„Emlékezzél meg az egész útról, amelyen hordozott téged az Úr”

Márton Gergely, 2021-12-07 07:27:38

„100 év a történelemben semmi, de nekünk a minden” – mondta Pungur Béla, a Dorogvidéki Református Egyházközség lelkipásztora a centenárium alkalmából megtartott hálaadó istentiszteleten. A 13 szórványtelepülést magában foglaló városi gyülekezet ezen az alkalmon adott hálát az Úr megtartó, gyarapító áldásáért és a lelkészházaspár náluk töltött 30 éves szolgálatáért.

„Felvétetett Dorogon, 1921. évi december hó 26-án a dorogvidéki protestáns fiókegyháznak a dorogi bányatársulati iskola épületében tartott alakulóüléséről.” Így kezdődik az a jegyzőkönyv, amiben leírva található a Dorogvidéki Protestáns Fiókegyház keltezése.

„100 esztendő tele nehézségekkel, próbákkal, de mindenben az Úr Isten megtartó kegyelmében” – mondta Pungur Béla, felidézve a gyülekezet történelmét. Úgy fogalmazott, hogy évek óta készülnek erre az alkalomra: a látható dolgokkal, hisz a templomuk kívül-belül megújult, előadásokkal, kisfilmmel, 100 kilométeres túrával, a múlt felkutatásával.

Dorogra az első telepesek – köztük több református is – az 1900-as évek elején a Zsil-völgyéből érkeztek, ami szintén bányavidék. Később érkezett nagyobb számban reformátusság a második világháború alatt és után az erdélyi áttelepülők és a felvidéki kitelepítettek személyében. Majd a téeszesítések, kuláklisták miatt települt a vidékre több református az Alföldről. 1921-ben alakították meg a Dorogvidéki Missziói Egyházközséget, melyet az esztergomi anyaegyházhoz csatoltak.

1935 szeptemberében tették le a templom alapkövét, és négy hónap alatt fel is építették. 1939. január 1-től a tokodaltárói reformátusság is Doroghoz tartozik (levált Esztergomtól). Az önállósodást betetézi az önálló lelkész léte Nagytiszteletű Zsoldos Gyula személyében, aki 1940-től segédlelkész, 1941. február 16-tól pedig haláláig, 1981-ig a gyülekezet lelkésze, közben pedig a Tatai Egyházmegye esperese is egy ideig. A gyülekezet fokozatosan épült, lett parókiája, elindultak a lelki alkalmak. A jelenlegi szolgálati terület 13 települést és Dorog városát foglalja magában, közel 250 aktív gyülekezeti taggal. 2018-ban egy modern, az építészeti szakmában is elismert új gyülekezeti házat is átadhattak.

A református közösség 100 évéből harminc év közös történet a mostani lelkészházaspárral, Pungur Béla és Pungurné Császár Judit lelkipásztorokkal. Odaadó, Szentlelkes szolgálatuknak a gyümölcse ez a ma is élő, dolgozó gyülekezet. Hitvállasuk így hangzik: Közösségben Istennel, közösségben egymással, együtt, örömmel, egymásért, gyülekezetért, épüljünk fel lelki házzá! Mindezekért Istené a dicsőség!

A december 5-én megtartott istentiszteleten adtak hálát az Úrnak a Dorogvidéki Református Egyházközség 100 évéért, valamint a lelkészcsalád harmincéves odaadó szolgálatáért.

Máté László egyházkerületi lelkészi főjegyző igei és imádságos szolgálata után Steinbach József püspök Pál apostol filippiekhez írt leveléből vett igerész alapján szólt az ünneplő gyülekezethez: „Hálát adok az én Istenemnek, valahányszor megemlékezem rólatok, és mindenkor minden könyörgésemben örömmel imádkozom mindnyájatokért, mert közösséget vállaltatok velem az evangélium hirdetésében az első naptól fogva mind a mai napig. Éppen ezért meg vagyok győződve arról, hogy aki elkezdte bennetek a jó munkát, elvégzi Krisztus Jézus napjára.” (Fil 1,3-6)

„Áldott legyen a Megtartó Urunk, hogy 100 évvel ezelőtt itt gyülekezet jöhetett létre, folyamatosan fejlődhetett. Hálát adunk az itt szolgáló lelkészházaspárért, akik napra pontosan három évtizeddel ezelőtt kezdték meg itt szolgálatukat, hűségükért, szolgálatszeretetükért” – mondott köszönetet az Úrnak a püspök. Az igére utalva rámutatott, hogy az apostol szintén hálaadással kezdte levelét, az első gyülekezetért, Filippiért, ahonnan szent értelemben vett hódító útjára indult az evangélium Európában. Így adunk most hálát mi is a Dorogvidéki Református Egyházközségért, hogy Istennek itt népe van, akik megtapasztalták történelmükben, hogy az Úr csodákat művel még a nehéz időkben is, hogy ajándékoz szolgáló testvéreket, akik szívügyüknek tartják ezt a gyülekezetet, akik hitben az ige köré gyűlve közösségben vannak az evangéliummal. A hálaadásból pedig az a bizonyosság fakad – egyéni és közösségi értelemben is -, hogy Isten szeretetétől semmi el nem választhat minket, a bennünk elkezdett jó munkát elvégzi az Úr, mert Jézus Krisztus ügye győztes ügy. A hálaadásból és a bizonyosságból pedig következik az imádság, párbeszéd az élő Istennel, ráhagyatkozás a mindenre elégséges kegyelmére: „Bármilyen helyzetben vagyunk, tudjuk, hogy az Isten az Úr, és tele vagyunk reménységgel és örömmel, hogy a dolgaink nem reménytelenek. Ez az imádkozó ember felülemelkedett lelkiállapota. Ezen az ünnepen mi most közbenjáró könyörgést mondunk értetek, a gyülekezetért, szolgálókért, a városért, Isten megtartó kegyelméért, a keresztyénség ügyéért. Áldjon meg benneteket az Úr Isten, köszönjük, hogy együtt adhatunk hálát, hogy itt lehetünk veletek” – zárta az igehirdetést Steinbach József.

Pungur Béla lelkipásztor köszöntötte az igei szolgálatban résztvevőket, valamint dr. Nemes Pál egyházkerületi főgondnokot, akik jelenlétükkel kifejezik a kerület legkisebb, szórványán munkálkodó gyülekezet felé figyelmüket, a Tatai Egyházmegye részéről Gerecsei Zsolt esperest, Dr. Balogh Zoltán egyházmegyei gondnokot, valamint a lelkésztársakat, az erdélyi egykori kibocsátó helyek képviselőit, világi vezetőket, az ünneplő gyülekezetet.

Köszöntötte a gyülekezetet Dr. Balogh Zoltán egyházmegyei gondnok az Esztergomi gyülekezet és az egyházmegye nevében, kiemelve, hogy nemzetünk történelmének egyik legnehezebb száz évéről van szó akkor, amikor a dorogi reformátusok épüléséről beszélünk. Az Úr az itt élő, szolgáló emberek hitvalló életében mutatta meg magát a nehézségekben. Ágoston Csaba lelkipásztor is az egykori anyagyülekezet, az esztergomi reformátusok áldáskívánását hozta, és mellé ajándékba úrvacsorai kiskelyheket adott át a gyülekezetnek. A Zsil-völgyi gyülekezetek nevében Benedeki Bálint, a székelyföldi települések nevében Szász Lóránd tolmácsolta a jókívánságokat. A gyülekezet a lelkipásztorok révén jó kapcsolatot ápol a Kallós Zoltán alapítvánnyal. Alelnöke, Balázs-Bécsi Gyöngyi hálásan emlékezett vissza arra a segítségre, amit a dorogiaktól kaptak. Dorog város alpolgármestere, Dankó Kristóf a városháza bronz makettjével köszönte meg a gyülekezet városért tett közösségformáló munkáját. Dr. Márkus Mihály nyugalmazott püspök, akik 20 hónapig szolgált Dorogon, levélben köszöntötte a gyülekezetet.

Szendrei Mihály, a gyülekezet főgondnoka hálával szólt a közösség száz évének áldásairól. Hálatelt szívvel köszöntötte a gyülekezet nevében a harminc éve közöttük és értük szolgáló Pungur Béla és Pungurné Császár Judit lelkipásztorokkat. „Ez a 30 év a szeretetről, a megbecsülésről szólt. Az Úristen csodáit tapasztalhattuk meg együtt” – mondta, majd átadták a gyülekezet ajándékát.

Az istentisztelet után Gerecsei Zsolt esperes áldásával felavatták a templom mögött az emlékezés kopjafáját.


Vélemények, hozzászólások

A hírhez még nem érkezett hozzászólás. Hozzászólok.

2022. January 28., Friday,
Károly , Karola napja van.

Látogatóink száma a mai napon: 5786
Összesen 2009. június 2. óta : 29268763

Ige Mellett

(14) „Közel van már az az idő, amikor meg kell halnod.” (5Mózes 31,14–30)

Mózesnek mondta az Úr, hogy közel van elmenetelének ideje. Nagy áldás, amikor elköltözésünk idejét kijelenti nekünk az Isten, így erre hitben tudunk f... tovább