„Hálás vagyok Istennek ezért a közösségért!”

Pápai teológiánkon 2021 őszén két új tanerő állt munkába: Dr. Nagy József újszövetségi, Dr. Petró László pedig rendszeres teológiai tárgyakat oktat – mindketten gyülekezeti szolgálatuk mellett. A teológia diáklapjában, a Pápai Kollégiumi Lapok húsvéti számában egy hosszabb interjú jelent meg velük, de fontosnak tartottuk, hogy a dunántúli reformátusság szélesebb olvasóközönsége is megismerhesse új tanárainkat.

Szeretettel köszöntelek benneteket, s kérlek, hogy néhány szóban mutatkozzatok be, meséljetek magatokról, a családotokról, hogy az Olvasók jobban megismerhessenek titeket! 

Nagy József: Sárbogárdon éltem húszéves koromig. Ide kötődnek az alap- és középszintű tanulmányaim is. E város református gyülekezetében indultam el a hit útján, itt tértem meg, és ismertem fel az elhívásomat.

2010 és 2020 között a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Karán folytattam a tanulmányaimat. Először teológus-lelkész szakon végeztem, majd pedig ugyanitt szereztem doktori fokozatot. 2015 óta a Budapest-Nagyvárad téri Református Egyházközségben szolgálok. Hatodéves teológushallgatóként kerültem ide, majd pedig marasztaltak beosztott lelkésznek.

A feleségemmel 2016-ban ismerkedtünk meg, és 2018-ban fogadtunk hűséget. Az egyre szaporodó feladataim közepette komoly segítséget jelent, hogy a magyar-történelem szakos tanárként dolgozó feleségem is kiveszi a részét a gyülekezeti teendőkből. 

Petró László: Minden különösebb túlzás nélkül mondhatom, hogy az ország másik végéből érkeztünk a családommal Kaposvárra 2019-ben, hiszen feleségemmel mindketten Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében nőttünk fel. Középiskolai és teológiai tanulmányokat Debrecenben, a Református Kollégium intézményeiben végeztem. Segédlelkészi szolgálatomat a debreceni Nagytemplomban töltöttem, majd két évig az Egyesült Államokban, Washingtonban éltem, ahol a helyi magyar gyülekezet lelkipásztora voltam és közben a Wesley Theological Seminary-n végeztem el egy mesterképzést. Ezt követően öt nagytemplomi év következett, szintén Debrecenben, ami alatt a doktori iskolát is végeztem. Ez idő alatt kötöttünk házasságot feleségemmel, Edinával, aki hitoktató végzettségű. 2013-tól a Luxemburgi Magyar Protestáns Gyülekezet lelkipásztora is vagyok, ami azt jelenti, hogy immár kilenc éve havonta egy hétvégét Luxemburgban töltök az ott élő magyarok között. Ezen évek alatt kétszer is lehettem a Heidelbergi Egyetem hallgatója, ahol doktori kutatásokat végeztem. 2015-ben a vámospércsi gyülekezet hívott meg lelkipásztorául, majd 2016-tól a nyírmártonfalvai gyülekezet is hozzánk tartozott. 2017-ben védtem meg doktori értekezésemet, „Emlékezés és reménység között” címmel, ami az úrvacsora teológia és dogmatörténeti formálódását mutatja be. 2019-ben hívott meg a Kaposvári Református Egyházközség lelkipásztorául. Nagy vívódás után családommal elfogadtuk, hogy Isten egy másik közegben, más lelkipásztori feladatokkal bíz ránk egy egészen másik közösséget. 

Két gyermekünk van, Veronika öt, Máté pedig két éves. Harmadik gyermekünket október végére várjuk. A családdal eltöltött idő igazi felüdülést jelent a sokrétű feladatok mellett. 

A tanév kezdetétől fogva vagytok itt a pápai Teológián. Mik a feladataitok az intézményben? 

Nagy József: Az első félévben teológus szakos hallgatókat tanítottam, a második szemeszterben pedig a katechéta szakos hallgatókkal is megismerkedhettem. A tanév során több konferencián is előadtam (Egyházkerületi Lelkésztovábbképző-; Horizontok- és Comenius Konferencia). Igyekszem eleget tenni a publikációkkal kapcsolatos felkéréseknek és kötelezettségeknek. Az áhítatok és az otthonórák mellett teológusnapokon és az akadémiai napon is hirdethettem Isten igéjét. A kötelezettségeim mellett az Akadémia életében és közösségi alkalmain is igyekszem jelen lenni. 

Petró László: Az oktatásban való részvételt kérte annak idején tőlem rektor úr. Ennek keretén belül filozófiatörténetet és vallástudományt oktatok jelenleg is. Ezeken túl vannak szemináriumi lehetőségek is természetesen. Az első évfolyamos hallgatóknak én tartom a proszemináriumot, illetve az ősszel egy nagyon izgalmas szemináriumot hirdettem meg a liberális teológia feldolgozásáról. Ezen feladatok mind közel állnak hozzám, és igazi kiváltságnak érzem, hogy jöhetek és részt vehetek a lelkipásztor képzésben. Ezen túl feladatomnak érzem azt is, hogy figyeljek a hallgatókra, s ha lehet akkor minden alkalommal kapjanak egy olyan adalékot az órán, amely túlmutat a tárgyi ismereteken és felhívja figyelmüket arra, hogy amit a Teológia falain belül hallanak, annak lesz lecsapódása a gyülekezeti életben. Feladatunk, hogy erre készüljünk fel közösen. 

Mit tartotok a legfontosabbnak a tanári szolgálatotokban? 

Nagy József: A tanítás célját a szolgálatra való felkészítésben látom. Azon tudás átadását tartom elsődlegesnek, amely akár a lelkészi, akár a hitoktatói szolgálatban segítheti a hallgatóinkat.
A hitoktatók esetében a bibliaismereti alapok tisztázása mellett arra van lehetőség, hogy a rámutassunk az Újszövetség főbb összefüggéseire. A lelkipásztori szolgálatra készülők esetében ugyan több idő van az elmélyültebb munkára, de azt is tudatosítom a hallgatókban, hogy a tanulás a diploma megszerzése után is folytatódik. 

Petró László: Számomra a legfontosabb, hogy a lelkipásztori és hitoktatói szolgálatra felkészítsük a hallgatóinkat. Ebben az első lépés annak az elmélyítése, hogy a teológián megszerzett ismereteket a gyülekezeti szolgálat során hogyan is tudják hasznosítani. Sokan küzdenek azzal, hogy teológiai tanulmányaikat nehezen tudják „aprópénzre váltani” és meglátni annak a gyülekezeti hasznát. Azt tapasztalom, hogy nem csupán egy-egy igehirdetés szemléltető gondolataként tudjuk a teológiai tudásunkat használni, hanem fontos segítség lehet egy lelkigondozói beszélgetésben, de akár egy imádságos döntés meghozatalában is. Szeretném a hallgatókkal úgy megszerettetni a teológiát, hogy az Akadémia falain túl, a hétköznapi szolgálatban is merjenek visszanyúlni és támaszkodni az itteni ismeretekre. 

Milyen benyomásaitok vannak eddig Pápáról? Hogy érzitek magatokat a katedrán? 

Nagy József: Kezdő tanárként tanulva tanítok, ennek minden szépségével és kihívásával együtt. Nagy örömet és lelki feltöltődést jelent az előadásokra való készülés, de ugyanilyen köszönettel veszem, amikor az óráimon a diákokkal közösen tárul fel előttünk az Újszövetség üzenete.
A katedra mellett a városban is otthonosan érzem magam. Igyekszem időt szakítani a város és a környék felfedezésére. 

Petró László: Nagyon jól érzem magam Pápán. Amikor rektor úr megkeresett, akkor jeleztem neki, hogy nagyon szívesen jövök, de csak akkor tudom ezt megtenni, ha egy napra koncentráljuk a jelenlétemet. Az őszi félévben így a szerda délelőttöket, de tavasszal már a délutánokat is a Teológián töltöm. Igazi örömet jelent, hogy a más irányultságú teendők mellett Isten ad lehetőséget arra, hogy így is foglalkozzak a teológiával. Szeretném a hallgatóknak nemcsak az olvasmány és tanulmány élményeket átadni, hanem azokat a szakmai különlegességeket is, amiben eddig részem lehetett. Ugyanakkor azt is vallom, hogy mi nem csak teológusokat, hanem lelkipásztorokat és hitoktatókat is képzünk. Nekem is azok az órák jelentettek a legtöbbet teológus koromban, amelyekről meg voltam győződve, hogy a mindennapokban szükségem lesz az ott hallott ismeretekre. Én azt szeretném, ha olyan lelkipásztoraink lennének, akik érzik annak a fontosságát, hogy egy-egy teológiai tételt pontosan ismerjenek, mert ez lehetőséget kínál arra, hogy akár egy lelkigondozói beszélgetést vagy presbiteri vitás kérdést más mederbe tereljenek és ezeken túl az igehirdetést határtalanul színessé és izgalmassá tudják tenni. A gyülekezeteink pedig szeretik és hitelesnek tartják a tudós-lelkipásztorokat, akiknek adnak a szavukra.
Összességében nagyon jól érzem magam a katedrán, csodálatos a közösség ami Pápán van, szinte hihetetlen, hogy heti egy napi jelenléttel úgy érzem, mintha mindig is tagja lettem volna a Teológia nagy családjának. Ezen túl nagyon jól esik a figyelmesség is, hiszen nincsen olyan Pápán töltött nap, amikor vagy a hallgatók, vagy a kollégák ne érdeklődnének ismeretlenül is a családom felől. Hálás vagyok Istennek ezért a közösségért! 

Köszönöm a beszélgetést! Életetekre, szolgálatotokra – a Pápai Református Teológiai Akadémia közössége nevében – Isten áldását kérem!