A lelkigondozás hitbeli és szakmai problémái

A lelkigondozás hitbeli és szakmai problémái témában tartotta a Dunántúli Református Egyházkerület az őszi lelkésztovábbképző tanfolyamát a Pápai Református Teológiai Akadémián, 2023. szeptember 28-29-én.

A továbbképzésen az Akadémia tanárai nyújtottak segítséget abban, hogyan lehet a régi, illetve az új lelkigondozói módszereket hasznosítani a lelkipásztori szolgálatban. A továbbképzésre több mint ötven lelkipásztor jelentkezett.

A nyitó istentiszteleten igehirdetéssel szolgált Balla Ibolya prorektor a 78. Zsoltár alapján. Igehirdetésében kiemelte: Isten gyermekeinek, szolgáinak mindig Istenre kell figyelni. Emlékezni az Ő hatalmas tetteire, a népével kötött szövetségére és hűségére. Az Isten hatalmában bízó ember hálaadással áldoz Istenének a Jézus Krisztusban kijelentett kegyelméért.

Kaszó Gyula óraadó tanár átfogó kitekintést adott a lelkigondozás történetéről és teológiájáról. Előadásában a lelkigondozás kezdeteitől fogva napjainkig bemutatta, hogyan változott, intézményiesedett a lekigondozás. Megemlítette, hogy a kezdetektől távolodva is intenzíven érzékelhető a lelkigondozás életmentő funkciója. Az idő múlásával az emberi oldal egyre inkább körvonalazódik és erősödik a dominancia irányába. Szakmai módszertanok, szakmai hálózatok épülnek ki. A lelkigondozás alakulására meghatározóan hat egy-egy kor szellemisége és történelmi változásainak összefüggése – ami már a teljes funkcionalizálásig mehet. Végül szólt az emberi és isteni oldal kölcsönhatásáról és kiegyensúlyozott érvényesüléséről, mely a lelkigondozás garanciája. Az előadó fontosnak tartotta elmondani: a lelkigondozás forrása maga az Úr. Az Úr Isten, aki lelkigondoz, bevon minket a maga munkájába.

Lucski Márta docens a modern lelkigondozói attitűdökről és módszerekről beszélt, elemezve ezek előnyeit és hátrányait. Kifejtette a lelkigondozás kapcsolatokra vonatkozó megvalósulását, amely Isten és ember, valamint ember és ember között, illetve önmagunk felé is irányul. Korunk kommunikációs változásai, az élmények központi szerepe a korábbi lelkigondozói módszerek átgondolására indíthatja a lelkipásztorokat. Emellett a lelkigondozó saját, személyes spiritualitása is felértékelődik, hogy kellő szakmai és empatikus készségekkel vehessen részt a szolgálatban.

Nagy József docens a Kolossé levél harmadik fejezetének házitáblája segítségével vázolta a Krisztusban való élet nyereségeit. Férj és feleség, szülő és gyermek, úr és szolga viszonyát megvilágítva, hangsúlyozta a Krisztusban való engedelmességet, mert ez kedves Isten előtt.

Kocsev Miklós óraadó tanár a svájci lelkészprofesszor, Eduard Thurneysen, a 20. századi lelkigondozás egyik atyjának, a kerügmatikus lelkigondozás képviselőjének élete és munkássága segítségével mutatta be annak lelkigondozói felfogását. Mely szerint minden szenvedés, baj, betegség, megtorpanás, válság a bűn következménye, és az ember csak az őszinte bűnbánat és a bűnbocsánat által nyerhet gyógyulást, másképp semmiképpen sem állhat helyre élete. A lelkigondozás egyházi keretben történik. A lelkigondozásban meghirdetett kegyelem az ember számára lét-stabilitást ad, létbizonyosságot, nem létbiztonságot. A lelkigondozás célja: hogy leomoljon az Isten és ember között emelkedő torlasz. A lelkigondozás feladata az üdvösségre való eljutás. A lelkigondozás az előadó szerint pasztorális gondoskodás, azaz gondoskodó, törődő jelenlét, mely a teljes emberre irányul, annak lelki működésére tekintettel, figyelembe véve az életkörülményeit és élethelyzetét. A kérdés csupán az, hogy a lelkigondozott gyógyul-e, megbékél-e, segíti-e a gyógyulás folyamatát.

Hella Ferenc somogyi esperes esti áhítatában a napi ószövetségi ige, a 4Móz 10,1-10 szerint mondta el Isten üzenetét. Az igehirdető hangsúlyozta: Az Isten emberének mindig felfelé kell tekinteni. Isten gyermekeinek jövőképe: Isten velünk, kicsoda ellenünk. Szolgálatunkban egyet tudunk: Istennel akarunk menni, mert ott biztonságban vagyunk. Ő velünk volt, van és lesz. Merjünk rá hagyatkozni. Szolgálatunkban nem vagyunk egyedül.

Hamar Zoltán tanár a törvényt teljesítő ember lelkiségéről beszélt. A törvény teljesítésének nincs jó híre a keresztyénség körében, de az Istenben bízó ember meglepő magabiztossággal, pozitívan, bizakodva vall az Isten törvényét betartók sorsáról. Az előadó a Zsoltárok könyvének első fejezete alapos egzegézisének segítségével fejtette ki: a törvény a kegyelmes Isten ajándéka, mely megóv és vezet. A törvény az Istenben gyökerező és gyümölcsöző élet feltétele. A törvény nem iga, hanem az Isten iránti hála és a csodálat nyelve. „Az Úr törvénye tökéletes, felüdíti a lelket. Az Úr intő szava határozott, bölccsé teszi az együgyűt. Az Úr rendelkezései helyesek, megörvendeztetik a szívet. Az Úr parancsolata világos, ragyogóvá teszi a szemet” (Zsolt 19,8-9).

Németh Dávid óraadó tanár arról beszélt, hogy a lelkigondozásban az emberek hiedelmeivel és hitéletével van dolgunk.  Hitbeli támogatást kell nyújtanunk a lelkigondozottak számára. Direktívák használata és mellőzése a lelkigondozásban címmel felvázolta a lelkigondozói beszélgetés lépéseit, melyek ezek: a probléma felvetése; empátiás problémamegértés; a hiedelmek feltárása, a centrális meggyőződés megtalálása (hitelemző szakasz); hittartalom felkínálása a hiedelem helyére (útbaigazító-útmutató szakasz). Az előadó hangsúlyozta: a lelkigondozónak alaposan felkészült teológusnak kell lenni. A lelkigondozást maga Isten végzi.

A lelkésztovábbképzés kerekasztal beszélgetéssel folytatódott. Az előadók Németh Tamás rektor moderálásával, irányított kérdések segítségével válaszoltak a lelkipásztori szolgálatuk nehéz, illetve örömteli lelkigondozói eseteiről. A továbbképzésen résztvevők további kérdések feltevésével válaszokat kaptak kérdéseikre, kétségeikre.

A lelkésztovábbképző úrvacsorás istentisztelettel zárult. Igét hirdetett Máté László egyházkerületi főjegyző a napi ószövetségi ige, a 4Móz 10,11-36 alapján. A főjegyző igehirdetésében rámutatott az Istentől való vezettetés áldásaira. Isten vezet bennünket mindhalálig. A kérdés csupán az: Hagyjuk-e vezettetni magunkat vagy sodródunk? Tudjuk-e hol van Kánaán? Tudjuk-e, hogy a pusztán túl Isten vár? Isten vezet minket és ez legyen elég szolgálatunk során. Ha Ő vezet, nem tévedünk el.

Hálás szívvel köszönjük előadóink alapos felkészültségét, szakmai útmutatását és igehirdetőink lelki táplálékát. Hálásak vagyunk Istennek, hogy megszervezhettük a továbbképzést, jelen lehettünk, ismét épülhettünk és megerősödhettünk szolgálatunkban. Hisszük, lelkipásztori szolgálatunk lelkigondozói területén is a Szentlélek Isten van velünk, hogy munkálkodásunk az Ő jelenlétében és erőterében történik. Hisszük, munkánk nem hiábavaló az Úrban.

Németh Tamásné Schédl Tímea
lelkipásztor,
rektori hivatalvezető PRTA