A „nem középszerű” ember – aki napjainkban is példakép

Márton Gergely, 2023-03-09 08:39:41

Hatalmas érdeklődés mellett nyílt meg a Dunántúli Református Egyházkerület Tudományos Gyűjteményeinek Könyvtára Petőfi-kiállítása. Az "Én középszerű ember nem leszek" című bemutató a 200 éve született költő pápai éveit foglalja össze, a fiatal diák identitáskeresését mutatja be. Február 7-én Steinbach József püspök igei köszöntése után Hoppál Péter miniszteri biztos nyitotta meg a kiállítást.

A világban helyét kereső ifjú Petrovics Sándor érkezett Pápára a Református Kollégiumba, és a költő, a hazáját mindenek felett szerető Petőfi Sándor hagyta el az intézmény falait. A Dunántúli Református Egyházkerület Tudományos Gyűjteményeinek Könyvtára kiállításán ezt az utat járhatja végig a látogató. Rögtön az első tárlóban megismerhetjük azokat a személyeket, akik sorsformáló hatással voltak Petőfire: Czibor Ferenc igazgató, Zádor Stettner György vagy Széki Béla tanárok. És persze Tarczy Lajost, „Tarcy, a derék Tarcy az, akinek mindent köszönhetek” (Petőfi).

A kiállításon tárgyi és írásos emlékek sora mellett látványos tablók, információs táblák, plakátok mutatják be az identitását kereső és Pápán megtaláló Petőfi emlékeit, a kort és a környezetet, ahol először írta le papírra: Petőfi Sándor. Mindezt úgy, ahogy azt a kiállítás alcíme is ígéri, felsorakoztatva „Petőfi arcait”, a költőt, az előadót, a barátot, a szerelmest, a műfordítót, a világhírű poétát.
Petőfi Sándor egy Pápáról írt levelében írta meg: "Én középszerű ember nem leszek" (ez a levél is látható a kiállításon). A „nem középszerű” ember életművének csírái tekinthetők meg a gyűjteményi kiállításon. A Petrovicsból Petőfivé válás írásos bizonyítékai is ott láthatók a tárlókban. Igazi kuriózum az Érdemkönyv, amibe a költő saját versét, a Tolvaj huszárt először írta alá Petőfiként.

A szervezők nem titkolt célja a fiatal generáció megszólítása, ezért interaktív elemekkel, videókkal és hangzópontokkal, illetve egy animációs kisfilmmel is színesítették a tárlatot. Aktivitásra késztető feladatokkal, elgondolkodtató kérdésekkel vezetik a látogatót arra, hogy a diák Petőfivel ők is végigjárják azt az utat, ami Petőfi Sándor számára is fontos volt az önmeghatározás szempontjából.

Zsúfolásig megtelt a könyvtár nagyterme a megnyitó alkalmával. „Ez a kiállítás nagyon pápai, mert kifejezetten Petőfi pápai tartózkodására koncentrál, de reméljük úgy, hogy mindenkihez szól, akinek fontos legnagyobb nemzeti költőnk emlékezete” – Köntös László gyűjteményi igazgató köszöntötte a vendégeket.

A Dunántúli Református Egyházkerület Tudományos Gyűjteményei szinte predesztinálva volt arra, hogy ezt a kiállítást megrendezze – mondta az igazgató. A felvonultatott anyag túlnyomó többsége a gyűjtemények tulajdonában van, itt őrzik Petőfi Pápához kötődő írott emlékeit. Csak néhány esetben fordultak a Petőfi Irodalmi Múzeumhoz, az Országos Széchényi Könyvtárhoz és a Pannonhalmi Főapátság Főkönyvtárához.

Közel félszáz ember közreműködésével készült el a kiállítás. Köntös László kiemelte Schilde René történésznek, a könyvtár munkatársának közel kilenc hónapot igénylő kutató, anyaggyűjtő munkáját, ami feltétlen kellett ahhoz, hogy tartalomban gazdag kiállítás jöhessen létre. Valamint Halászné Kapcsándi Szilvia múzeumvezető, gyűjteményi igazgatóhelyettes ötletességét, múzeumpedagógiai erényeit, amelyekkel az egyes témákat úgy sikerült egységbe fűzni, hogy azok a ma emberét is megszólítsák. Kisantal Tibor grafikus pedig az összegyűjtött anyagot vizuális élménnyé varázsolta. Köszönettel szólt még a könyvtár munkatársainak munkájáról és mindazokról, akik segítették a kiállítás létrejöttét.

„Mert ti, testvéreim, szabadságra vagytok elhívva; csak a szabadság nehogy ürügy legyen a testnek, hanem szeretetben szolgáljatok egymásnak. Mert az egész törvény ebben az egy igében teljesedik be: ’Szeresd felebarátodat, mint magadat.’ Ha pedig egymást marjátok és faljátok, vigyázzatok, el ne emésszétek egymást!” (Gal 5,13-15) Igei köszöntőt Steinbach József, a Dunántúli Református Egyházkerület püspöke mondott. Imádságban adott hálát Isten szabadító kegyelméért, azért, hogy magyarok lehetünk, és ebben a hazában, a dunántúli reformátusság nagy családjában szolgálhatjuk az Úr dicsőségét. Istenünk világossá tette számunkra, hogy csak az a szabad ember, aki Őbenne bízik, Őt követi. Nincs nagyobb dolog, igazabb szabadság, mint krisztusi szeretetben szolgálni egymásnak. Hálaadással szólt Petőfiről, nemzetünkért és magyar nyelvünkért végzett szolgálatáról, amelyeknek a kezdete Pápán volt.

„A Petőfi Sándor születésének 200. évfordulójára rendezett ünnepségsorozatban fontos helye van Pápa városának” – a tárlatot Hoppál Péter miniszteri biztos nyitotta meg, aki maga is pápai diák volt, és az itt töltött évek életre szóló hatást gyakoroltak rá. Személyes hangú beszédében kiemelte, hogy nem csupán új nevet választott a költő ebben a városban, de az itt megszerzett, a tanárai által kapott biztos tudással és tettvággyal vágott neki a nagyvilágnak, lett azzá, akit ma ismerünk.
„Petőfi Sándor fiatal magyar hős. Olyan alakja a magyar kultúrának, akire a szó mai értelmében is érdemes hősként tekintenünk és támaszkodnunk” – mondta Hoppál Péter. Úgy fogalmazott, hogy a magyar nemzet számára éppoly fontos a költő kultuszának ápolása, mint Pápa városa számára, de az országos Petőfi-kultusz sem épülhetne pápai öröksége, a Dunántúli Református Egyházkerület hagyományőrzése és felmutatása nélkül.

A Petőfi 200 rendezvénysorozat maradandó módon kell, hogy megmutassa a poéta emberi arcát, korszerűségét, az általa közvetített értékrend helyénvalóságát – emelte ki a miniszteri biztos. Fontos feladat a fiatalok számára úgy bemutatni a példaképet, ami közelebb viszi, érdekessé és érthetővé teszi számukra Petőfit. Ebben segít ez a kiállítás, ami tréfálkozó barátként, szerelmes férfiként, ambiciózus ifjúként, a szabadság eszméjéért szenvedélyesen lelkesedő fiatalemberként mutatja be.
„Büszkeséggel forduljunk az örökséghez, amely a költészetben, a műfordításban, a hazaszeretetben és a lánglelkű forradalmár képében áll előttünk. Ahhoz az örökséghez, amely Pápán kapta meg méltó, végső iránymutatásait. Ahhoz az örökséghez, amelyben mindannyian kettőszáz év elteltével is önnön identitásunkat felismerjük” – zárta gondolatai Hoppál Péter. 

A megnyitón elhangzott Petőfi Sándor „Te vagy, te vagy, barna kislyány” című verse Novotni László szavalatában, majd ugyanez a vers német fordításban, Petőfi nagy kedvelője, Friedrich Nietzsche által megzenésítve, Eisenbeck Ágota ének előadásában, akit zongorán kísért Csatlós Krisztina.
Zárásként Pusztai Boglárka és barátai előadásában, Müller Zoltán énekével elhangzott a „Nemezti Dal”.


Vélemények, hozzászólások

A hírhez még nem érkezett hozzászólás. Hozzászólok.

2024. March 01., Friday,
Albin napja van.

Látogatóink száma a mai napon: 4054
Összesen 2009. június 2. óta : 39577708