Erősíteni egymást

Világi élet mellett nagy kihívás összeegyeztetni az egyházi teendőket. Szabó Gábor presbiteri főjegyző mégis hálával végzi ezt szolgálatot az egyházkerületben. Ezen tisztségének első évéről, munkájáról, tapasztalatairól kérdeztük.

(Balatonfenyves, 2021.09.10.)

Nem volt idegen terep a közegyházi feladat, hisz Fehérvár-Csurgói gyülekezeti presbitersége mellett egyházmegyei tanácsosként is szolgált a Mezőföldi Egyházmegyében. Ebben a ciklusban kerületi világi, presbiteri főjegyzőként milyen feladatok elé nézett?

Püspök úr azzal a biztatással indított el, hogy majd rá fogok érezni, meg fogom látni a feladatokat. Igyekeztem minden olyan alkalmon részt venni, ami a kerület életében meghatározó: esperes-gondnoki értekezletek, közgyűlések stb. Nagyon sok reprezentációs feladata is van az egyházkerület vezetésének, hálaadó istentiszteletek, lelkészbeiktatások. Volt alkalmam részt venni lelkészképesítő vizsgabizottsági munkában, ami nagyon érdekes tapasztalás volt. A zsinati munkában az üléseken túl a gazdasági bizottságban vettem aktívan részt.
Őszintén mondom, nem gondoltam, hogy ennyire szerteágazó lesz a feladat, de rengeteg új tapasztalattal gazdagított mindegyik alkalom. Akár a szélesebb körű megbeszélések, akár a személyes találkozások. Hálás vagyok, hogy ebben a munkában részt vehetek.

Ez a szélesebb rálátás a dunántúli reformátusságra milyen képet alakított ki Önben?

Azt már a megyében is éreztem, hogy az északi és a déli rész másképp éli az életét, mások az anyagi lehetőségeik. Ugyanez igaz nagyban a kerületre is. Teljesen más képe van egy Őrségi, Pápai vagy Tatai Egyházegyének, de azt tapasztalom, hogy mindenhol az előremutató törekvések vannak túlsúlyban, és ez nagyon jó irány a jövőt tekintve. 

És gyülekezeti szinten? Milyen kihívásokkal, örömökkel találkozott?

Az egyik legnagyobb kihívás az folyamatos - amin a pandémia egy kicsit súlyosbított még - az a gyülekezetépítésnek a feladta, az, hogy elérjük az embereket. Vannak olyan gyülekezetek, ahol áldott talentummal rendelkező szolgatársak vannak, ott gyors fejlődés tapasztalható, de a legtöbben küzdünk ezzel a gyülekezeteinkben.
Tapasztaltunk személyi kihívásokat, kérdéseket is, ahol feszültség van. Ezeket bölcs és szeretetteljes belátással igyekszünk orvosolni.
Ami nagy kihívása lesz még a presbitériumoknak az az elkövetkezendő tisztújítás. Az előző ciklusra sok helyen lejjebb vitték a presbitériumi létszámokat.

Mi volt ennek az oka? Nem volt kellő számú jelölt?

Néhol ez is lehetett ok. De úgy vélem elvesztette a presbiteri tisztség a maga megbecsültségét. A saját gyülekezetemben is tapasztaltam, hogy olyanok sem vállalták a presbiteri tisztséget, akik egyébként aktívan részt vesznek a gyülekezeti szolgálatban. Ez részben a presbiteri üléseken való részvétel, döntések meghozása és a felelősségek vállalása miatt lehet. De az is igaz, hogy egyre kevesebb szabadideje van mindenkinek az egyházi dolgokra. Sokan vannak úgy, hogy a szabadidejüket inkább másra fordítják.

(Tápszentmiklós, 2021.10.02.)

Javíthat-e a megítélésen a Magyarországi Presbiteri Szövetség megújulási kezdeményezése?

Remélhetőleg. A szövetség „újraélesztési” folyamata elindult, a koncepció átgondolása zajlik. Azt várjuk a megújulástól, hogy olyan pluszt nyújtson, ami megerősíti a presbiteri pozíciót, visszahozza a tisztség megbecsülését. Például olyan képzésekben gondolkozunk, amik gyakorlati segítséget tudnak majd adni.

Miben változott meg az idők folyamán a presbiteri feladat?

Ahol komolyan veszik, ott - hasonlóan a lelkipásztorokhoz - nagyon leterheli a presbitériumokat és a gondnokokat a pályázatok megírása, kivitelezése. Ez rányomja a gyülekezetépítéssel kapcsolatos szolgálatra a bélyegét, de hiszem, hogy fontos ez a munka és idő, amit erre ráfordítanak.

Milyennek értékeli 2021-et?

Számomra nagy izgalmat, tanulást jelentett. Kinyílt előttem a világ, olyan dolgokba láttam bele az egyház működésében, amikbe eddig csak részben, vagy egyáltalán nem. Fiatalon lettem presbiter, és akkor szerettem volna gyors döntéseket és változásokat. Az elmúlt évek, évtizedek alatt sok mindent tapasztaltam, ami megtanított és folyamatosan tanít, hogy megfontolt, átgondolt döntéseket hozzak. Fontos, hogy ezekben a döntésekben mindig legyen jelen a Krisztusi lelkület. Ebben az elmúlt esztendő tapasztalatai még jobban megerősítettek. Hálás vagyok, hogy olyan szolgatársakkal kerültem kapcsolatba, akiktől ezen a téren rengeteget tanulhattam és tanulhatok.
Hála Istennek, idén a covid már kevésbé befolyásolta a gyülekezeti életünket – főleg a nyári és őszi időszakot tekintve – mint 2020-at. Rengeteg hálaadó alkalmat tudtunk megtartani. A tisztújítás során az országos egyház is egy olyan folyamatot indított el a működésének az átalakításában, ami nagyon előremutató. De örömteli dolog az új énekeskönyv is, amit nagyon vártam, hiszen közel öt éve dolgoztak rajta.
Nagy áldásként éltem meg azt is, hogy sok új embert ismertem meg, az ő látásmódjaikon keresztül sokat tágult az én szemléletem is. Folyamatos munkát tapasztaltam püspök úr és a vezetőség részéről, ami engem is arra inspirál, hogy kivegyem belőle a részem.

Tekintsünk előre - merre tovább?

Nagyobb összefogásra lenne szükség a presbitériumok terén. Mindenképpen olyan közös alkalmakat, programokat kell nekik kínálni, amivel be tudjuk őket vonzani. Ezek a találkozások a tapasztalatcserén túl a lelki megerősödés lehetőségét is adhatják.
Egyeztetni szeretnénk a gondnokokkal, hogy ők miként látják megyénként a helyzetet, és merre tudnánk előremutatóan segítséget nyújtani a kerületi vezetésnek, vagy akár a megyei vezetéseknek, hogy a presbiteri dolgokban előre tudjunk lépni.

(Kisbér, 2021.09.11.)