Távol, közel, Őbenne

Állami támogatásból és saját forrásból kívül-belül megújult a Pápadereskei Református Egyházközség temploma. Az elkészült felújításért és a gyülekezetért április 15-én hálaadó istentiszteleten mondtak köszönetet az Úrnak. Igét Steinbach József püspök hirdetett: „Távol voltunk s közel, egyre közelebb kerülünk az Úrhoz; sőt, köszönjük Urunk, hogy átléphettük, vagy majdan még e földi létben átléphetjük a Te megváltó szereteted küszöbét, mert Te nem engedsz bennünket úgy elmenni ebből a világból, hogy ne lépjük át ezt a küszöböt.”

A pápadereskei reformátusok 235 éves temploma az évszázadok során sok vihart és több átalakítást, rekonstrukciót megélt. Régóta komoly problémát jelentett a templom tetőszerkezete, az elmúlt évtizedekben többször is kisebb-nagyobb sikerrel próbálták javítani. Az Egyházi Épített Örökség Védelme és Egyéb Beruházások című pályázat keretében elnyert 15 millió forintos támogatás most lehetőséget biztosított a templom tetőszerkezetének átépítésére, külső renoválásra. A gyülekezet önerőből a belső teret is felújíttatta: kifestettek, megszépültek a nyílászárók, egyik gyülekezeti tag restauráltatta a több mint 200 éves belső ajtót. A kivitelezők precíz és gyors munkájának hála időben és rendben sikerült is elvégezni a munkálatokat.

„Köszönjük, hogy itt lehetünk, és veletek együtt adhatunk hálát ezért a gyönyörűen megújult templomért, Isten házáért.” Az április 15-i hálaadó alkalmon Steinbach József püspök végezte az igei szolgálatot.
„Most pedig Krisztus Jézusban ti, akik egykor távol voltatok, közel kerültetek Krisztus vére által.” (Ef 2,13)
Az ige arra szólít fel minket, hogy emlékezzünk Isten szabadító tetteire, amelyeket a múltban és most is csodálatosan megtapasztalunk. Isten értünk való szabadító cselekvését foglalja össze egy mondatban az apostol: ti, akik egykor távol voltatok az Istentől, közel kerültetek Őhozzá.

Ha távol vagyunk Istentől, az Ő szerető szövetségén, közösségén kívül élünk, akkor rideggé torzul az élet a világban. Akkor nem csak Istentől vagyunk távol, hanem egymástól is távol létezünk, elidegenedünk egymástól, minden elszemélytelenedik és távol vagyunk a reménységtől is. A Krisztusba és a feltámadásba vetett reménység nélkül azonban üres az életünk, akkor minden hiábavalóság.
„Távol voltunk mindannyian – én is, te is, mi is –, de közel kerültünk az Úrhoz, mert Isten belenyúlt az életünkbe, nem hagyott bennünket ebben a halálos, elveszett állapotban” – hirdette az evangéliumot Steinbach József. Közel kerültünk Istenhez Jézus Krisztus által. A megtérésben valójában ez ragyog fel előttünk: Isten egészen közel van hozzánk!

Isten szeretetének, közelségének látható külső jegye a keresztség sákramentuma, a Krisztushoz tartozás bizonyosságának pecsétje. Ez a külső jegy az Isten népéhez, szövetségéhez, egyházához, a kereszténységhez, keresztyén kultúránkhoz való tartozás boldogsága: „Egy lelki közösségnek a tagjai vagyunk. Mi, akik Jézus Krisztust megváltónknak tartjuk, úgy vagyunk a keresztyén egyház tagjai, azon belül a pápadereskei református gyülekezet tagjai, hogy egymásnak testvérei vagyunk a Krisztusban, akik próbáljuk szeretni egymást, óhajtjuk megélni a testvériség közösségét, igyekszünk odafigyelni egymásra, számontartani egymást, segíteni egymáson, reménységre hangolni egymást ebben a kemény világban”.
Közel vagyunk az Istenhez, közel kerültünk az Isten népéhez és közel jutottunk a reménységhez, részesei lettünk a reménységnek – mutatott rá a püspök – szeret bennünket az Isten, vagyis nincs olyan helyzet, amiben elcsüggedhetnénk. Steinbach József a teljes Biblia tükrében fokozta a közelséget: közel és egyre közelebb kerülünk az Úrhoz azért fohászkodva, hogy cselekedje a mi életünkben is azt a csodát, hogy egyszerre csak ott vagyunk az Isten országában, ott vagyunk az Ő szeretetében.

Távol, közel és Őbenne. Krisztus vére által vált lehetővé, hogy a távoli közelivé lett, így Őbenne van a mi megváltásunk is. Krisztus vére által, éltető, áldott véradása által átléphettük Isten országának küszöbét, és benne élhetünk a mennyek országában, már ebben a világban: „Krisztusban vagyunk, miként itt bent vagyunk most ebben a templomban, és ez a gyönyörű, megújított templom körbeölel bennünket. Legyen ez a templom mindenkor az Isten minket körbeölelő szeretetének a szimbóluma” – zárta igehirdetését Steinbach József.

A hálaadó istentiszteleten imádságos szolgálattal vett részt Máté László egyházkerületi lelkészi főjegyző, Farkas Gergely egyházkerületi elnökségi tanácsos és ifj. Márkus Mihály, a Pápai Református Egyházmegye esperese.

A Pápadereskei Református Egyházközség lelkipásztora, Baráth Julianna megköszönve a szolgálattevőknek a részvételét üdvözölte a jelenlévőket. Beszámolt a felújítás részleteiről, kiemelve, hogy az alig háromszáz fős település 50-60 tagot számláló református közösségének életében milyen jelentőséggel bír ez a rekonstrukció. Elmondta, hogy a település történetében volt olyan időszak, amikor teljesen elnéptelenedett. A török idők után, az 1700-as évek első felében kezdett újra gyarapodni a lakosság, ennek következtébe épült fel ez a templom 1788-ban. Ez is azt bizonyítja – emelte ki Baráth Julianna – hogy a város vagy vidék élhetőségének kérdése változhat az idők folyamán, az túlmutat az emberi számításon, a vidéki közösségek, gyülekezetek jövőjét tekintve pedig bíztatás: „Nagyon bízom abban, hogy ezt a szép templomot Isten azért ajándékozta nekünk, mert Ő látja ennek a településnek, gyülekezetnek a jövőjét.” A lelkipásztor a restaurált templomajtóra mutatva kiemelte, hogy miként arról az évek alatt rákerült rétegeket lefejtve eljutottak az eredeti anyaghoz, úgy találjunk vissza mi is az eredethez, életünk gyökeréhez, Jézus Krisztushoz.

Nagy adósságot törlesztett a kormányzat azzal, hogy meghallva az egyház igényét lehetőséget biztosított a gyülekezetek számára ingatlanjaik megújítására. Dr. Kovács Zoltán országgyűlési képviselő elmondta, hogy a keresztyén állam építésének alapja közösségeink támogatása: „Építhetünk erős falakat, de ha nincs biztos fundamentum és rossz a tető, akkor a legerősebb falak is leomlanak. Ezért volt itt is nagy szükség a tető rendbetételére. Ha az Isten és az egyház jó fundamentumot rak össze a helyi gyülekezetek által, arra lehet építeni erősebb falakat. A hit pedig beborítja az egészet, mint a tető. Így vagyunk egységes egész.” A képviselő kiemelte, hogy Pápa környékén közel harminc templom és útszéli kereszt felújítását támogatták.

Tóth József egyházmegyei főgondnok a pápai egyházmegye nevében köszöntötte a gyülekezetet és a megvalósult beruházást. Van miért hálát adnunk – mondta utalva arra, hogy az elmúlt időszakban több hálaadó istentiszteleten vehetett részt. A hálaadás mindig boldogságot szül, mutatott rá Tóth József azon reményének adva hangot, hogy a templom megújulása a gyülekezet gyarapodását eredményezi lelki és közösségi értelemben is. „Örüljünk tehát, biztos vagyok benne, hogy az Úristen is örül, mosolyog ránk, hiszen mi is lenne velünk Őnélküle” – kívánt a gyülekezet életére bőséges áldást.

Az imádságon túl a cselekvő, reményteljes hit, az Isten iránti bizalom jelképe a felújítás – köszöntötte a beruházást és a gyülekezetet ifj. Márkus Mihály esperes, aki Isten gazdag áldását kérte a Pápadereskei Református Egyházközség életére.