Istenhez fordulva

„Az adakozó kézben lesz hitelessé a hívő szív” – Steinbach József püspök Isten iránti hálával szólt a Szomódi Református Egyházközségről, akik bizonyságot tettek adakozásukkal arról, hogy fontos számukra Isten ügye. Adományaiknak és kormányzati támogatásoknak köszönhetően újulhatott meg templomuk tornyának süvege és a gyülekezeti ház. Az adományokért, a buzgó imádságokért és a munkák elvégzéséért április 22-én tartottak hálaadó istentiszteletet.

A Csákai László lelkipásztor vezette Szomódi Református Gyülekezet élő és aktív közösség. A templomban és annak nagy kertjében nyaranta 130 gyermek vesz részt programokon.

A településhez közeledve már messziről fénylik a templom tornya. Az 1889-ben épített templomtorony tetejét a közelmúltban cserélték. Erre azért volt szükség, mert az évszázadok alatt csak kisebb javítások történtek az épületen, a torony süvege 2020-ra életveszélyessé vált.

A munkálatok elvégzéséhez kormányzati támogatást nyertek, amely azonban nem fedezte a teljes költséget. A gyülekezet adakozásba fogott, és rövid időn belül jelentős összeget adtak össze. A látványos süvegcsere tavaly áprilisban megtörtént. Mindemellett a gyülekezeti házat is fel tudták újítani.
Mindezekért ünnepi istentiszteleten adtak hálát az Úrnak.

„Hálát adunk a templom megújult toronysüvegéért, a megújult gyülekezeti házért. Legyetek áldottak szomódi Testvérek, hogy példátlan, nagy összegű adományt gyűjtöttetek össze saját erőből ezekhez a munkálatokhoz. Nincs ennél nagyobb bizonysága a hitnek, az élő gyülekezeti életnek” – a hálaadó alkalmon igét Steinbach József püspök hirdetett a 123. Zsoltár alapján: „Ahogy a szolgák Uruk kezére néznek, vagy a szolgálóleány úrnője kezére, úgy nézünk mi Istenünkre, az Úrra, míg meg nem könyörül rajtunk.”

A zarándokének végén a zsoltáros panasza hangzik fel. A zsoltár felhatalmaz minket arra, hogy odajáruljunk Isten elé azzal, ami bánt bennünket, ami fáj, ami egyéni, egyházi, közösségi értelemben, világméretekben meggyötör bennünket. Döbbenetes a kép, amit a zsoltárban olvasunk: Torkig vagyunk Urunk! Olyan helyzetben, amibe bele lehet veszni! Valóban a gőgös istentelenségből fakadó elbizakodottságba, gyalázatos gyalázkodásba, egymás minősíthetetlen bántásába bele lehet veszni – aktualizálta az igét Steinbach József. A zsoltáros azonban úgy fogalmazza meg panaszát, hogy abban nincs semmi bántás, gyűlölet. Minden gyarló indulat nélkül viszi őszintén Isten elé azt az állapotot, amiben szenved.
A panaszra a megoldás már a zsoltár elején elhangzik: Terád tekintek, Uram! A megtérés kegyelme, hogy bármit az Úr színe elé vihetünk, Ő elé minden terhünket letehetjük. Az Úrra felemelt tekintet nyomán magunk is felemeltetünk és Jézus Krisztusban, hit által megtapasztaljuk a mennyei világ gazdagságát, az Isten jelenlétét, az élő Istennel való közösséget: „Azért újult meg ez a templom, azért kaptuk a megszépült gyülekezeti házat, kedves szomódi testvérek, hogy az Istenhez fordulás megtartó csodáját Jézus Krisztusban újból és újból átéljük, majd feltöltődve a mennyei világ gazdagságával mehessünk vissza a hétköznapokba.”
A zsoltáros szavaira utalva fogalmazta meg Steinbach József, hogy az Istenhez fordulás csodájában elismerjük azt az áldott függést az Úrtól, amiben megtapasztaljuk életünk boldogságát, teljességét: mi a Te szolgáid vagyunk, a Te kezedben vagyunk, Urunk.

Az Úrhoz fordulás tartalma a könyörgés. A könyörgés azt jelenti, hogy megvalljuk, milyen nagy, hatalmas az Isten és mi pedig kicsik, törékenyek, gyarlók vagyunk. Könyörgünk az Úr hitet, ébredést adó áldásáért. A püspök rámutatott, hogy nem felszabadításért – tudjuk a történelemből, felszabadulunk, felszabadítanak bennünket, és újabb igába kerülünk – hanem megszabadításért könyörgünk. Aki az Úrhoz könyörög, az azzal a bizonyossággal könyörög, hogy Urunk, Te már meg is hallgattál bennünket.
„Ezért szomódi testvérek, lehet, hogy sok mindennel torkig vagyunk; de nem csüggedünk! Sőt, azért vagyunk itt, mert együtt az Úrhoz akartunk fordulni, Őhozzá is fordultunk. Áldásként pedig tele vagyunk örömmel, reménységgel, mennyei erővel, mert tudjuk, hogy nem hiába könyörögtünk. Áldjon meg benneteket az Úr!” – zárta igehirdetését Steinbach József.
Az istentiszteleten imádságos szolgálattal vett részt Farkas Gergely egyházkerületi elnökségi tanácsos és Máté László egyházkerületi lelkészi főjegyző.

Csákai László, a Szomódi Református Egyházközség lelkipásztora úgy fogalmazott, hogy a kicsiny gyülekezetben megtapasztalhatták, hogy ami lehetetlen az embernek, az Istennel lehetséges.
Felidézte, miként juthattak el a torony süvegének elkerülhetetlen cseréjéig. Szólt az elnyert pályázati lehetőségekről, az így is meglévő forráshiányról, az imádság erejéről, a gyülekezeti tagok, magánszemélyek, intézmények, vállalkozások gyors, önzetlen és nagymértékű adakozásáról. Az összefogás eredményeként nyolc és félmillió forint gyűlt össze három hónap alatt. Kiemelte Czunyiné Bertalan Judit országgyűlési képviselő segítségét, amivel a hiányzó részt sikerült állami támogatásként megkapni. 2022 áprilisában az új toronysüveg a helyére került. A fényes csúcs nem csak a biztonságot és az időtállóságat hirdeti, hanem jelképezi azt a lelkületet, összefogást, ami által a kivitelezés véghezvihető lett. A templom mellett sikerült a romos gyülekezeti házukat is felújítani a Magyar Falu Program pályázatainak köszönhetően.

Köszönetet mondott mindazoknak, akik adományaikkal, imádságaikkal támogatták a felújításokat, akik a kivitelezésben részt vettek.

Dr. Nemes Pál Egyházkerületi főgondnok példaértékűnek nevezte a szomódi gyülekezet adakozó hozzáállását. Itt él még az a lassan feledésbe merülő református hagyomány, hogy saját erőnket is beleadjuk egyházközösségünk fenntartásába: „Arra bíztatok mindenkit, hogy ezt a magatartást terjesszék, legyen ragadós a példa.”

Czunyiné Bertalan Judit országgyűlési képviselő arról szólt, hogy mindaz az állami támogatás csak töredéke annak, amit a szomódi reformátusok az évszázadok alatt áldoztak a templomra. Hálával szólt arról, hogy olyan korban élhetünk, hogy van mód támogatni azt, amit az egyházak a múltban hozzátettek mai jelenünkhöz. Úgy fogalmazott, hogy a torony csúcsánál is jobban ragyog az az összefogás, amit ez az élő közösség véghez vitt az adakozás terén.

Gerecsei Zsolt, a Tatai Református Egyházmegye esperese arra hívta fel a gyülekezet figyelmét, hogy ne legyen vége a felújított épületekkel a szolgálatuknak: „Legyen az a folytatás, hogy a megújult épületekből hazamenve vigyétek magatokkal Isten áldását. Gondoljatok azokra, akik nincsenek itt, azokra, akiknek szükségük van arra, hogy megáldott életű emberek elvigyék hozzájuk az áldást.”

Az ünnepi, hálaadó istentiszteleten énekkel szolgáltak a szomódi énekkarok, a zenei szolgálatot pedig a Szomódi Fúvószenekar végezte.