Az Isten Fiának megismerése

November 11-én iktatták be a Tápszentmiklósi Református Gyülekezet lelkipásztorát, Füstös Gábort. Az ünnepi alkalmon igét hirdetett Steinbach József püspök: A keresztyén élet lényege Isten Fiának, Jézus Krisztus a megismerése, és folyamatosan növekedés a hitben, az igazságban, a szeretetben és az egységben.

Tápszentmiklós nemrégiben felújított templomának harangja ünnepi alkalomra hívogatta a híveket november 11-én. Füstös Gábor lelkipásztor a közelmúltban költözött családjával a parókiára, ő vette át a gyülekezet vezetését. A lelkészbeiktató istentiszteletre megteltek a templom padjai.

Farkas Gergely elnökségi tanácsos apostoli köszöntése után Steinbach József püspök hirdette Isten igéjét: „Míg eljutunk mindnyájan a hitnek és Isten Fia megismerésének egységére, a felnőttkorra, a Krisztus teljességét elérő nagykorúságra, hogy többé ne legyünk kiskorúak, akik mindenféle tanítás szelében ide-oda hányódnak és sodródnak az emberek csalásától, tévútra csábító ravaszságától; hanem az igazsághoz ragaszkodva növekedjünk fel szeretetben mindenestől őhozzá, aki a fej, a Krisztus” (Ef 4, 13-15). A püspök az ige alapján rámutatott, hogy minden istentiszteletnek, igehirdetésnek, úrvacsorai közösségnek a lényege, hogy megismerjük az Isten Fiát, és ebben az ismeretben folyamatosan növekedjünk. Azért érkezett Tápszentmiklósra Füstös Gábor nagytiszteletű úr, hogy ebben a növekedésben itt az Isten eszköze legyen.

Az igeszakasz a megismerés három fokozatát tárja elénk: megismerni, felismerni és elismerni Jézus Krisztust. A megismerés a tudás folyamata, ismerni a Bibliát, de ez önmagában még nem elég. A felismerés az, amikor eljutunk a hitre, hogy Jézus Krisztus Isten fia, a Megváltó. Az elismerés pedig az, amikor rádöbbenünk arra, hogy csak Jézus Krisztusban van megoldás minden problémára.
Az apostol a megismerésben való növekedés négy területét sorolja fel: növekedni a hitben, igazságban, szeretetben, egységben. A hitben növekedés azt jelenti, hogy megmarad a gyermeki bizalom, ráhagyatkozás, de eltűnik a gyermeki befolyásoltság. Ez a felnőttkorú hit, amikor a világ, a bűnök kitettségét elhagyva csak Krisztusra hagyatkozunk. Az igazság nem egy ideológia, hanem maga a megváltó Jézus Krisztus. Istennel minden kérdést meg lehet osztani, megbeszélni Ővele a dolgainkat, de elér az ember a növekedésben egy olyan pontra, amikor már kérdések nélkül is tudja a választ: elég csak Krisztus egyedül, aki mindig jót akar nekünk.

A szeretetben növekedés kapcsán az apostol nem a mi gyarló, töredékes, emberi szeretetünkre gondol, hanem Isten Jézus Krisztusban közölt szeretetére. Az ebben való növekedés azt jelenti, hogy „könyörgök Uram, a Te szereteted töltse be az életemet, szóljon és mozduljon bennem és általam, hogy a Te szereteteddel tudjak élni és szolgálni, a Te evangéliumodat közvetíteni” – mondta a püspök. Az egység örömhíre, üzenete, hogy ebben a szétszabdalt világban is lehet Jézus Krisztusban egységben növekedni: „Ez az egység közösséget jelent, a szentek közösségét… Imádkozzatok egymásért, figyeljétek, segítsétek egymást, hogy a tápszentmiklósi gyülekezet éljen és növekedjen. Ebben az összetartozásban, egységben jelenik meg Krisztus”. A püspök kiemelte, hogy ez az egység Jézus Krisztusban életmentő, mert ha engedünk a nagy szétdobálónak, akkor elveszünk.

„Minden szolgáló lelkész feladata, ahogy Füstös Gábor lelkipásztor feladata is, hogy napi kegyességet tartva, gyülekezetével, családjával együtt ő maga növekedjen az Isten Fia megismerésében, és Isten eszköze lehessen abban, hogy titeket is erre a növekedésre segítsen az úton, míg el nem érjük a krisztusi teljességet” – zárta igehirdetését Steinbach József.

Az igére felelve imádságban Máté László egyházkerületi lelkészi főjegyző kérte Isten áldását a gyülekezetre és a lelkipásztorukra.

Füstös Gábort a Tápszentmiklósi Református Egyházközség lelkipásztori tisztébe ifj. Márkus Mihály, a Pápai Református Egyházmegye esperese iktatta be a templom kulcsának és pecsétjének átadásával.

A megjelent lelkipásztorok egy-egy igével és közös énekkel kértek áldást a beiktatott szolgatársuk életére.

„Utaidat, Uram, ismertesd meg velem, ösvényeidre taníts meg engem! Vezess hűségesen, és taníts engem, mert te vagy szabadító Istenem, mindig benned reménykedem.” (Zsolt 25,4-5) Füstös Gábor prédikációjában arról szólt, hogy csak Istenre hagyatkozva ismerhetjük meg az Ő utait. Megfogalmazta, hogy a keresztyén élet az Isten útján, az Élet útján járás, ami az örökkévaló Mennyei Hazába vezet. Bizonyságot tett arról, hogy ő maga kiskora óta ezen az úton jár, és ezen az úton vezette el őt Isten Tápszentmiklósra is, hogy innen együtt menjenek tovább a gyülekezettel Isten útján. „Senki ne várja tőlem, hogy ezen az úton én közlekedési rendőr legyek. Nem számonkérés, büntetés a feladatom. Szeretnék útitárs lenni, menjünk együtt, keressük együtt Őt, Ő vezessen bennünket együtt” – mondta hozzátéve, hogy ez az útonjárás legyen a gyülekezet erősödése, épülése az Isten kegyelme által. Az útjelző szerepét szeretné betölteni, jelezni azt az utat, ami hite, meggyőződése, tudása szerint Isten felé vezet. „Én nem egyhelyben szeretnék állni és maradni, hanem együtt szeretnék menni a keresztyén úton veletek. És célba is szeretnék érni, hogy majd ott dicsérhessük és magasztalhassuk Istent” – zárta igehirdetését Füstös Gábor.

A Pálfi Zsuzsanna egyházmegyei lelkészi főjegyző vezette ünnepi közgyűlésen elsőként Dr. Nemes Pál egyházkerületi főgondnok köszöntötte a beiktatott lelkipásztort. A lélekhalászat akkor lesz eredményes, akkor lesz áldás a szolgálaton – mondta – ha türelemmel és egymásba kapaszkodva végzik azt. Kérte a gyülekezetet is, hogy támogassák lelkipásztorukat.
A Pápai Református Egyházmegye részéről Tóth András korábbi esperes kérte Isten áldását szolgatársára.

A Tápszentmiklósi Református Egyházközség nevében Csizmadia Jenő főgondnok mondott köszöntőt. A gyülekezetből ének és versszolgálattal kértek áldást Füstös Gábor szolgálatára. Köszöntőt mondott a település nevében Kovács József polgármester, a gyülekezet előző lelkipásztora, Schönberger Klára, valamint Móriczné Bátki Anna, Füstös Gábor előző szolgálati helyének, az Adorjánháza–Egeraljai Református Társegyházközség nevében.