Láttuk az Ő csillagát

Január 18-án a kaposvári Szent Imre templomban tartották az ökumenikus imaórát. Steinbach József református püspök a napkeleti bölcsek történet alapján hirdette az igét. Ezzel kapcsolatban kiemelte, hogy a hűségükkel, szenvedéseik között is buzgó bizonyságtételükkel élő közel-keleti keresztények választották ki ezt az igeverset számunkra, „jóléti keresztények” számára, hogy ezzel is tanítson bennünket a mi Urunk a hűségre, a hitvalló életre: „Az ige és a csillag is az Úrra mutat. Az Úrra, aki ma is ad valós jelet mindannyiunknak”

Tomanek Ferenc, a templom plébánosa elmondta, hogy az imahét alkalmával a világ négy égtáján lévő testvéreinkkel együtt imádkozunk az egyház látható és lelki egységéért. Isten világossága el tudja oszlatni a mi sötétségünket. Mikor most az egyház egységéért imádkozunk, leszünk mi is világossággá, amely a Megváltó Jézushoz vezérel másokat. 

A város katolikus és protestáns lelkipásztorai közösen fohászkodtak az egységért, Jézus Krisztus szeretetéért, Szentlelkéért. 

„Amikor ezt Heródes király meghallotta, nyugtalanság fogta el, és vele együtt az egész Jeruzsálemet.” (Mt. 2,3)

Steinbach József püspök igehirdetésében szólt arról, hogy amikor Heródes meghallotta a bölcsektől, hogy a zsidók királyát keresik, akkor ő és Jeruzsálem városa is zavarba jött. Heródes király kegyetlen, önző és nem pedig szolgáló hatalommal uralkodott. „Mi milyen királyok vagyunk, önző vagy szolgáló hatalommal vagyunk jelen a ránk bízott területeken: házasságban, családban, gyülekezetben, egyházban, munkahelyen?” – tette fel a kérdést a püspök. Sajnos sokszor helyezzük magunkat Isten, a másik ember és a Szent Ügy elé.  

A történet másik szereplőjét, Jeruzsálemet, Isten népét is váratlan döbbenet, majd közöny fogta el a hír hallatán. Azt látjuk, hogy a keletről jött pogányok mozdulnak meg a jövendölésre, míg Isten városa alszik: „Óriási igei kritika ez! Isten szolgái önző és nem szolgáló hatalommal, közönyösen vannak jelen. Tükröt tart elénk az Isten. Urunk, ne hagyj bennünket ebben a rettenetes állapotban, se Heródesként, se Isten népeként!” – mondta Steinbach József. Az áldott Úr viszont cselekszik, megszólal a bölcsek kérdése által. Ma is szól, megszólít bennünket, beleszól az életünkbe, felkavarja az állóvizet. De nemcsak hallhatóvá, hanem láthatóvá is teszi magát az Isten. Megpecsételi látható jelekkel a szavát, miként a bölcsek számára is megjelent a csillag, ami világított a sötétben, jelképezve az Isten ígéretének beteljesedését Jézus Krisztusban: „Isten ma is ad jeleket az Ő teremtett világának. Ahogy a bölcsek, úgy mi is érthetjük, kutathatjuk, megtapasztalhatjuk így az Isten jelenlétét.” 

Ennek az igeversnek az igazi szereplője az értünk cselekvő Isten, aki szól, aki jelet ad, és ezzel a kettővel – Heródes ellenében – rámutat arra, hogy Ő az igazi, a mindenek Ura. A püspök kiemelte, hogy ez az ige Isten lelke által arra hív minket, hogy ne maradjunk alvó egyház, hogy ne legyünk olyanok, mint Heródes. Két lehetőséget mutat nekünk a bibliai történet: az egyik Heródesé, akinek megkeményedett a szíve, a másik pedig az áldott út, a bölcsek útja, akik ébredést hoztak, akik értették a jelet és eljutottak Betlehemig és imádták az Urat: „Leborulni az Úr előtt, Őrá bízni magukat a kegyelmére, hagyni, hogy felemeljen bennünket, mindenünket Neki adni, amiért sokkal többet kapunk vissza. Ez a másik út! Fel akar rázni bennünket az Úr, örüljünk ennek, mert ez kegyelmi állapot!” Steinbach József püspök zárásként rámutatott, hogy a bölcsekre tekintve, akik pogány (nem zsidó), tudós, vezető, nagy tekintélyű emberek voltak, elmondhatjuk, hogy az evangélium elindult keletről nyugat felé, a pogányok, tudósok, vezetők, a tekintélyesek és rajtuk keresztül mindenki felé… Hallva Őt megnyílik az értelmünk és a szívünk, és nincs ennél nagyobb öröm és boldogság.

Az imaórán a Szent Imre Kórus szolgált, ami után szeretetvendégségre várták a kaposvári keresztény híveket.