„...szenvedett Poncius Pilátus alatt, megfeszítették, meghalt és eltemették.”

Hajlék az örökkévalóságban című kiállításunkban a nagypénteki eseményeknél Jézus halotti leplének szimbolizálására egy halottas lepedőt helyeztünk el. 

Ezt a fehér lenvászonra készült hímzett textíliát fekete fonallal, szálán varrott technikával készítette alkotója. Mintaegyüttese egymást követően egy csíkban elhelyezkedő életfamotívumokat ábrázol. Az életfamotívumok egy tőből kiemelkedő páratlan számú virágból álló bokrok. A virágbokrokat egy középtengellyel két szimmetrikus egységre bonthatjuk. A virágmotívumok: egy tőből kiemelkedő nagy szegfű, két rozmaring ág között, alattuk pedig egy-egy stilizált gránátalma. A lepedőkre hímzett életfamotívumok a feltámadás hírnökei, hirdetik az örök életet. A hímzett részletet széles, fehér gyári csipkeszegély zárja le. A két részből összeállított lepedőt csipkecsíkokkal erősítette egymáshoz alkotója.

A halottas lepedőkről bővebben:

A Dunántúli Református Egyházkerület Tudományos Gyűjteményei – Pannonia Reformata Múzeuma „műtárgyai között található egy kultikus textilegyüttes, amely a Pápával szomszédos Nyárádról került be a Gyűjteménybe. A halott reprezentációjához tartozó textíliákat foglalja magába, összefoglaló elnevezésük: halottas lepedő. Elterjedésük az egész magyar nyelvterületen, a szomszédos népeknél, sőt, Európa-szerte ismert. Előképük a távoli múltban használatos halotti lepel volt. Használatuk mindaddig általánosnak mondható, ameddig háztól temettek, és itt ravatalozták fel az elhunytat, amely szokás az 1950-es évektől kezdett kiszorulni a gyakorlatból. Kétféleképpen alkalmazták őket: a ravatalra terítve, vagy az elhunytat letakarva velük. Nyárádon a halottas lepedőket az 1920-as évek végéig a református közösség tagjai eltemették az elhunyttal. Ilyenkor a halottat belecsavarták a díszített textilbe úgy, hogy annak hímzett része kilógjon a koporsóból, amely így egyszerre volt lepedő és szemfedő is. A halottas lepedők színvilágát meghatározta, hogy milyen életkorú elhunytnál használták. Az idős embereknek nemüktől függetlenül feketével hímzettet alkalmaztak, a középkorúaknak nemüktől függetlenül bordó színnel hímzettet, míg a házasulatlan fiataloknak és a gyermekeknek színes hímzettet.” (forrás: S. Lackovits Emőke – Egervári Márta: Református liturgikus textíliák a Dunántúlról és a Kisalföldről – 17-20. század)