„Tűz jött ki az Úr színe elől, és megemésztette az oltáron lévő égőáldozatot…”

(3Mózes 9) Isten mindig az adott kor tudatszintjén jelenti ki magát, így az Isten önmagát közlő kijelentésében is tapasztalhatók fokozatok: egyre többet jelent ki önmagáról, de soha nem mond el magáról mindent, mert azt el nem hordozhatnánk. Az istenképünk egyre tisztul.

Krisztusban Isten a legfontosabbat mondta el önmagáról. A mai Igében megemésztő tűz az Isten: ítélő király, akinek hatalmas dicsőségét a bűnös teremtmény el nem viselheti, és aki előtt joggal reszket a tökéletlen és halandó ember. Jézus Krisztusban azonban az Isten megmutatta a másik arcát, az „igazibb” arcát: azt, hogy ő nem megemészteni akar bennünket, hanem odaállni mellénk és segíteni rajtunk, amint az irgalmas samaritánus könyörült a félholtra vert emberen. Isten királyok királya, aki annyira hatalmas, még szeretetében is, hogy pásztorunkká lett, sőt főpapunkká: önmagát áldozta oda érettünk, önmagát emésztette meg, hogy mi élhessünk!

Kapcsolódó link:http://igemellett.blog.hu/