Az igaznak emlékezete áldott

Dr. Huszár Pál, 2022-02-16 07:33:09

Dr. Huszár Pál emlékező írása Mátyás Lajos esperesre.

„Az igaznak emlékezete áldott, …” (Példabeszédek 10, 7.)

 

Mátyás Lajos
(1934 Kapoly – 2022 Győr)

            Hihetetlen, de sajnos igaz a hír, hiszen bánatos özvegye közölte velem: a Minden Kegyelem Istene mennyei szolgálatra hazahívta sok évtizeden át példás hűségű szolgáját, Mátyás Lajos református lelkészt, egyházmegyei esperest, rendkívüli tehetséggel megáldott festőművészt, egy kitűnő embert, sokunk személyes jóbarátját.

            Hosszú és tevékeny élettel ajándékozta meg Mennyei Gazdánk. Lekészként, egyházkormányzóként és alkotóművészként egyaránt sokat köszönhetünk neki, sok okunk van hálát adnunk tevékeny életéért a Mindenség Urának. Azt a lelkész-nemzedéket képviselte, amely valóban hivatásnak, elhívásnak tekintette lelkipásztori tevékenységét. Nehéz időkben, nehéz körülmények között, de teljes odaszánással, töretlen hittel végezte munkáját: hirdette a megváltás örömüzenetét, a vigasztalás Igéjét, gondozta, erősítette a rábízottak Isten-hitét. Tette ezt azokban az időkben is, amikor ezért a hatalom részéről nem elismerés, nem jutalom, hanem éppen elmarasztalás, hátratétel járt. Különösen az ifjúság körében végzett hitéleti tevékenységet tiltotta a kommunista hatalom.

            Lelkészi munkájában következetesen hitte és vallotta és hirdette is Krisztus Urunk missziós parancsának zárómondatát: „És ímé én tiveletek vagyok minden napon a világ végezetéig.”  (Máté 28, 20b.) Ez a mélységes hit adott neki erőt és kitartást a legnehezebb időkben is. Ez a hit vitte őt időnként az Evangélium ügyéért folytatott emberfeletti küzdelmeiben, amelyekben nem ismert meghátrálást, soha sem vállalt megalkuvást.

            Az Úristen olyan hűséges társat adott mellé a lelkész-családból származó Eszter nagytiszteletű asszony személyében, aki a legnehezebb időkben is kitartó segítője, a szó legszebb értelmében vett munkatársa, segítője volt. Saját gyermekeik nevelése mellett komoly segítségére volt a gyermek- és ifjúsági munkában. Sok terhet levett férje válláról.

            Mátyás Lajos nagytiszteletű úr a Dunántúl szülöttje volt, és élete végéig hűséges maradt régiójához. Mezőörsi segédlelkészség után Újrónafőn lelkészkedett, majd visszakerült Mezőörsre, innen vonult nyugdíjba a Pápai Református Egyházmegye espereseként. Jól emlékszem az elköszönés alkalmával elhangzott mondatára: „Na most már nem fognak tovább száradni az ecsetjeim.” Hálás vagyok az Úristennek, hogy ezután első kiállítását én nyithattam meg a Győr-Szabadhegyi Református Egyházközség gyülekezeti házában. Magam is csodálkoztam, hogy a kiállított 40 kitűnő festményből 36 rögtön, a megnyitó ünnepség keretében gazdára talált. A Dunántúli Református Egyházkerület református templomainak megörökítésével esperes úr szép példáját adta annak, hogy ecsettel és tus-tollal is eredményesen lehet Isten országa építésének ügyét szolgálni.

            Albert Schweitzer szerint: „A legszebb emlékművedet embertársaid szívében építheted fel.”  Hittel hiszem, hogy Mátyás Lajos nagytiszteletű lelkipásztor és esperes úr teljes sikerrel tette ezt. Megfáradt testét át kell adnunk a nyugtot adó anyaföldnek, ahol bizonyosan csendes síri álom vár rá. Nekünk azonban élő reménységünk van, hogy nem a halálé a végső szó. Nekünk, az Úr Jézus Krisztusban hívőknek élő reménységünk van a feltámadáskori boldog viszontlátásra. Adja a Minden Kegyelem Istene, hogy így legyen! Istenünknek legyen hála ezért a nagyszerű életért! Termékenyen tevékeny életére visszatekintve bizonyosan velünk együtt mondaná: Soli Deo Gloria! Egyedül Istené a Dicsőség!

Dr. Dr. h. c. Huszár Pál    

 

 


Vélemények, hozzászólások

A hírhez még nem érkezett hozzászólás. Hozzászólok.

2022. August 11., Thursday,
Zsuzsanna , Tiborc napja van.

Látogatóink száma a mai napon: 15321
Összesen 2009. június 2. óta : 32213782