Letenni ajándékainkat Jézus Krisztus elé

Átadni mindenünket Krisztusnak, és felelősségteljesen, bátran és örömmel követni Őt. Az ökumenikus imahét alkalmából Dr. Udvardy György veszprémi érsek hirdette az igét a pápai református templomban január 22-én.

A pápai keresztény felekezetek hívei gyűltek össze a református templomban, hogy közösen imádkozzanak a keresztény egyházak egységéért. A helyi református gyülekezet az imahét adományait, egyeztetve a pápai Gróf Eszterházy Kórház vezetőségével, a nővérszálló felszereléseinek kiegészítésére, felújítására szánják.

Márkus Mihály esperes igei köszöntése után, az ökumenikus istentisztelet házigazdájaként, a Dunántúli Református Egyházkerület vezetősége és a helyi gyülekezet nevében Steinbach József püspök üdvözölte az imádságos alkalom résztvevőit. Külön köszöntötte dr. Udvardy György veszprémi érseket, az istentisztelet igehirdetőjét, Isten áldását kérve életére, szolgálatára. Az imahét témáját összeállító közel-keleti keresztényekre utalva a püspök elmondta, hogy az ő hűségük, tanúságuk, hitvallásuk, a mártíromságuk példa számunkra, jóléti keresztények számára: „Láttuk az Ő csillagát feltűnni, és eljöttünk, hogy imádjuk Őt. Ragyogjon fel előttünk is az Isten megváltó szeretete, együtt boruljunk le ezen az estén is feltámadott Urunk előtt. Együtt kérjük, hogy Ő erősítsen meg bennünket hitünkben, közös hitvallásunkban, szolgálatunkban, örökkévaló értékeinkben, keresztyén kultúránkban. Erősödjünk meg együtt Jézus Krisztus megváltó szeretetének evangéliumában, az Örömhírben, amire vár a világ.”

Az ige a napkeleti bölcsek történetén keresztül most két értelmezésben szólít meg bennünket: Jézus Krisztus ajándéka, az egység szempontjából és a karácsony közelsége okán – mondta Dr. Udvardy György érsek. A megváltó gyermek születését ünnepeltük nemrég, Őt, aki emberré lett és vállalta a mi sorsunkat, ezzel is tanítva minket az egység akarására.
„A mai estén a bölcsek magatartására irányítjuk figyelmünket: Kinyitották kincsesládáikat, és ajándékot adtak Neki, aranyat, tömjént és mirhát.” A napkeleti bölcsekben az igazság, az értelem, az erő és a tudás keresése éledt meg, mikor útnak indultak. A hitük próbája az, hogy mindezek keresése végén egy gyermeket találnak, akiben képesek felismerni a Messiást, hódolnak előtte, és Neki adják, amit birtokolnak. Képeseknek kell lennünk nekünk is az értelem hódolatával leborulni az Isten előtt: „Amikor már nem a közvetlen megoldásokhoz, biztonsághoz ragaszkodunk, hanem meghajlunk az Istennek a nagysága előtt.”
A bölcsek mást kerestek, mint amit találtak. Bizonyosságot nyertek, megtértek és más irányt vett az életük. Történetük szimbolizálja az ember, az emberiség keresését, és a Megváltó a felismerését, elismerését, a megtérést. Mi is adjuk a kincseinket a gyermek Jézusnak, egyedül Ő legyen a mi kincsünk, hogy örömmel, szívünk szándékával tudjunk Őhozzá ragaszkodni.

Dr. Udvardy György számba vette, hogy napjaink milyen kincseit kell átadnunk. Ferenc pápa gondolatait idézve sorolta fel, hogy napjainkban mit kíván tőlünk az Isten: megkívánja, hogy nagy figyelemmel kövessük a Mindenható munkáját családjaink életében, kultúránkban, társadalmunkban; figyelemmel legyünk a felerősödő ideológiai küzdelmekre - még ha távolinak is tűnnek, hamar elérhetnek bennünket -, hogyan érinti ez emberségünket, az Isten fia által megváltott emberiséget. Szükséges, hogy ezeket a jelenségeket ne csak érzékeljük, hanem tudjuk elválasztani egymástól a jót és a rosszat, hogy Krisztuskövetőként mind ugyanazt tekintsük jónak és rossznak. Az igazság, a jóság, a szépség és a szentség utáni törekvésünk a belénk oltott Isteni vágyat mutatja, ami a miénk, de meg kell küzdenünk érte: „Erre a küzdelemre buzdít most ez az imaalkalom, amikor figyelemmel vagyunk egymásra, testvéri segítséget nyújtva közös imádságban, közös intézményekben, karitatív tevékenységekben, társadalmi jelenségek megítélésében küzdeni a jóért. Krisztus ismerete bennünket feljogosít, sőt felelőssé tesz erre bennünket.”

Az érsek kiemelte, hogy ez a küzdelem a jövő generációiért is kötelességünk. A jó nem pusztán társadalmi konszenzus, valamiféle közös megegyezés kérdése, hanem a Krisztussal való találkozás élménye, a Neki megfelelő élet megélése. Ehhez szükséges az állhatatosság, a lélekben való kitartás és az állandó imádság és a keresztény életből fakadó derű, öröm.
Ajándékként le tudjuk tenni a bölcső elé a szándékunkat, hogy Krisztus módjára akarunk élni, odavihetjük közösségeinknek a hagyományát, egymásnak átadva azokat, egymást boldogítva, bátorítva: „Mindazt, amiben meggyengülünk, a másik közösség ereje megerősít. Mindazt, amire vágyakozunk, azt a másik közösség adományaként kölcsönösen elnyerjük.” Dr. Udvardy György végezetül a rámutatott, hogy Jézus Krisztus erejéből merítve legyen bátorságunk örömmel viselni a felelősséget önmagunkért és közösségeinkért, társadalmunkért és a jövőért. Ebben erősíthet meg bennünket a közös imaalkalom: „Legyen bátorságunk ajándékainkat odaadni Krisztusnak!”

Az igehirdetés után Dr. Nemes Pál egyházkerületi főgondnok mondott köszönetet a meghívott vendégeknek a szolgálatukért és a közös imádkozás lehetőségéért.

Imádságos szolgálatukkal részt vettek az istentiszteleten: Máté László, a Dunántúli Református Egyházkerület főjegyzője, Farkas Gergely egyházkerületi elnökségi tanácsos, Szakács Gergely, a Pápai Református Egyházközség lelkipásztora, Dr. Mail József apát, a pápai Szent István templom plébánosa, Salgó Ferenc címzetes esperes, plébános, Polgárdi Sándor evangélikus esperes, Boncz Zoltán, a Pápai Sarokkő Baptista Gyülekezet lelkipásztora. Az közös imádságos alkalmon énekszolgálattal közreműködött a Pápai Református Egyházközség Séllyei István kórusa.

Az ökumenikus istentisztelet a magyar kultúra napjára emlékezve a Himnusz eléneklésével zárult.