… Hanem cselekedettel és valósággal

Márton Gergely, 2022-03-17 07:09:46

A Dunántúli Református Egyházkerület eddig két nagy adományszállítmányt juttatott el a rászorultaknak. Először közel nyolc tonnát vittek a Magyar Református Szeretetszolgálat keretein belül. Ebből Záhonyban 300 úticsomagot osztottak szét a vonatokon, és a szolgálat ottani menekültpontját támogatták meg. Vittek az adományokból Ebesre is, a Szeretetszolgálat raktárába. A második szállítmányt humanitárius folyosón keresztül vitték Kárpátaljára. Alsóörsön jártunk a szervezet dunántúli gyűjtőpontján, ahol Dr. Kálmán Csaba lelkipásztorral, a Magyar Református Szeretetszolgálat dunántúli kurátorával beszélgetünk.

Nemrég érkeztek vissza Kárpátaljáról, adományokat vittek Dunántúlról az ott élő testvéreinknek.  

Öt helyen voltunk: Beregszászon, Aklihegyen, Mátyfalván, Feketepatakon és Tiszaújfaluban. Ezeken a helyeken, az igényfelmérés után a gyülekezeteknek, lelkészeknek, gondnokoknak adtuk át azt, amire szükségük van. Azért volt fontos helybe vinni az adományokat, mert a magyar gyülekezeteknek az ukrán állam kötelezővé tette menekültek befogadását. Nehéz helyzetükben, amikor saját megélhetésük is próbatétel és nekik maguknak is szükségük van adományokra, most másokat is etetniük, itatniuk kell… Volt, hogy úgy gondoltam, túl sok bébiételt hoztunk, de a lelkipásztor mondta, lesz neki helye, mert százharminc menekültjük van és ebből harminc kisgyerek.

Nem tudjuk beleélni magunkat az ő helyzetükbe. Nem lehet abba belehelyezkedni, hogy napi szinten ott van fölöttük az, hogy bármikor jöhet a behívó… A képeken látottak valósak, nők, gyerekek, idősek menekülnek a határon gyalogszerrel, akik maradnak, azért teszik azt, mert féltik a házukat. A kettős állampolgárság révén kapott magyar útlevelük sokat segít nekik, de ma már erre is figyelnek az ukránok, a férfiakat visszafordítják a határon.

Ebben a helyzetben leginkább a cselekvő hitnek van létjogosultsága, de beszélve az ottani lelkipásztorokkal, hogyan tudnak szólni most a Reménység Istenéről?

Megtört embereket láttunk, de nem kétségbeesetteket. Aki marad, az mind azt mondja, hogy azért marad, mert gyülekezete, szülőföldje, az Istene, a hite, vallása ott tartja. Most a közösség megtartó ereje létfontosságú kohéziós erő. Ezt abból is lehet tapasztalni, hogy ahol megjelentük a szállítmánnyal, egy telefonhívásra öt-tíz ember jött pakolni azonnal. Mindenhol szeretettel fogadtak bennünket és nagyon hálásak azért, hogy oda, helybe vittük az adományokat. Ez nagy könnyebbség az ottani diakóniai központnak és a segélyszervezeteknek is.
Fontosnak tartom elmondani, hogy egyénileg, önmagától senki ne induljon el. Mi is azért jöttünk vissza már rögtön este, mert akkor is légiriadó volt Kárpátalján. Háborús országról van szó, csak deklarált humanitárius folyosókon lehet menni, előre leegyeztetett szállítmányokkal. A gyülekezeteket kérem, hogy ha el akarják juttatni Kárpátaljára a segélyszállítmányukat, vegyék fel a kapcsolatot a Magyar Református Szeretetszolgálattal, ott pontos információkat, segítséget kapnak.

Tudjuk, halljuk, hogy a dunántúli keresztyének is sokat imádkoznak a békéért, kárpátaljai testvéreinkért. És azt is tudjuk, hogy kegyelmes Urunk van, aki meghallja az imákat. De azt is látjuk, hogy az adakozásban is kiveszik a részüket a gyülekezetek. Ezen a téren miről tud beszámolni?

Nagyon hálásak vagyunk a Dunántúli Református Egyházkerület gyülekezeteinek. Az első alkalommal közel nyolc tonna adományt, most hat és fél tonna élelmiszert vihettünk el. Azt kérem a dunántúli gyülekezetektől, hogy a továbbiakban is tájékozódjanak a honlapunkról (https://jobbadni.hu/), a kerületi portálokról, vagy akár tőlünk is személyesen, hogy mi az, amire éppen szükség van. Itt szeretném aláhúzni, hogy ruházatból már van elég. Élelmiszerre, élelmiszercsomagok felajánlására most nagyobb szüksége van a menekülteknek, akik van, hogy napokon keresztül nem esznek ideérkezésükig, és csak a magyar határon jutnak élelemhez.
Nagy segítség lenne, és kérem is az adományozókat, hogy mostantól tételes leírást készítsenek az összegyűjtött árukról (pl. ennyi és ennyi olaj, ennyi és ennyi konzerv stb.). Az adományok gyűjtése és elszállítása miatt nekünk hatóságilag is rendelkeznünk kell ilyen tételes leírással. Helyben könnyebb ezt elkészíteni, mint itt nekünk a hat tonna szétválogatásánál.

A Magyar Református Szeretetszolgálat egész évben dolgozik, vannak kiemelt gyűjtései, de ez a mostani feladat kiemelt jelentőségű. Mint említette, jelentős mennyiségű adomány koordinálást végzik. Mekkora leterheltséget okoz mindez a munkatársaknak?

Itt ragadom meg az alkalmat, hogy megköszönjem a kollégáimnak, akik az alsóörsi koordinációs központban dolgoznak, hogy a folyamatos, 0-24-ben való nyitvatartás felvállalták. Sokat segítenek a gyülekezetünk tagjai, jöttek önkéntesek is. De az való igaz, hogy óriási leterheltség ez. Hol a templomban, hol a gyülekezeti házban gyűjtjük az adományokat, de eddig még mindig meg tudtuk oldani, hogy az Istentiszteletnek legyen méltó helye. Most már mondhatjuk, hogy bevált módszerünk van, a hét második feléig gyűjtünk, adminisztrálunk, hét elején pedig szállítunk. Megköszönjük, ha tehetik és idehozzák a gyülekezeti adományokat.

Az adományozás mellett szóba került az elszállásolás kérdése, a menekültek befogadása. Kaphatnánk erről is tájékoztatást?

Örülök annak, hogy dunántúli gyülekezetek is befogadnak menekülteket. Ennek a módja, hogy regisztrálják magukat a szeretetszolgálatnál, ők közvetítik ki a gyülekezetekhez. De! Háborús helyzetben valós lehet az, hogy olyan menekültek érkeznek, akiknek nincsenek irataik, nincsen pénzük. Számolni lehet azonban azzal is, hogy olyan emberek is meglovagolják ezt a helyzetet, akik nem biztos, hogy jószándékkal érkeznek. Éppen ezért nagyon körültekintően kell menekülteket elszállásolni és befogadni. Recept nincs rá, de egy-két tanácsot azért hadd adjak: érdemes megnézni, hogy van-e útiokmánya a személynek, beoltott-e, van-e munkahelye vagy szeretne-e dolgozni, melyik gyülekezetbe járt, van-e kötődése az egyházhoz? Ezek adhatnak támpontot. Olyan ingatlant ajánljunk fel, amit hosszú távon tudunk erre a célra biztosítani. A menekültek jogi státusza miatt csak a hatóságok járhatnak el az őket érintő ügyekben, például, ha esetleg már nem tudnánk tovább elszállásolni őket. Gondoljunk arra is, hogy az elszállásolásnak vannak anyagi és szociális terhei, ezeket tudjuk-e vállalni?
A cselekvő szolgálat nagyon fontos, de ezt is a bölcsesség lelkével végezzük. Itt is kérem, hogy keressék a szeretetszolgálatot, tudnak ebben is segíteni.

A keresztény felkezetek adomány-segítő szervezetei aktívak a menekültek ellátásában, hasonlóan sok civil is. Éri az a vád Magyarország kormányát, hogy ők nem veszik ki a részüket a segítésben. Így van ez?

Vannak olyan hangok, hogy a kormányzat nem segít, sőt volt olyan német hírcsatorna, aki egészen pontosan azt mondta, hogy barátságtalanul bánnak a magyarok a menekültekkel. Aki volt már lent a határon, vagy a Nyugati pályaudvaron, az világosan látja, hogy ez hazugság. Példaértékű az, amit a magyar állam, a karitatív szervezetek és a civilek összefogásából Magyarország teljesít a menekültekkel kapcsolatban. Látva a határra érkező, valóban nincstelenné vált asszonyokat gyermekükkel menekülni, nyilvánvaló a különbség a déli határra érkező, jól ellátott, különböző szervezetek által támogatott életerős férfiemberek között. Jól látható a különbség a migránsok és a menekültek között.
Az állam, a tőle telhető legtöbbet megteszi az ellátásban, és hihetetlen mennyiségű forrást biztosított a karitatív szervezeteknek is a segítségnyújtáshoz. Elképesztő mennyiségű ember érkezik, nemcsak kárpátaljaik, ukránok, hanem más országok polgárai, akik ott tanultak és most menekülve szeretnének hazamenni. Őket is el kell látni, regisztrálni kell, eljuttatni őket a célállomásaikra. Nagyon sokan dolgoznak ezen, és az állam igenis sokat tesz. Anyagilag és biztonsági értelemben is.

Most vittek el egy adag szállítmányt, de közben már érkeznek az újabb felajánlások. Meddig tarhat ki ez az adakozó kedv?

Én arra bíztatom a gyülekezeteket – látva a kinti állapotokat -, hogy ne egy projekt-jellegű adakozásba kezdjenek, hanem a folyamatosságra törekedjenek. Ez a helyzet rávilágít arra, hogy mennyire hálásnak kell lennünk azért, hogy mi Magyarországon békében élhetünk. Gondoljunk bele abba, hogy milyen lehet úgy élni, hogy hajnalban szól a sziréna, hogy elviszik a férfiakat katonának, vagy hogy a gyereked nem tud hazajönni az iskolából, mert biztonságosabb neki a határ másik oldalán? Sorolhatnám még, hogy milyen nehézségeket élnek meg most kárpátaljai testvéreink. Mi minden tőlünk telhetőt megteszünk, de elsősorban azt tudjuk továbbadni, hozzájuk eljuttatni, amit kapunk. Ezért egy hosszútávú és folyamatosan aktuális adakozásra szeretnénk felhívni a gyülekezeteket. Most időszerűen azt is kérjük, hogy ha van olyan sofőr, aki tud, az jelentkezzen, a segélyszállítmányok eljuttatásában nagy segítség lenne. Nem tudjuk, hogy ez a válásághelyzet meddig fog tartani, meddig ér el. Úgy gondolom, hogy át fog értékelődni a világban sok minden… bár ne ilyen áron kellene! Biztos vagyok benne, hogy az Úristen ezt fel fogja arra használni, hogy sok mindent hálásan tudjunk majd megköszönni.  


Vélemények, hozzászólások

A hírhez még nem érkezett hozzászólás. Hozzászólok.

2022. August 11., Thursday,
Zsuzsanna , Tiborc napja van.

Látogatóink száma a mai napon: 15577
Összesen 2009. június 2. óta : 32214038