„Emlékezzél meg az egész útról, amelyen hordozott téged az Úr”

Márton Gergely, 2021-12-07 07:27:38

„100 év a történelemben semmi, de nekünk a minden” – mondta Pungur Béla, a Dorogvidéki Református Egyházközség lelkipásztora a centenárium alkalmából megtartott hálaadó istentiszteleten. A 13 szórványtelepülést magában foglaló városi gyülekezet ezen az alkalmon adott hálát az Úr megtartó, gyarapító áldásáért és a lelkészházaspár náluk töltött 30 éves szolgálatáért.

„Felvétetett Dorogon, 1921. évi december hó 26-án a dorogvidéki protestáns fiókegyháznak a dorogi bányatársulati iskola épületében tartott alakulóüléséről.” Így kezdődik az a jegyzőkönyv, amiben leírva található a Dorogvidéki Protestáns Fiókegyház keltezése.

„100 esztendő tele nehézségekkel, próbákkal, de mindenben az Úr Isten megtartó kegyelmében” – mondta Pungur Béla, felidézve a gyülekezet történelmét. Úgy fogalmazott, hogy évek óta készülnek erre az alkalomra: a látható dolgokkal, hisz a templomuk kívül-belül megújult, előadásokkal, kisfilmmel, 100 kilométeres túrával, a múlt felkutatásával.

Dorogra az első telepesek – köztük több református is – az 1900-as évek elején a Zsil-völgyéből érkeztek, ami szintén bányavidék. Később érkezett nagyobb számban reformátusság a második világháború alatt és után az erdélyi áttelepülők és a felvidéki kitelepítettek személyében. Majd a téeszesítések, kuláklisták miatt települt a vidékre több református az Alföldről. 1921-ben alakították meg a Dorogvidéki Missziói Egyházközséget, melyet az esztergomi anyaegyházhoz csatoltak.

1935 szeptemberében tették le a templom alapkövét, és négy hónap alatt fel is építették. 1939. január 1-től a tokodaltárói reformátusság is Doroghoz tartozik (levált Esztergomtól). Az önállósodást betetézi az önálló lelkész léte Nagytiszteletű Zsoldos Gyula személyében, aki 1940-től segédlelkész, 1941. február 16-tól pedig haláláig, 1981-ig a gyülekezet lelkésze, közben pedig a Tatai Egyházmegye esperese is egy ideig. A gyülekezet fokozatosan épült, lett parókiája, elindultak a lelki alkalmak. A jelenlegi szolgálati terület 13 települést és Dorog városát foglalja magában, közel 250 aktív gyülekezeti taggal. 2018-ban egy modern, az építészeti szakmában is elismert új gyülekezeti házat is átadhattak.

A református közösség 100 évéből harminc év közös történet a mostani lelkészházaspárral, Pungur Béla és Pungurné Császár Judit lelkipásztorokkal. Odaadó, Szentlelkes szolgálatuknak a gyümölcse ez a ma is élő, dolgozó gyülekezet. Hitvállasuk így hangzik: Közösségben Istennel, közösségben egymással, együtt, örömmel, egymásért, gyülekezetért, épüljünk fel lelki házzá! Mindezekért Istené a dicsőség!

A december 5-én megtartott istentiszteleten adtak hálát az Úrnak a Dorogvidéki Református Egyházközség 100 évéért, valamint a lelkészcsalád harmincéves odaadó szolgálatáért.

Máté László egyházkerületi lelkészi főjegyző igei és imádságos szolgálata után Steinbach József püspök Pál apostol filippiekhez írt leveléből vett igerész alapján szólt az ünneplő gyülekezethez: „Hálát adok az én Istenemnek, valahányszor megemlékezem rólatok, és mindenkor minden könyörgésemben örömmel imádkozom mindnyájatokért, mert közösséget vállaltatok velem az evangélium hirdetésében az első naptól fogva mind a mai napig. Éppen ezért meg vagyok győződve arról, hogy aki elkezdte bennetek a jó munkát, elvégzi Krisztus Jézus napjára.” (Fil 1,3-6)

„Áldott legyen a Megtartó Urunk, hogy 100 évvel ezelőtt itt gyülekezet jöhetett létre, folyamatosan fejlődhetett. Hálát adunk az itt szolgáló lelkészházaspárért, akik napra pontosan három évtizeddel ezelőtt kezdték meg itt szolgálatukat, hűségükért, szolgálatszeretetükért” – mondott köszönetet az Úrnak a püspök. Az igére utalva rámutatott, hogy az apostol szintén hálaadással kezdte levelét, az első gyülekezetért, Filippiért, ahonnan szent értelemben vett hódító útjára indult az evangélium Európában. Így adunk most hálát mi is a Dorogvidéki Református Egyházközségért, hogy Istennek itt népe van, akik megtapasztalták történelmükben, hogy az Úr csodákat művel még a nehéz időkben is, hogy ajándékoz szolgáló testvéreket, akik szívügyüknek tartják ezt a gyülekezetet, akik hitben az ige köré gyűlve közösségben vannak az evangéliummal. A hálaadásból pedig az a bizonyosság fakad – egyéni és közösségi értelemben is -, hogy Isten szeretetétől semmi el nem választhat minket, a bennünk elkezdett jó munkát elvégzi az Úr, mert Jézus Krisztus ügye győztes ügy. A hálaadásból és a bizonyosságból pedig következik az imádság, párbeszéd az élő Istennel, ráhagyatkozás a mindenre elégséges kegyelmére: „Bármilyen helyzetben vagyunk, tudjuk, hogy az Isten az Úr, és tele vagyunk reménységgel és örömmel, hogy a dolgaink nem reménytelenek. Ez az imádkozó ember felülemelkedett lelkiállapota. Ezen az ünnepen mi most közbenjáró könyörgést mondunk értetek, a gyülekezetért, szolgálókért, a városért, Isten megtartó kegyelméért, a keresztyénség ügyéért. Áldjon meg benneteket az Úr Isten, köszönjük, hogy együtt adhatunk hálát, hogy itt lehetünk veletek” – zárta az igehirdetést Steinbach József.

Pungur Béla lelkipásztor köszöntötte az igei szolgálatban résztvevőket, valamint dr. Nemes Pál egyházkerületi főgondnokot, akik jelenlétükkel kifejezik a kerület legkisebb, szórványán munkálkodó gyülekezet felé figyelmüket, a Tatai Egyházmegye részéről Gerecsei Zsolt esperest, Dr. Balogh Zoltán egyházmegyei gondnokot, valamint a lelkésztársakat, az erdélyi egykori kibocsátó helyek képviselőit, világi vezetőket, az ünneplő gyülekezetet.

Köszöntötte a gyülekezetet Dr. Balogh Zoltán egyházmegyei gondnok az Esztergomi gyülekezet és az egyházmegye nevében, kiemelve, hogy nemzetünk történelmének egyik legnehezebb száz évéről van szó akkor, amikor a dorogi reformátusok épüléséről beszélünk. Az Úr az itt élő, szolgáló emberek hitvalló életében mutatta meg magát a nehézségekben. Ágoston Csaba lelkipásztor is az egykori anyagyülekezet, az esztergomi reformátusok áldáskívánását hozta, és mellé ajándékba úrvacsorai kiskelyheket adott át a gyülekezetnek. A Zsil-völgyi gyülekezetek nevében Benedeki Bálint, a székelyföldi települések nevében Szász Lóránd tolmácsolta a jókívánságokat. A gyülekezet a lelkipásztorok révén jó kapcsolatot ápol a Kallós Zoltán alapítvánnyal. Alelnöke, Balázs-Bécsi Gyöngyi hálásan emlékezett vissza arra a segítségre, amit a dorogiaktól kaptak. Dorog város alpolgármestere, Dankó Kristóf a városháza bronz makettjével köszönte meg a gyülekezet városért tett közösségformáló munkáját. Dr. Márkus Mihály nyugalmazott püspök, akik 20 hónapig szolgált Dorogon, levélben köszöntötte a gyülekezetet.

Szendrei Mihály, a gyülekezet főgondnoka hálával szólt a közösség száz évének áldásairól. Hálatelt szívvel köszöntötte a gyülekezet nevében a harminc éve közöttük és értük szolgáló Pungur Béla és Pungurné Császár Judit lelkipásztorokkat. „Ez a 30 év a szeretetről, a megbecsülésről szólt. Az Úristen csodáit tapasztalhattuk meg együtt” – mondta, majd átadták a gyülekezet ajándékát.

Az istentisztelet után Gerecsei Zsolt esperes áldásával felavatták a templom mögött az emlékezés kopjafáját.


Vélemények, hozzászólások

A hírhez még nem érkezett hozzászólás. Hozzászólok.

2024. March 19., Tuesday,
József , Bánk napja van.

Látogatóink száma a mai napon: 3486
Összesen 2009. június 2. óta : 39763223