„Az igaznak emlékezete áldott.”

"Szomorú szívvel, de a boldog viszontlátás reményében búcsúzom Nagytiszteletű Németh Gyula esperes úrtól" - Dr. Huszár Pál Németh Gyula esperes úrra emlékező írását közöljük. 

   Hosszú és tartalmas élettel ajándékozta meg őt a Minden Kegyelem Istene. Sokak számára, hosszú időn át hirdethette Isten Igéjét, a megváltás örömüzenetét. Istennek tetsző életműve sokunk számára követendő például szolgálhat, hiszen Krisztus Urunk missziós parancsa mindannyiunk számára érvényes, akik az Ő tanítványának hisszük és valljuk magunkat. 

  Lelkipásztorként, egyházmegyei esperesként, és hat gyermek édesapjaként – két fiuk az édesapa remek életpéldáját követve a lelkipásztori hivatás mellett kötelezte el magát – egyaránt példás hűségű munkatársa volt Teremtő és Megtartó Istenünknek. Hűséges társa, komoly segítője volt ebben a nemes harcban hitvese, a nagytiszteletű asszonyok számára példaként állítható Jolika, aki a szó legnemesebb értelmében magáénak tekintette nagyszerű férje küzdelmét.

  Végtelenül hálás vagyok Mennyei Atyánknak, hogy ismerhettem Németh Gyula esperes urat, „diáktársa” lehettem a „Csetényi Teológián,” ahol egy életre szóló barátság, harcostársi szövetség szövődött közöttünk. Magam is sokat tanulhattam tőle egyházi tisztségeim során, de magánéletem alakulásában is nagy jelentősége volt ennek a baráti, hittestvéri kapcsolatnak, amely egyházi tisztségeink lejárta után is fennmaradt, és gyümölcsöző volt. Az Úristen úgy rendezte életemet, hogy nyugalmazott lelkészeink kapcsolattartója lettem. Egyikük egyszer így fogalmazott: „Ha te időnként felhívsz telefonon, az többet ér, mint egy infúzió.”

   Immár magas egyházi tisztségeink lejárta után is ilyen kapcsolat fűzött Németh Gyula nagytiszteletű úrhoz is. Gyakran hívtam őt is telefonon, és ilyenkor egy jóizű, a humort sem nélkülöző beszélgetésben „rendbe tettük a világ és anyaszentegyházunk” dolgait.  

  Az ő távozása miatt mostantól hiányozni fognak ezek a tartalmas beszélgetések, amelyeknek magam is élvezője voltam.  Fájdalmas veszteség ért bennünket, anyaszentegyházunkat, azonban hittel hiszem, hogy „odaát” lesz majd folytatás Krisztus Urunk mindannyiunkért, a teljes emberiségért önként felvállalt váltság-halála eredményeként. Végtelen az Úristen kegyelme. Ebben a reménységben búcsúzom, nagyrabecsült Esperes Uram, Gyula testvérem az Úr j Jézus Krisztusban. Legyen síri álmod csendes és zavartalan. Hiszem, hogy a lélek él, találkozunk.

Dr. Dr. h. c. Huszár Pál