Több generációs tábort rendezett Pákozdon a Kálvin parki gyülekezet

Július második hétvégéjén péntek délután korai indulással autókkal és buszokkal indult útra a Veszprém Kálvin János parki gyülekezet közössége, hogy Pákozdon az Ingókő Vendégházban töltsön el két és fél napot. Három év után tudta úgy alakítani a programjait és lehetőségeit a gyülekezet közössége, hogy testvéri közösségben lehettek kicsit és nagyok. 

A legkisebb baba még be sem töltötte az első életévét, a legidősebb túrabarát testvérünk már elmúlt nyolcvannégy éves.

A korosztályos igei beszélgetések játékos elemekkel tűzdelve négy csoportban valósultak meg. A hétvége legfőbb témája a bizalmi kapcsolatok kivirágzása, az igére való hagyatkozás mindennapi kihívásai voltak. A világjárvány okozta lelki szárazságot, távolságtartást, hogy tudjuk felcserélni a bizalommal? – kérdezték a csoportvezetők. Ennek példatörténetei Dániel imádságban való kitartása és a szőlő-szőlővessző példázata voltak.

Ha Istenben gyökerezik az életünk, akkor nem leszünk rettenthetetlen hősök, ám alakítani fogjuk a környezetünket. A tisztelet és udvariasság gesztusait, a figyelmesség lelkületét mások is észre fogják venni – hangzott el a csoportbeszélgetésekben. Ennek egyik szép jelenete volt a sziklák között vezető út az ingókövekhez és azok a kézfogások, ahogyan együtt haladt a csoport. Idősek és pici gyerekek egyaránt felkapaszkodtak a szurdok sziklás kiszögellésein, s majd amikor lefelé ereszkedtek a gyerekek a férfiak láncot alkotva védték a kicsiket. Igazi csapatépítő tréninggé alakult a közös út! A természet szépségei, a Velencei-tó északi, kanyargós kerékpár útja is hitvallássá vált a csendesen kerekezőknek. A kanyargós út sokszor úgy jelenik meg a Bibliában mint a megtérés folyamának szimbóluma. Nemcsak a magaslatokat hódította meg a kisebb biciklis csoport, hanem a völgyekben is bevártuk egymást.

Az esték közösségi jellegét erősítette a „mindent bele” kvíz, az ünnepi éttermi vacsora, a közös játék és éjszakába nyúló beszélgetés. A kvíz során a templom rejtett, apró elemei, berendezései erősen felnagyított képrészletekben tűntek fel, így nem volt egyszerű senkinek sem felismerni a mikrofont, a díszítések apró mintáit. Az emberi kapcsolataink is sokszor a tévedés átkát hordozzák magukban, mert csak a futó pillantást vetünk a felszínre, a másik életére.

A befogadás alkalma volt ez a hétvége, mert krisztusi vendégszeretettel ölelte át, segítette mindenki azokat a kárpátaljai családokat, akik először jöttek el a veszprémiekkel táborozni. Nagyszerű érzés volt azt is látni ahogy az idős hölgy a kislánnyal együtt vett részt a csocsózásban, vagy ajándékot készítettek egymásnak a generációk az angyal-bárány játék során!

A hétvége során a pákozdi református templomban istentiszteleten vettünk, ahol mindenki a szívébe zárta az üzenetet, hogy Jézusnak nincsenek kerülő útjai hozzánk. Ha ő megkeres és utánunk jön, akkor mi is kereshetjük egymást. Ez a többgenerációs családi tábor ezt jelenítette meg. A rázó beszélgetésen őszinte visszajelzéseket kaptunk a legfontosabb élményekről és üzenetekről.