Ádventi gondolatok 2022

Dr. Huszár Pál, 2022-12-07 04:37:13

„… egy gyermek születik nékünk, fiú adatik nékünk,

és az uralom az ő vállán lészen, és hívják nevét csodálatosnak,

tanácsosnak, erős Istennek, örökkévalóság atyjának,

békesség fejedelmének.” (Ézs. 9. 6.)  

Alig hihető, de mégis igaz, hogy Krisztus urunk születése előtt mintegy 7 évszázaddal jövendölte meg Ézsaiás próféta, az isteni gyermeknek, karácsony újszülöttjének eljövetelét. Igen, isteni sugallatra ő már akkor tudott a Megváltó majdani eljöveteléről, akinek „minden hatalom adatott” – miként Jézus Krisztus maga mondta tanítványainak missziós parancsában. Ézsaiás közlésében az a legnagyszerűbb. hogy akkori híradása majd három évezreddel később élőknek, tehát nekünk is szól, ránk, az Úr Jézus Krisztus XXI. századi tanítványaira is érvényes. Ugyanis értünk, helyettünk és miattunk is eljött, tanított, gyógyított kereszthalált szenvedett, meghalt és feltámadott az Isteni Gyermek, akinek születése ünnepére most is készülünk, hiszen az a mi egyik legszentebb ünnepünk. 

 Vajon úgy készülünk erre a nagy ünnepre, ahogy Krisztus Urunk mai tanítványaihoz illik? Hiszen egyértelmű útbaigazítást is kapunk a jó hír mellé az ötödik evangélistának is nevezett Ézsaiás próféta Könyvéből: „A pusztában készítsétek az Úrnak útját, ösvényt egyengessetek a kietlenben a mi Istenünknek! Minden völgy fölemelkedjék, minden hegy és halom alászálljon, és legyen az egyenetlen egyenessé, és a bércek rónává!” (Ézsaiás 40, 3-4.) Képesek vagyunk önmagunk erejéből erre a rendkívül megtisztelő feladatra? Saját erőnkből bizonyosan nem, de ebben is kérhetünk és kaphatunk is segítséget „onnan felülről”, amennyiben készek és képesek vagyunk „szemeinket a hegyekre emelni.” (Zsoltárok 121, 1.)  Igen, az onnan felülről elkérhető és megkapható segítséggel lélekben utat kell – kellene? – építenünk, hogy „a völgyből domb legyen, hegycsúcs a mélybe szálljon” – amiként csodálatosan szép 312. dicséretünkben olvashatjuk, illetve majd énekelhetjük.

 Mit teszünk mindezek helyett? Hiszem, hogy valóban készülünk Megváltónk születésének ünnepére, de sajnos nem egészen úgy, ahogy kellene. Különösen asszonytestvéreinket, de nem csak őket veszélyezteti a konyha és a takarítás fogsága, illetve az ajándékvásárlás egyre inkább kényszerré váló eufórikus öröme. Kétségtelen, hogy valóban jó dolog az ünnepre gazdagon megterített, finomabbnál finomabb étkektől roskadozó ünnepi asztal, a fényesre kitakarított otthon, a látható örömmel fogadott ajándékok, de nagy baj, sőt végzetes hiba, ha csak ezekre jut időnk, energiánk. Miközben éppen az ünnep lényege, a Krisztusvárás, a Krisztus iränti személyes hódolat, a lélekben történő találkozás és az ezek feletti öröm szorul háttérbe.

 Dicséretesen szép dolog szeretteink megajándékozása az isteni szeretet ünnepén, de ez sem helyettesítheti az Úr által ránk rótt feladataink teljesítését. Ez sem gyűrheti maga alá a szent ünnep lényegét, a Krisztus urunkkal való lelki találkozás lehetőségét.  Az isteni gyermeket is megajándékozhatjuk önmagunkkal, szívünk-lelkünk odaszánásával. Az Úri Szent Vacsorában majd valóban módunk lehet Jézus Krisztussal való találkozásra, sőt titokzatos egyesülésre – miként Kálvin fogalmazta: „unió mystica cum Christo.” Éljünk hát e csodálatos lehetőséggel, hiszen ez jelentheti majd karácsonyi ünneplésünk csúcspontját! Fontosabb ez minden gazdagon megterített családi asztalnál, fényesre kitakarított és feldiszített lakásnál, minden más – gyakran talmi ragyogású ajándékoknál. Ez kell – kellene? –, hogy jelentse karácsony szent ünnepének lényegét. Ha ez elmarad, vagy csak részben valósul meg, úgy ünnepünk lényege sérül. Pedig mi az Isteni Gyermekkel való lelki találkozást szeretnénk örvendező szívvel ünnepelni. 

 Örömteli karácsony-ünneplésre biztatnak bennünket a harsány reklámok. Szinte az unalomig próbálják belénk sulykolni kínálatukat, mintha a vásárlás tenné ünneppé az alkalmat. Az effajta örömnek azonban semmi köze a Megváltónk születésének örömüzenete feletti, lélek szerinti örvendezésünkhöz. „… ne féljetek, mert ímé hirdetek néktek nagy örömet, amely az egész népnek öröme lészen.  Mert született néktek a Megtartó, aki az Úr Krisztus, a Dávid városában.” (Lukács 2, 10-11.) Ezt kell, hogy jelentse számunkra karácsony szent ünnepe, ennek tudjunk igazán örülni!

Ilyen meghitt ádventi ünnepvárást – ahogy erdélyi testvéreink mondják: „úrjövetet” –és valóban kegyelemteljes karácsonyi ünneplést, lelki gyarapodást és felüdülést kívánok minden Krisztusban hívő kedves testvéremnek. Hogy a szent ünnepen majd boldogan, a hétköznapok gondjaitól megszabadultan énekelhessük: „Krisztus Urunknak áldott születésén, Angyali verset mondjunk szent ünnepén, Mely Betlehemnek mezejében régen zengett eképen: A magasságban dicsőség istennek! Békesség légyen földön embereknek. És jóakarat mindenféle népnek és nemzetségnek!”

Várpalota, 2022 ádventjében

                                                                                  Dr. h. c. Huszár Pál


Vélemények, hozzászólások

A hírhez még nem érkezett hozzászólás. Hozzászólok.

2023. February 01., Wednesday,
Ignác napja van.

Látogatóink száma a mai napon: 6533
Összesen 2009. június 2. óta : 34900998