"Nem kényszer, hanem kaland és felfedezés" - beszélgetés a Soós Szilárddal a Konfirmált Fiatalok Hetéről

Július közepén az egyházkerület területén élő, konfirmáció utáni korosztálynak volt egy hetes tábora Balatonfenyvesen. A fiatalok megszólítása komoly kihívás elé állította a tábor szervezőit. A tábor gerincét adó délelőtti előadásokat Soós Szilárd mocsai lelkipásztor tartotta, vele beszélgettünk az előkészületekről, az alkalmak fogadtatásáról, a konferencia egészéről.

Mi volt az előadások témája?

A téma adott volt, „Elveszett és megtaláltatott” - ez volt a főcím, ezen belül Jézus négy példázatáról volt szó: a magvető, a tékozló fiú, a talentumok és az irgalmas samaritánus példázatáról.  

Hogyan készültél erre a korosztályra?

Először könyvekből, majd emlékekből. Először környékbeli, általam ismert fiatalokra gondoltam, majd kezdtem kikapcsolni mindenféle előfeltételezést és csak megpróbáltam a példázatokra koncentrálni. Különösen arra, hogy milyen üzenete van ma. Arra gondoltam, hogy ezt kell majd lefordítani a fiatalok nyelvére. Szóval görcsöléstől lazulásig.



Amikor első este megláttam a fiatalokat, a helyet, a hangulatot felmértem, tudtam, hogy másra lesz szükség, mint amivel készültem. Kidobni nem kell, de csak némi előporkeltés volt. Élesben ez nem így fog menni. A fiatalok rezdüléseit, tapogatózásait, érdeklődését kellett meglátnom, ott helyben, túl azon a felületen, amelyet mutattak. Képeket kellett felvillantani, érzelmeiket kellett megérinteni. Közben pedig valami fontosat, állandót, értékeset kellett megmutatni. Nem úgy, mint ami kötelező, hanem mint rájuk váró nagy kalandot és felfedezést. Ezért éjjelenként átalakítottam az előre leírt vázlatokat, példákat, képeket, filmeket.

Milyen eszközöket használtál az előadásokon?

Történetek, sztorik, projektor, film, vers.

Mennyire váltak be ezek az eszközök?

A fiatalok, megfigyelésem szerint, mesékre, történetekre, elbeszélésekre, pillanatnyi hangulatokra, érzelmekre vannak kihegyezve. Főleg, ha engedik őket dönteni arról, hogy akarnak-e részesei lenni ennek. Önként belemerülhetnek. Pontosan annyira, amennyire adott pillanatban engedi őket a forrásban lévő énjük, kialakulatlan identitásuk. Ezekhez gyűjtenek impulzusokat. Éppen össze akarják rakni magukat. Mi tulajdonképpen tálalunk, amiről választanak. Ha erőszakosak vagyunk akkor nem vesznek. Ha kötelező, zsigerből tiltakoznak, számukra nem létezik prédikáció, oktatás, felülről tanítás. Olyan ez, mint amikor a kisgyerekkel mész be a Balatonba. Az öledbe veszed, mert maga még nem ugrana be. De veled együtt belemerül. A fiatalok szinte várják azokat az embereket, akik belemerülnek velük, de úgy, hogy ez ne legyen sértő. Vezetni kell őket, de ezt nem kell velük éreztetni. Ebben ezek az eszközök szerintem működtek. Lehetett volna profibb felhasználás, de nem vagyok még gyakorlott a médiában. Az elbeszélések, rövid csattanós és vagy humoros történetek, anekdoták azok mindenképpen segítenek a lankadt figyelmen, vagy megragadni egy lényeges gondolatot.

Van-e valami, amit át lehet venni, illetve érdemes lenne átvenni a vasárnapi igehirdetésekbe?

Nyilván van. Bár ez helyenként és gyülekezetenként változó, de a hét után vasárnap másképpen prédikáltam  otthon. Sokkal plasztikusabban, lényegre törőbben, felesleges mondatokat kerülni próbáltam. Képeket mutattam szóban, az Igét próbáltam bemutatni, a teológiáját egyszerűen minden dogmatikai háttérvita nélkül ismertetni és végül alkalmazni a magunk számára.  A mi gyülekezetünk hagyományos gyülekezet. Általában nincs visszajelzés. A pap elmondta, ez van. Ha nem tartják jónak, kidobják. Ha elismerik, zsebreteszik. Ezen a vasárnapon többen jöttek oda beszélgetni és kerülő módon az Igéről is. Mert azért azt egyenesben nem. De éreztem, hogy valami másképpen mozgott otthon az Isten házában. Így hát én is tanultam a héten.

Milyen visszajelzéseket kaptál?

Nyilván voltak megjegyzések: jó, hosszú, rövid, érdekes, unalmas. De ez csak annyira méltattam, hogy a következő alkalommal jobban osztom be az időt, másképpen strukturálok, ami jó meghagyom. Az igazán izgalmas az volt, amikor a strandon, az ebédlőben, szünetekben odajöttek beszélgetni a saját érdeklődési területeikről. Elkezdtek megnyílni. Ez az igazi.

Hogyan értékeled a tábor egészét?

Egy ilyen tábor nem cél, hanem eszköz. Nem feladat, amit abszolválni kell, hanem lehetőség, amelyben odanyomják a szívüket, lelküket, kezdjetek vele valamit. De van egy veszélye is, vissza is vehetik. Nem szerződés, amit betartunk, s ha lejárt elfelejtjük. Ez egy folyamat, amelyben több tíz évre hatással leszünk, lehetünk fiatalokra. Ezt egy tábor alatt nem lehet véghez vinni, de lerombolni igen. Az igazi értékelés az lesz, amikor a következő tábort ostromolják a fiatalok, vagy ostorral sem lehet majd odaverni senkit az ideiekből. Ebből a szempontból teljesen lényegtelen, mit gondolok én, hogyan értékelek, esetleg azt el tudom mondani, hogy jól éreztem magam. Meg azt is, hogy a fiataloknak feladatok kellenek éjjel-nappal, akkor nincs idejük a szerintünk káros élethelyzetekre. Nincsenek evidenciák. Ugyanonnan jönnek, ahol a többiek is sorozatokon nőnek fel, szórakozni járnak és megismerkednek mindenféle káros szenvedéllyel.  Ugyanúgy szeretnék megélni vágyaikat, megtalálni sőt szélesíteni határaikat. Ez feladat. Nincs recept nagyon, csak az együtt töltött, rájuk szánt figyelem és idő. Ebből a szempontból ez a tábor elkezdett, vagy folytatott valamit.

fg

Kapcsolódó link:http://www.facebook.com/photo.php?pid=139579&id=132175156820437&ref=album#!/pages/Megtalalva-Konfirmalt-Fiatalok-Hete-2010-Balatonfenyves/132175156820437