Valahányszor megtettétek ezeket, velem tettétek meg (Mt 25,40)

Veszprémben, az ökumenikus imahét alkalmából a Feltámadt Üdvözítő templomában Steinbach József püspök hirdette az igét. A december 20-i alkalmon arról szólt, hogy ebben a világban soha nem leszünk tökéletesek, de Isten szeretete által egyre inkább megtisztul az életünk.

Dr. Kulcsár Dávid, a veszprémi Szent Mihály Főszékesegyházi Plébánia káplánja köszöntötte a Krisztus-hívők egységéért tartott ökumenikus istentiszteleten megjelent híveket a Feltámadt Üdvözítő templomában. A Károly-templomként ismert imahely 1903 és 1907 között épült az akkori alsóvárosi temető városközpont felőli részén. Jelenleg már az építkezések következtében a belváros képének része Isten e háza, a megyei kórház tőszomszédságában.

A kis, ötven férőhelyes templom megtelt az imaórára, a plusz ülőhelyek is kevésnek bizonyultak.

Steinbach József az imahét vezérigéjét (Tanuljatok meg jót cselekedni!) igehirdetésében Máté evangéliumának „Az utolsó ítéletről” szóló (Mt 25,31-40) részének tükrében vizsgálta.
A püspök úgy fogalmazott, hogy az istentiszteletek csodája, hogy Isten az Ő Igéje és Lelke által megszólít, és mennyei világa gazdagságának jóságával ajándékoz meg bennünket azzal a szándékkal, hogy kimenve a templomból képviseljük azt a mennyei jót, amellyel feltöltekezhettünk itt az Isten házában. Ézsaiás próféta kemény szavakkal világít rá arra az ellentétre, ami az istentisztelet és az élet istentisztelete között tátong, és arra, hogy Isten szándéka ellen való ez a különbség. Steinbach József az evangélium üzenetét megfogalmazva mutatott rá, hogy Jézus Krisztus nélkül, az Isten újjászülő, megváltó szeretete nélkül nincs esélyünk a jóra. Önmagunktól csak a rosszra vagyunk képesek, de Ővele, egyre inkább tesszük a jót, egyre inkább feltisztul az életünk, mert Jézus Krisztus mozdul, él bennünk. Az evangéliumban elhangzottak a konkrét jóra való törekvés példái: „éheztem, és ennem adtatok, szomjaztam, és innom adtatok, jövevény voltam, és befogadtatok, mezítelen voltam, és felruháztatok, beteg voltam, és meglátogattatok, börtönben voltam, és eljöttetek hozzám.” (Mt 25,35-36)
Vegyük észre azt, aki mellettünk van és szükséget szenved, tegyük meg azt, amit meg tudunk tenni érte: „Nem lehetünk közömbösek az emberi szenvedésre, ne rúgjunk a másikba, hanem segítsük. Nem a lehetetlent kívánja tőlünk az Isten, hanem azt, amit meg tudunk tenni” – mondta a püspök hozzátéve, hogy nem a világ összes nyomorúságát kéri rajtunk számon az Úr, hanem azt az embert, akit konkrétan ránk bízott.

Steinbach József a balatonalmádi parókia udvarán álló cseresznyefa példáját hozta a gyülekezet elé. A 33 évvel ezelőtt ültetett fa a környezet, a szűk hely miatt csak aránytalanul tudott nőni, nem szép, megöregedett, mohás, száraz ágak vannak rajta, törzse félig be van hasadva; csoda, hogy egyáltalán él. És mégis minden évben, amikor eljön a tavasz, hófehér virágok borítják el. Amikor pedig megérkezik a cseresznyérés ideje, akkor tele van ropogós érett gyümölcsökkel.
„Ebben a világban soha nem leszünk tökéletesek, de a megszentelődés útját járva egyre inkább kitisztul, feltisztul az életünk, hogy gyümölcstermő életet éljünk, hogy teremjük a Lélek gyümölcseit: szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás” – adott hálát az Urnak a püspök.

Az igehirdetés után Veszprém református, evangélikus és katolikus lelkipásztorai együtt mondtak közbenjáró imádságot az Úr tanító, megtartó, utat mutató szeretetéért.