásnak tűnik: zúzós, rockos, felemelő, lélekerősítő. Amolyan „Isten kereső lárma”. Pont olyan, mint amilyen Ákos, pont olyan, mint amilyen a szegedi, békéscsabai, miskolci koncert volt, és pont olyan, mint amilyen a füredi, vagy éppen az orfűi, tokaji koncert lesz. Amikor kerületi újságunk korábbi számában riporterünk feltette a kérdést, mivel készül Ákos a pápai koncertre, a válasz valahogy így hangzott: „semmi különössel. Igyekszem minden koncerten ugyanazt adni.” Hála Istennek! Ha mással készült volna, ha másabb, sokak számára finomabb, emészthetőbb, „egyházibb” lett volna, akkor meglehetősen csalódott lennék…és valószínűleg eltenném az összes Ákos lemezemet, mert nem lennék többé kíváncsi egy olyan zenészre, aki minden egyéb koncerten az, ami, ám egyházi közegben, a püspök és egyéb egyházi méltóságok közelében képmutató ájtatos manóvá válik. Szívből örülök, hogy Ákos a REND kedvéért sem vett vissza magából, nem változtatott semmit: itt látszik, hogy mindenhol ugyanazt az Üzenetet adja át változatlan formában és minőségben.

A koncert egyik legnagyobb élménye az volt, ahogyan elkezdődött. Kialudtak a fények, a tömeg tapsolt, sikítozott – és megjelent a színen kerületünk püspöke. Maga a megjelenés is döbbenetet váltott ki sokakból (elvégre Ákost várták…), ám amit hallottunk, az maga volt a tökéletes megfogalmazás. Íme: „Szeretettel köszöntök mindenkit a Református Egyházi Napokon itt Pápán. Úgy döntöttünk, hogy erre a mai napra elhozzuk ide Ákost, elsősorban azért mert Ákos is hívő ember. Kívánom, hogy jól szórakozzunk, mert ha így teszünk, a mennyország egy darabja lesz itt közöttünk. Jó szórakozást!” Nem tudom, illik-e egy püspökre ilyen jelzőket aggatni (bizonyára nem), de vagány, belevaló, az biztos! Határozottan, tömören, lényegre törően mondta el, amit kellett. Köszönöm, hogy „nem ütötte agyon” a köszöntést valami fennkölt szöveggel, köszönöm, hogy volt bátorsága kiállni és szólni. Erre mondják, hogy „aranyalma ezüsttányéron”.

Ami pedig ezután következett, nekem és sokak számára több volt, mint egy átlagos koncert, hiszen sokkal inkább hasonlított egy tökéletesen megkomponált szimfóniára, mint egy rock koncertre. A zene, a háttérképek, a zenekar minden mozdulata, rezdülése, a közönség- minden a helyére került ezen az estén. Ez azért is dicséretes, mert Ákos, sok celebbel, sztárral ellentétben ugyanazt a minőséget produkálta, mint Budapesten vagy éppen más nagyvárosban. Állítom, hogy a pápai előadás a világ bármely és bármekkora színpadán megállta volna a helyét, legyen az a new yorki Madison Square Garden vagy a londoni Wembley. Látszott, hogy végtelenül tiszteli és megbecsüli közönségét, hiszen érzi, hogy azok szeretete bátorítja őt naponként. Úgy gondolom, ezért nevezhetjük őt minden túlzás nélkül igazi, nagybetűs MŰVÉSZNEK. 
Nekem három dolog külön tetszett. Az egyik a zene ereje és dübörgése. Tudom, hogy egy rock koncert nem azonos egy zeneakadémiai jellegű leheletfinom fellépéssel, (sőt még a végén karcosabbra váltó 40 és 40+ turnékkal sem!) de úgy vélem, a hangzás tökéletesen illett a mondanivalóhoz. Amikor az utolsó ítéletről, a bűnről, az istenkeresésről, vagy éppen az élet szépségeiről és árnyoldalairól van szó ugyanis, akkor így kell a világ fülébe kiáltani: ébresztő!!!

A másik a közönség reakciója: tökéletesen vették az adást. Bár engem a feleségem visszatartott, sokan berohantak a küzdőtérre, és onnan csápolták-ugrálták végig az előadást. Tudom, ilyen koncerten ez a megszokott, ám az, hogy szinte együtt lélegeztek az előadókkal, csak a legjobbaknak kijáró ritka jutalom. Csodálatos volt látni, ahogy közösen énekelték a Táncolj a tűzön át, vagy az Ikon, az Utolsó hangos dal sorait. Istenem, ugye értik, hogy Rólad énekelnek? Bizonyára sokan igen, aki pedig még túl fiatal ehhez, az élményt elraktározva később talán elgondolkozik azon, Kiről is szólnak ezek a sorok?

A harmadik élményem: Ákos viselkedése. Lehet, hogy sokak számára magáról sokat gondoló, amolyan Ideális Popsztár, én azonban úgy éreztem, hogy mindenféle megjátszás nélkül önmagát adta: a bűnnel küzdő, a Bűntelent kereső és megtaláló EMBERT, aki örül az életnek és élvezi a sikert. Pont ilyenek vagyunk mi is, még akkor is, ha szeretünk a tökéletes hívő képében tetszelegni.

Aki nem jött el egyéb elfoglaltsága miatt, az csak sajnálhatja: életre szóló zenei és lelki élményt mulasztott el. Aki pedig valamiféle vallási meggyőződés miatt maradt távol, annak szívből ajánlom, hogy térjen be az első könyvesboltba, és vegyen néhány Ákos cd-t. Talán előbb utóbb ő is megérti egy korai Ákos dicséret szavait:

Hogyha túl sok a baj


És ha őrjít a zaj
És ha nem maradt semmid
 Akkor engem akarj

 Aki hozzád hajol 
Aki csak hozzád szól 
Neked hinned kell bennem
 Hát jegyezz meg jól

 Hogyha mindentől félsz 
Hogyha egyedül élsz 
Engem nem is kell hívnod
 Mert mindig elérsz

Hogyha könny nélkül sírsz 
Hogyha enni sem bírsz
 Vagy ha boldog vagy éppen 
És verseket írsz

 És ha nem hiszel már 
És ha senki sem vár
 És ha megbántál mindent 
És ha késik a nyár

Én vagyok a jel
 Nem hagylak el 
Hidd el, számíthatsz rám
 Én vagyok a jel 
Amit érteni kell mindenkinek
 Hidd el, számíthatsz rám 

Én vagyok a jel
 Nem hagylak el 
Én benned élek
 Hát fedezz fel 
Én vagyok a jel
Nem hagylak el
 Hidd el, számíthatsz rám
            (A Jel)

 

a fényképek a www.akos.hu illetve a www.refdunantul.hu oldalról származnak


Share/Bookmark


Vélemények, hozzászólások

A hírhez még nem érkezett hozzászólás. Hozzászólok.

2019. June 24., Monday,
Iván napja van.

Látogatóink száma a mai napon: 8869
Összesen 2009. június 2. óta : 16533227

Ige Mellett

(52) „…követte Őt az úton.” (Márk 10,46–52)

– Ne spiritualizáljuk el az Igét a vak Bartimeus meggyógyításának történetét magyarázva. Itt nem lelki vakságról van szó. Persze, nagyon sokan vagyunk... tovább

REPOSZT

Éretlenek

A  gyermek   abban   az   évben,   amelynek   augusztus   31.   napjáig   a   hatodik   életévét   betölti, tankötelessé válik. A tankötelezettség teljesítése a tanév első tanítási napján kezdődik. A ...
... Tovább

Dokumentumtár

NL110822

Formátum:.doc
Méret: 43.0 KB

Nagy Lajos hétkezdő meditácója a Veszprémi Kórház Belgyógyászati Centrumában. 2011.08.22.

[ Saját anyagok feltöltése ] Dokumentum letöltése

Hangtár

Az egyházról szóló bibliai tanítás

Formátum:.mp3,
Méret: 48.2 MB

Dr. Vladár Gábor előadása a Dunántúli Református Akadémián, a Pápai Református Teológiai Akadémia dísztermében, 2016. április 23-án. A Dunántúli Református Akadémiát a Dunántúli Református Egyházkerület és a Pápai Református Teológiai Akadémia indította el, hogy gyülekezeti tagoknak, érdeklődőknek közérthetően, de mégis tudományos alapossággal tanítást adjon hitünk alapvető kérdéseiről.

Hanganyag letöltése