A HIT LÁTÁSA

(1) Amikor elmúlt a szombat, a magdalai Mária és Mária, Jakab anyja, valamint Salómé illatos keneteket vásároltak, hogy elmenjenek, és megkenjék Jézus holttestét. (2) A hét első napján, korán reggel, napkeltekor elmentek a sírbolthoz, (3) és így beszélgettek egymás között: Ki hengeríti el nekünk a követ a sírbolt bejáratáról? (4) Amint felnéztek, látták, hogy a kő el van hengerítve, pedig igen nagy volt. (Márk 16,1–4)

A húsvéti asszonyok, a sír felé haladva, lehajtott fejjel, megrendülve a halál hatalmán, pislákoló hittel, félve és rettegve – így írja Márk evangélista – kérdezgették egymástól, hogy ki fogja nekik a követ elhengeríteni a sírbolt szájáról, hiszen az a kő igen nagy volt.

Ez a kérdés az emberlét egész diagnózisát magába foglalja; a halál árnyékának völgyében járó emberlét tényleges valóságát: Ki fogja nekünk a követ elhengeríteni a sírbolt szájáról?

Gondoljuk végig ennek a kérdésnek a jelentését! Ki fogja nekünk az igen nagy követ elhengeríteni a sír szájáról? Ki lesz az, aki életünk sokféle halálos zártságából megnyitja nekünk a kaput a valóságos szabadulásra? Ki lesz az, aki az erő feletti nehéz terheket segít cipelni nekünk, hogy ne roskadjunk össze azok alatt? Ki lesz az, aki a kérdéseinkre megnyugtató választ ad? Ki lesz az, aki a háborgó, konfliktusokkal teli világban békességet tud szerezni? Ki lesz az, aki végső, örök megoldást tud nyújtani nekünk olyan helyzetekben is, amikor minden jó szándék ellenére is tehetetlenül állunk helyzetek előtt? Ki lesz az, aki ebben az önző világban valóban tud szeretni? Lehetne folytatni a kérdések sorát! Konkretizáld, folytasd magadban, a magad helyén, a saját élethelyzeted konkrétumai szerint ezeket a kérdéseket!

Ugye, milyen gazdag ez a kérdés, a halál árnyékának völgyében járó ember számára: Ki lesz az, aki az elhengeríthetetlen követ el fogja hengeríteni nekünk a sírbolt szájáról?

Nagyon beszédes, amint az asszonyok, fejüket lehorgasztva, belemerülve, beleroskadva a saját megoldhatatlannak tűnő gondjaikba, haladnak a sírbolt felé.

Ismeritek ezt? Nézzetek szét egy városban, az emberek lehajtott fejjel sietnek, elmerülve saját gondjaikba.

Ez a három asszony is így, lehorgasztott fejjel haladt a húsvéti sír felé.

Ám, egyszer csak felnéztek – ez egy döntő fordulat –, és a követ elhengerítve találták. Ez a hit látása!

Az asszonyok felnéztek, és lám, „magától” megoldódott az, ami megoldhatatlannak tűnt, ami miatt gondoktól terhelten aggódtak és féltek. Ez a „magától” az Isten hatalmas kegyelme. Itt, az emberi lehetőségek határán túl, az Isten cselekedett.

Milyen nagy ajándék az, amikor az ember a gondjaiba roskadt életéből fel tud tekinteni! Ez a felfelé tekintés azt jelenti, hogy az ember nemcsak néz, hanem lát is; sőt, igazán lát, a hit látásával lát, ezért minden körülmények között látja az isteni összefüggéseket és lehetőségeket; azokat is, amelyek minden emberi értelmet felülhaladnak (Filippi 4,7).

Tehát, nemcsak nézni, hanem látni; felnézni és hitben látni! Erre van szükség!

Nézzetek fel a feltámadott Jézusra, a hit szerzőjére és beteljesítőjére! (Zsidókhoz írt levél 12,2)

Nincs más megoldás. Egyébként összeroskadunk: összeroskad az egyéni életünk, a házasságunk, a családi életünk, a gyülekezeteink, az egyházunk, a világunk. Lehorgasztott fejjel élve, a feltámadott Jézus Krisztusba vetett hit látása nélkül tájékozódva csak az orrunkig látunk, még akkor is, ha mi totálisan meg vagyunk győződve arról, hogy látunk; sőt, csak mi látjuk jól és helyesen a dolgokat. Tele van ilyen vaksin magabiztos megnyilatkozásokkal ez a háborúskodó világ. A hit látása nélkül vakok vagyunk: én is, te is, mindnyájan.

A húsvéti asszonyok feltekintettek és látták, hogy a kő el van hengerítve. Micsoda kontraszt! Ki fogja a követ elhengeríteni? – kérdezték aggódva és félve. Majd felnéztek, és a követ elhengerítve találták.

Mert közben a szabadító, megváltó szeretetében hatalmas Isten cselekedett.

A hit látása mindig számol ezzel a szabadító Istennel, aki Jézus Krisztust feltámasztotta a halálból azért, hogy nekünk életünk legyen és bőségben éljünk (János 10,10).

Ez a hit látása, az élő hit sajátja: Feltekinteni a feltámadott Jézusra, és észrevenni azt, hogy a megváltó és megtartó Isten előttünk jár, hatalmasan cselekszik érettünk, mert előtte az emberileg lehetetlen is lehetségessé válik (Márk 10,27).

Ez a hit látása.

Igen, a kő el van hengerítve a sírbolt szájáról, Jézus sírja üres, Jézus teste nincs ott.

Miénk-e a hit látása?