Segítségünk az Úrtól jön

Hálaadó istentiszteleten mondtak köszönetet az Úr megtartó, segítő kegyelméért Neszmélyen, a helyi református iskolában. Tíz éve szolgálhat az Isten dicsőségére és a gyermekek javára a Launai Miklós Református Általános Iskola, Alapfokú Művészeti Iskola és Művészeti Szakgimnázium. Köszönet és hála az Úrnak a gyermekekért, a szülők bizalmáért, az intézményben szolgáló tanárokért, a fenntartó Tatai Református Egyházközségért – mondta igehirdetésében Steinbach József püspök.

A Komárom-Esztergom megyében, Neszmély Községben található iskola működtetését tíz évvel ezelőtt vette át az egyház a nehéz helyzetben lévő önkormányzattól. Az államosítás előtt is református kézben lévő intézmény fenntartói szolgálatát Dr. Márkus Mihály nyugalmazott püspök szorgalmazására a Tatai Református Egyházközség vállalta. Dörömbözy Margit igazgatónő vezetésével bővítették az iskola profilját alapfokú művészeti iskola és szakgimnázium képzéssel. Isten segítségével, az elhivatott kollégák odaadó munkájának köszönhetően az iskola egyre nagyobb hírnevet szerzett magának. A Makovecz Imre tervezte épület falai között, gyönyörű környezetben mára több száz diákot nevelhetnek Isten dicsőségére.

A tízéves évforduló kapcsán jubileumi évet tartanak az iskolában. Számos programmal mutatják be tehetségüket a művészetis gyerekek kiállítások és koncertek keretében. Április 8-án pedig ünnepi istentiszteleten adtak hálát az Úrnak az eltelt tíz évért.

Gerecsei Zsolt esperes igei szolgálata után Farkas Gergely egyházkerületi elnökségi tanácsos imádságban mondott köszönetet az Úrnak az iskola 10 éves református működéséért, hálával azokért, akik az intézményben tanultak, dolgoznak, tanítanak.

Steinbach József püspök a 121. Zsoltár igéjéből szólt az ünneplő gyülekezethez: „Segítségem az Úrtól jön, aki az eget és a földet alkotta. Nem engedi, hogy lábad megtántorodjék, nem szunnyad az, aki védelmez téged.” (Zsolt. 121,2-3)
Az igére utalva kiemelte, hogy az emberlét sajátja, hogy segítségre szorul. Segítségre szorulunk az öröm idején, hogy el ne bízzuk magunkat és segítség kell a próbatételek idején, hogy el ne csüggedjünk. Az iskola jubileuma is hálára késztet minket arra nézve, hogy egymás számára Isten eszközeként lehetünk segítségül: „Hisszük, hogy egy keresztyén református iskolában a hit látható gyümölcseinek csodáját éljük át, hogy ott vagyunk mint Krisztusban testvérek egymás mellett, segítjük, megörvendeztetjük, bátorítjuk egymást.”

Folytatva a püspök szólt arról, hogy az élet hozhat olyan helyzetet, amikor már az emberi segítség nem elég. A keresztyén iskolában a fő cél, hogy minden tantárgyon keresztül hirdetve legyen az, hogy van emberen túli segítség is. Imádságában a zsoltáros is erre mutat rá, hogy az igazi, valós segítség áldása az Úrtól jön. A tanulókhoz szólva elmondta, hogy a zsoltáros szava az iskolát elhagyva is vezetni fogja őket: „Segítségem az Úrtól jön, aki az eget és a földet alkotta”.  Isten gondviselő szeretete arra bátorít bennünket, hogy életünket rá bízzuk, és minden aggodalmaskodástól, kishitűségtől megszabaduljunk tudva azt, hogy akik az Istent szeretik, azoknak minden a javukra van.

Isten nemcsak teremtett és gondot visel ránk, hanem Jézus Krisztusban újjáteremtett, megváltó szeretetében maradandó megoldást adott az életünknek: „Figyelve az iskola tíz éves szolgálatát tudom, hogy egyre inkább adatik nektek a hit ajándéka. Isten az Ő lelke által valóban újjászül, megtérít bennünket, hogy átéljük: Ő velünk van mindenkor, megőriz bennünket.” Ez a megőrző kegyelem mindenre kiterjed a földi életben, de azon túl is, az örök élet tágasságában - mondta Steinbach József, majd zárásként hálát adott az Úrnak az iskola tíz évéért, áldását kérve a diákok, szülők és tanárok odaadó hűségére.

Az igehirdetésre felelve Máté László egyházkerületi lelkészi főjegyző imádságban adott hálát az Úr megsegítő szeretetéért, az iskolában folyó szolgálatért.

Az istentisztelet után Valkiné Guthy Éva, az iskola hitoktatója köszöntötte a megjelenteket, majd a diákok műsora után Czunyiné Dr. Bertalan Judit országgyűlési képviselő méltatta az iskolában folyó munkát.

Elmondta, egy egyházi fenntartású iskolában Isten gyermekeként foglalkoznak a gyermekekkel, a megszerezhető tudáson túl a lelki teljesség felé is terelik őket. Gerecsei Zsolt esperes köszöntésében felidézte, személyes kapcsolata van az iskolával, gyermeke itt tanul, és mindig szeretettel szól az intézményről, örömmel jár ebbe a közösségbe. Neszmély Község polgármestere, Janovics István felidézte a fenntartóváltás nehézségeit. Az idő azt igazolta, hogy jó döntést hoztak, nemcsak megmaradt az iskola, hanem gyarapodtak is.

Az iskola igazgatónője, Dörömbözy Margit rímbe szedve idézte fel az elmúlt tíz évet, mondott köszönetet a támogatóknak, a szülőknek, gyermekeknek, kollégáknak.

A fenntartó gyülekezet nevében dr. Szabó Előd tatai református lelkipásztor köszöntötte a jubileumát ünneplő intézményt. Elmondta, hogy az iskola az évforduló kapcsán díjat alapított. A Launai-emlékérmet az igazgatónővel közösen adták át elsőként Dr. Márkus Mihály nyugalmazott püspöknek, aki sokat tett az iskola átvétele ügyében. Szintén díjazták Janovics István Neszmély Község polgármesterét, László Ferenc Neszmély Község jegyzőjét, Valkiné Gúthy Éva nagytiszteletű asszonyt, Múthné Szakáts Zita gazdasági vezetőt és Dörömbözy Margit alapító igazgatót.
Az ünnepség végén oklevéllel köszönték meg a tíz éve az iskolában szolgáló kollégák munkáját.