Önismeret Krisztus tükrében

Fenyves. Ez a szó a Dunántúlon sokak számára kapcsolódik össze a nyár fogalmával. A Balatonfenyvesi Református Gyermek- és Ifjúsági Üdülőben idén is sikeresen lezajlott a Dunántúli Református Egyházkerület Katechetikai Hittantábora és az Ifjúsági Tábor. Barátságok, közösség, boldogság, megtisztulás, Jézus Krisztus. Az ifitábor idei küldetése az volt, hogy Istent még jobban megismerve a fiatalok közelebb kerüljenek saját lelkükhöz.

A csütörtök este különleges nap volt a július 10. és 15. között megtartott Dunántúli Református Ifjúsági Táborban. Azért is, mert az egész hetes kánikulát erős széllel érkező eső hűsítette. Bár aznap a strandolás elmaradt, de senki nem bánta ezt a frissítőt, a tikkadt tájnak és a táborozóknak is jólesett a lélegzetnyi hűvös. És különleges volt azért is, mert aznap estére vendég érkezett hozzájuk.

Az esti evangelizáció után Bagyó Sándor, a Vízimentők Magyarországi Szakszolgálata elnöke állt ki a gyerekek elé. Kivételesen nem a biztonságos vízben tartózkodásról beszélt. Vagyis nem csak arról.

Kálmán Csaba, a Kerületi Ifjúsági, és Katechetikai Tábor szervezője, vezetője azért hívta meg őt, hogy Jézus Krisztusról tegyen bizonyságot. A jelenleg az Alsóörsi Református Gyülekezet szolgáló tagja megvallotta a gyermekeknek, hogy ő tipikusan az a „tékozló fiú” volt, aki több kerülő után találta meg a hazavezető utat. Gyermekként, Isten kegyelméből megkapta az „alapokat” a családja és a lelki kisközösségek által, de aztán – bár hitét nem veszítette el – de eltávolodott az Istennel való kapcsolatától. Ma már tudja, hogy semmi nem történt véletlenül, az Úr mindvégig vele volt.

Ha Jézus Krisztus velünk van, akkor mindenkor biztonságban vagyunk – tett hitet megtartó Urunkról Bagyó Sándor. Mindezt úgy prezentálta a hallgatóságnak, hogy a gyakorta veszélyes, tragédiákkal övezett vízimentő hivatásáról beszélt a gyermekeknek: „Minden reggel imádkozom, és minden mentés előtt is megbeszélem Istennel az előttem álló feladatot”. Természetesen a bőréből most sem bújt ki, a biztonságos vízen tartózkodás szabályaira is felhívta a figyelmet. A bajból való menekülés négy alapszabályát hangsúlyozta: állj meg, hagyd abba azt, ami a bajba sodort, végy egy nagy lélegzetet, gondolkozz és aztán cselekedd a jót. Ez a jótanács nemcsak a vízben érvényes, hanem az élet minden területére igaz.

A lendületes, izgalmas és érdekes történetekkel gazdagított előadást feszült figyelem övezte. Nyár ide vagy oda, a nagytermet zsúfolásig megtöltő gyermeksereg este héttől majd tízig ülte végig, figyelte és fogadta be a tanításokat. Bagyó Sándor előadása többekben fogalmazott meg kérdéseket, amire a válaszokat is megkapták. Jutalmul a Vízimentők Magyarországi Szakszolgálata elnöke egy rögtönzött bemutatóval adott ízelítőt hangutánzó képességéből, aminek hála – a súlyos témákat is érintő előadás után – mégis felszabadultan térhettek nyugovóra a gyerekek.

Kálmán Csaba elmondta, hogy szükségesek az ilyen típusú előadások is, ezek az ifjúság figyelmét jobban megragadják. Arról is ő számolt be, hogy június 26. és július 1. között 190 gyermek részvételével rendben megtartották a hittanosok táborát is. Ott a fő témát a „bibliai barátságok” témakör adta, ennek mentén voltak az előadások, a programok. Az a hét – a résztvevők korosztályához igazodva – a játékosságra épült jobban, míg az ifitáborban más a tematika, ide már nagyobb gyermekek jönnek, idén szám szerint 220-an.

Nagy felelősség ez, de áldott lehetőség. Nagy többségük már „visszajáró”, de mindig jönnek újabbnál újabb gyerekek is. A jelentkezést a helyi gyülekezetekben, a lelkipásztorok ajánlásával lehet megtenni, így a többségük kapcsolódik az egyházhoz. A magvetés szolgálata azonban akkor is fontos, ha netán olyan gyermeket fogadnak, akit nem a tábor lelkisége miatt küldtek el szüleik. Beszélgetve gyermekekkel többen vannak, akiket az itt eltöltött idő alatt szólított meg Isten üzenete, hívta őket Jézus követésére. A tábor egyik áldása, hogy korosztályukban élhetik meg ezt a csodát, közösségben egymással, közösségben Jézus Krisztussal. Ehhez a szolgálathoz nélkülözhetetlen az elhívott segítők áldozatos munkája. A húsz csoportvezető között találunk lelkipásztorokat, leendő lelkipásztorokat, hitoktatásban résztvevőket, de akadnak „civilek” is. Sőt, elmondható, hogy a táborban felnőtt egy olyan generáció, akik hamarosan már nem táborlakóként, hanem munkatársként jönnek majd vissza.

Az ifitábor idei tematikáját a „Kérdéseink önmagunkról” téma köré építették. A reggeli előadások Salamon király története alapján foglalkoztak a témával, míg az esti evangelizációkon az ige alapján aktualizálták: kihez fordulhatok a kérdéseimmel, mit kezdjek a kudarcaimmal, hogyan győzhetem le szorongásaimat, mit kezdjek a bűnömmel, szégyenemmel, győzhetek-e a hitetlenségem felett? A délelőtti, kiscsoportos beszélgetéseken pedig a csoportvezetők irányításával beszélték át a hallottakat.

A segítő munkatársak elmondták, hogy ezek a kiscsoportos beszélgetések a tábor legfontosabb részei. Nagyon személyes, gyakorta megindító lelki beszélgetések alakulnak ki.
A táborozók természetesen strandolnak, sportolnak és a játék marad el is.
A hét úrvacsorás istentisztelettel zárult.

Ez ifjúsági együttlét egy nagyon intenzív hét. Sokak munkája van benne, akik áldott lehetőségként élik meg – leginkább szabadidejük terhére –, hogy a rájuk bízott gyermekeket közelebb vezessék Isten igéjéhez. Nem természetes az napjainkban, hogy ebben a korosztályban akadnak olyanok, akik a bulizás helyett lelki feltöltődésre vágynak. A táborozók közül többen nyilatkoztak úgy, hogy ezalatt a hét alatt egész évre fel tudnak töltekezni. Isteni ajándék ez, ami jó reménységgel arra vezeti majd őket, hogy a későbbieken a gyülekezeteikben szolgálva is átéljék ezt a töltekező kegyelmet hétről hétre.