A Veszprémi Gyülekezet többgenerációs tábora Zselickisfaludon

Adminisztrátor, 2010-07-22 06:00:00

„Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, ahol a moly és a rozsda megemészti, és ahol a tolvajok kiássák és ellopják, hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket a mennyben…” Máté 6:19-20a

Hosszú évek óta tagja vagyok a veszprémi református gyülekezetnek, de eddig a vasárnapi istentiszteleteken kívül nem nagyon vettem részt közösségi programokban. Munkám révén elfoglalt ember vagyok és a szabadidőmet családommal töltöm.

Amikor meghallottam, hogy a gyülekezet egy közös, minden korosztályt felölelő, 4 napos tábort szervez,eljátszottam a gondolattal, hogy milyen lehetne egy ilyen táborban?Mit lehet ott csinálni? Milyen lehet azokkal az emberekkel napokat eltölteni, akikkel eddig csak a vasárnapi istentiszteleteken, vagy egy-egy bibliaórán találkoztam? A válasz nem sokáig váratott magára mert néhány nap múlva lelkészünk, Závodi Zsuzsa egy nehéz, de szép feladatra kért fel,legyek az idősebb csoport (60 év felett) egyik lelki vezetője a gyülekezeti táborban. Isten itt is segített, meggyőzött arról, hogy szükség van arra, hogy én ebbe a táborba elmenjek. Számomra 46 évesen ez nagy megtiszteltetés, bizalom és felelősség volt, de ekkor már minden bizonytalanság nélkül,örömmel mondtam igent. Még sosem voltam olyan „táborban” ahol a különböző korúak – idősebbek és fiatalok – együtt keresik a kincset. Azt a különleges kincset, amit nem a földön gyűjt magának az ember és csak az leli meg akinek „van szeme a látásra”. Izgatottan vártam azt a júliusi csütörtököt, amikor 78 ember egy csodálatos helyen, a Zselicség egy eldugott helyén – Kaposvár közelében megérkezik a táborhelyre. Végre megérkeztünk – a legfiatalabb táborozó 3 éves, a legidősebb 81 éves volt! Körben dimbes-dombos táj, apró falvak, fehérre meszelt templomaikkal, üde, zöld legelők, lombos, árnyat adó erdők, halastavak, már-már alpesi levegő és éjszaka tökéletesen tiszta csillagos égbolt. Valahogy ilyen lehetett a látvány a teremtés utáni időkben is. Isten is, mi is gyönyörködve teltünk el.

***

 

Kincskeresés a gyülekezeti táborban

 

Elrejtőzni jöttünk, kincset keresni! Elrejtőzni a világ zajától a hétköznapok taposómalmából vagy egyhangúságából (ki-ki melyikből),de nem el rejtőzni Isten és csodái elöl. Megnyílni, imádkozni, hálát adni jöttünk. A helyszín tökéletes volt akár az egyéni, akár a csoportos elcsöndesedéshez, dicsérethez. Miután megalakult a 6 korcsoport, először a tagok ismerkedtek meg beszélgetés, játék, közös imádság, elmélkedés keretében. A csoportfoglalkozásokon felül minden nap folyamatosan lehetőség volt a beszélgetésekre, a Biblia tanulmányozására, elmélyedésre és a közös út keresésére. A vidám közösségi alkalmak is jó lehetőséget biztosítottak egymás életének, tehetségének megismerésére.

***

 

Ilyen volt az első este megrendezésre kerülő élő zenekaros táncház. Másnap délután gyalogtúra Szennára, este a tábortűz és a szalonnasütés következett. A harmadik napon egy a fiatalok által szervezett vetélkedő, ahol erősíthettük az összetartozást és érezhettük az egymásra utaltságot. Az asszonyok közül néhányan pogácsát sütöttek, miközben a többiek kézműveskedhettek az árnyas fák alatt. Csodálatos ajándékok, ötletes emlékek készültek, formálódtak az ügyes kezek által, miközben a legkisebbek kihasználva a táborhelyen átfutó kis patakocska vizét, gátat építettek és papírhajót úsztattak. Nagy örömmel láttam, hogy a fiúk szinte minden alkalmat kihasználva rúgták a labdát a szépen nyírt füves pályán. Ilyenkor, amikor végigpillantottam ezen a csodálatos helyen azt gondoltam, hasonló lehetett az éden kertben is és hiszem,hogy valami hasonlót élhetünk majd át elkövetkező életünkben Krisztus mellett is! A szabadságot, a gondtalanságot, a vidámságot, a nevetést. Minden napot az esti áhítattal fejeztünk be a falu kedves kis templomában közös éneklés és imádság keretében.

***

 

Ez a néhány nap pillanatok alatt elszállt és a záró Istentiszteleten, amelyen a kaposvári kórház kedves, fiatal lelkésznője prédikált, méltó befejezése volt a gyülekezeti táborunknak. Az igehirdetés az elveszett bárányról szólt. Ebben a közösségben nem érezhette magát senki elveszettnek, Istenen kívül az angyal-bárány játék keretében mindenkinek volt egy vigyázó angyala a közösségből, aki támogatta, vigyázta és apró ajándékokkal kedveskedett. Érezhettük Isten csodálatos jelenlétét, megtartó erejét és segítségét is!

***

***

 

Kincset keresni jöttünk és kincseket találtunk. Ki többet, ki kevesebbet, de hiszem, hogy „üres kézzel” senki sem ment haza! Köszönet és hála Istennek, és a szervezésért a szervezőknek!

 

Balogh Ádám, gyülekezeti munkatárs

Kapcsolódó link:http://www.refdunantul.hu/lap/veszpremiem/hir/lista/a-veszpremi-reformatus-egyhazmegye-hircsokra/