„…úgyhogy a két keze fölemelve maradt napnyugtáig” (2Móz 12)

Márton Gergely, 2023-03-16 08:21:36

A Dunántúli Református Egyházkerület március 10-12 között rendezte meg a Dunántúli Gondnoki Konferenciát a Balatonfenyvesi Református Üdülőben. Az előadások központi témája a "Lelkipásztori hivatás éve" volt, de megtartották a hagyományos fórumot az egyházkerület vezetőségével. A háromnapos találkozó résztvevői hitben, testvéri közösségben erősítették, bíztatták, bátorították egymást szolgálatukban.

Dunántúl hat egyházmegyéjéből közel félszáz gyülekezet főgondnoka vett részt a Dunántúli Gondnoki Konferencián. A hivatalos és a kötetlen beszélgetések, megnyilatkozások igazolták, hogy a főgondnokok értik és élik az Istentől rájuk bízott szolgálat nehézségét és könnyűségét. Nehéz, mert – ahogy az a tisztség nevében is szerepel – gond akad bőven, az egyik legnagyobb kihívás napjainkban, hogy „a munka sok, a munkás oly kevés”. De könnyű is, hiszen Isten az Ő egyházában való munkálkodást megáldja, Őbenne minden teher áldássá lesz.

Az idei konferencia házigazda egyházmegyéjének, az Őrségi Református Egyházmegye esperesének áhítatában is ez az üzenet szólalt meg. Szabadi István pénteki és szombati áhítatában azt helyezte a főgondnokok szívére, hogy a hit, az imádság ereje mindenen átvezet, a keresztyén ember harcai felsőbb szinteken dőlnek el.

Nézzünk szemeinkkel a láthatón túlira, emeljük kezeinket az ég felé, Istennél minden lehetséges.

„Imádkozzunk egymásért, imádkozzunk a világért, imádkozzunk a békéért" – Steinbach József püspök is az imádság erejével kezdete beszámolóját.

Hagyomány, hogy minden konferencián fórumot tartanak az egyházkerület vezetőségével. A nyitónap estéjén a püspök érintette azokat a témákat, amelyekkel az országos vezetőségben foglalkoznak. Legfontosabb kihívásnak nevezte a gyülekezetek önfenntartó képességének a kérdését. Kegyelmi időket élünk a kormányzati támogatások terén, de arra hívta fel a figyelmet, hogy ne gyengüljünk meg ebben az időszakban sem az adakozásban. Örömteli, hogy intézményeink száma megduplázódott, mégis a választói névjegyzékek alapján fogyás tapasztalható a gyülekezetek életében. Ezzel az ellentmondással, az intézményeink missziói szolgálatának hatékonyságával is behatóan kell foglalkozni.

Országos és kerületünket is érintő fontos kérdések között említette a presbiter- és gondnokválasztást, a népszámlálás adatainak elemzését és az ehhez mért missziói stratégia kialakítását, az intézményfenntartói felelősség kérdését. A beszámolóban hangsúlyos volt a „Lelkipásztori hivatás éve”, a tematikus esztendő célja, témakörei.
Steinbach József a Dunántúlt érintő témákra áttérve elmondta, hogy a koronavírus járvány után kerületünkben visszaállt a rend, végzik a gyülekezetlátogatásokat, az igehirdetéseket, a pásztorációt…

A hat egyházmegyében 350 templomunkban 240 lelkipásztorunk szolgál. Összegezte, hogy intézményeink (1 felsőoktatási, 4 gimnázium, 15 általános iskola, 7 művészetoktatási intézmény, 15 óvoda, 8 szociális intézmény 15 telephelyen) és a hitoktatásban végzett szolgálat által több mint húszezer ember kerül kapcsolatba az egyházzal, ami fontos missziói lehetőség.
Az elmúlt évek beruházásaiban több mint 250 gyülekezet volt érintett. A kerület által fenntartott intézmények épületei is megújultak, a 160 diák elhelyezését biztosító új internátus is hamarosan elkészül. A Siloám Otthon beruházás második ütemének szerződéseit megkötötték, a teljesen megújult épület jövőre megnyílhat.

A kerület szokásos programjai rendben zajlanak, minden megszokott esemény betervezésre került, Steinbach József hosszan sorolta az idei eseményeket. Elmondta, hogy a gyülekezeti látogatásokra az elnökség mindig örömmel megy, hálával élik meg a találkozásokat, az igei, imádságos szolgálatokat, de a naptár erre az évre már szinte teljesen betelt.
„Imádkozzanak értünk is, hogy hűséggel, mennyei erővel és bölcsességgel végezhessük szolgálatunkat” – zárta a beszámolót a püspök.

„A presbiter- és főgondnokválasztásra a megfontolt felkészülést már most el kell kezdeni” – mondta Dr. Nemes Pál egyházkerületi főgondnok. A szerteágazó gyülekezeti munka miatt felértékelődik a presbiteri szolgálat szerepe, olyan személyeket kell választani, akik szívükön viselik közösségüket. Hangsúlyozta a gyülekezeti tagok felelős, elhívott magatartását a hitélet és az önfenntartás kérdésében is.

Máté László egyházkerületi lelkészi főjegyző a gyülekezettudatosságot állította előtérbe. Elmondta, hogy az intézmények megjelenésével a hitélet megélése már nem csak a gyülekezeti élet kereteiben meghatározó, ezért kérdés, hogy a kizárólagosság elvesztése mellett a gyülekezet a prioritását meg tudja-e őrizni? Az ige átadásának elsődleges színtere a gyülekezet, ott dől el az egyház sorsa. Ezért fontos missziói szolgálat, hogy a hittanosokat be tudjuk integrálni a gyülekezeti életbe. Az intézmények elsődleges feladata is az gyülekezet erősödésének szolgálata.

Szabó Gábor egyházkerületi világi főjegyző a Magyarországi Református Presbiteri Szövetség megújulásáról tájékoztatta a konferenciát. Az országos szövetség elnökségi tagja célként nevezte meg, hogy lelkileg helyén lévő presbiterek legyenek az egyházban. Ehhez kívánnak megfelelő hátteret biztosítani. A szervezeti átalakítás az egyházzal egyeztetve folyamatban van, jelenleg a Dunántúlon két egyházmegyében alakul szervezet.

A beszámolók után észrevételekre, kérdésekre, reakciókra volt lehetőség.

A szombati nap előadásinak témái a lelkipásztori hivatás évéhez igazodtak.
Dr. Kocsev Miklós, a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Karának dékánja a lelkipásztori hivatás teológiai alapjait mutatta be. Hangsúlyozta, hogy a lelkészi tisztség kialakulásában nemcsak a bibliai háttér, hanem egyháztörténeti folyamatok is közrejátszottak.

Az előadó kiemelte, hogy a lelkipásztor szerepeit mindig az adott társadalmi kor határozza meg. Szekularizált, individualizált, szétesett világunk szerteágazó szerepet kíván a lelkipásztortól. A lelkészi élet számos fragmentumból áll össze, külső és belső megfelelések, elvárások alakítják. Az elvárások közül a legfontosabb, hogy a lelkipásztor legyen alkalmas és képes a szolgálat terén. „Legyen közösségteremtő, iránymutató, és biztos célokat adó, képviselje a közösségét. Az elhívást kapjuk, a hivatást meg kell tanulni, az identitást engedni kell formálódni” – fogalmazta meg összegzésként Dr. Kocsev Miklós.

A lelkipásztori lét kihívásairól Ágostonné Apáti Gabriella és Ágoston Csaba, az Esztergomi Református Egyházközség lelkipásztorai beszéltek. Sorra vették azokat az elvárásokat, amiket a gyülekezet támaszt a lelkész felé, majd azokat, amiket a lelkipásztor saját maga felé. A gyarapodó református közösség vezetői saját példáikon keresztül mutatták be, hogy miként közelíthetőek ezek az elvárások, és milyen áldásai vannak ennek.

Dr. Literáty Zoltán, a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Karának docense arra a kérdésre kereste a választ, hogy mit várhat a lelkipásztor a gyülekezettől? Semmit és mindent; semmit, mert az ember önző, saját céljaihoz igazítja az elvárásait, és mindent, amit Jézus elvárásként megfogalmazott: Őtőle tanulni szelídséget, alázatos szívűséget, szolgaságot. A lelkész is a gyülekezet tagja – fogalmazta meg a docens – így ezek az elvárások rá is vonatkoznak.  A tiszta, egyenes beszéd, a lelkipásztor iránti (nem rajongó) szeretet, elfogadás, imádkozó és adakozó lelkület… mind biblikus alapú elvárás. Dr. Literáty Zoltán előadásában mindegyikre hozott gyakorlati példát is.

Dr. Nemes Pál, a Dunántúli Református Egyházkerület főgondnoka a másik irányból vizsgálta a témát: mit várhat a gyülekezet a lelkipásztortól? A történelmi hagyományos elvárások egyre bővülnek, napjainkban ott szerepel köztük a közösségfejlesztő, intézményfenntartó, menedzser… nehéz mindennek megfelelni. Az elfogadható minimum azonban ma is az, amit a Biblia támaszt. Legyen feddhetetlen, azaz hűséges, megfontolt, józan, képes az áldozathozatalra, önmegtartóztató a munka terén is, tudja elengedni, szétosztani a feladatot. Legyen alkalmas a tanításra, azaz tudjon jól, felkészülten, hitelesen prédikálni. Dr. Nemes Pál a jelenlevőket is szondázta az elvárások terén. A főgondnokok válaszaikban elsődlegesnek az igehirdetés fontosságát jelölték meg, majd a gyülekezet szeretetét és a jó kommunikáció fontosságát.

A három nap zenei szolgálatát Juhász Sándor, az Őrségi Egyházmegye főgondnoka látta el. Az esti alkalmakon gyülekezeti beszámolók voltak, vasárnap pedig úrvacsorás istentisztelettel zárult a konferencia. Igét Szabadi István esperes hirdetett.


Vélemények, hozzászólások

A hírhez még nem érkezett hozzászólás. Hozzászólok.

2024. July 13., Saturday,
Jenő napja van.

Látogatóink száma a mai napon: 11926
Összesen 2009. június 2. óta : 41507112