„Mert nálad van az élet forrása”

A X. Református Egyházi Napok Dunántúl fesztiválra (REND) készül Egyházkerületünk. A június 21-23 között Tatán megrendezésre kerülő találkozó témáját a 36. Zsoltár üzenete adja: Élni jó! Az együttlét öröme és az egymás hite által való építkezés közben közösen gondolkodni arról, mit üzen Isten igéje a mi életünkről, hogyan élhetjük meg, hogy élni valóban jó! Steinbach József püspökkel beszélgettünk a fesztivál üzenetéről, szerepéről.

Két évvel ezelőtt „Örüljetek!”, idén „Élni jó!”. Ilyen jó lenne ma élni a világban, vagy éppen azért ezek a REND címei, mert ezek hiányoznak az életünkből?

A címek mögött lévő bibliai üzenetekből következő alapvető teológiai meglátásunk az, hogy Isten az élet és az öröm Istene. Sokszor kevéssé látszik rajtunk az életöröm, pedig Isten Jézus Krisztusban kiteljesedő szeretete mindenképpen életörömre kell, hogy indítson bennünket. Ez a körülményektől független öröm, amit naponta el kell kérni, nem azt jelenti, hogy folyamatosan, akár mesterségesen is mosolygunk, de van egy bizonyosságunk, nyugalmunk, békességünk. Valljuk, hogy Isten népe – az Ő szeretetéből ­– életörömöt, bíztatást, reménységet sugároz mások felé. Ez a legfontosabb küldetés, hiszen Jézus Krisztus is azért jött, hogy életünk legyen és bőségben éljünk.
Tele vagyunk problémákkal, feszültséggel. Az ember néha azt érzi, mintha meguntuk volna a jólétet, a békességet. Valóban, ennek ellensúlyozásaként olyan igéket és olyan ebből következő címeket kerestünk, amelyek mindenki számára érthetőek és üzenetértéket hordoznak: örülni és élni jó! Ez olyan teológiai tartalommal rendelkező bibliai üzenet, ami felvállalható és kifelé is érthető. Korábban voltak nehéz igék a REND sorában, azonban egyre inkább törekszünk, hogy közérthetőbbek legyünk. Nagy szükség van arra, hogy az embereket megnyugtassuk és reménységre hangoljuk, egyházon belül és kívül is. Az evangéliumra, az örömhírre koncentrálunk. Az örömhírből pedig következik, hogy élni jó, már itt, ebben a földi világban is, és ne nehezítsük, hanem tegyük szebbé egymás életét. Közhelyesnek tűnhet, de pont ez a küldetés lényege, amire a hívő ember tudatosan is törekszik. Isten nem ilyen életet szánt nekünk, amilyet most élünk, ezért fontos, hogy próbáljuk a krisztusi utat követni és megtenni a magunk helyén azt, amivel örömre és életkedve hangoljuk egymást.

A REND plakátjának kevésbé egyházias jellege utalhat arra, hogy ez az üzenet nem csak befelé szól?

Ez fontos kérdés, örülök, hogy erről szólhatok, nehogy ez félreértést okozzon. Egyre inkább felvállalt cél a REND fesztiváljellege. Tehát nem egy olyan konferencia, ami csak befelé szól, ilyenek vannak szép számmal máskor.
A REND több mint száz programjában nagyon erős az a rész, ami hozzánk, a dunántúli szeretett református népünkhöz szól, akiknek ez a találkozó első renden létrejött. Az előadásokban, az istentiszteleteken, az áhítatokban, fórumokban nagyon komolyan végigvesszük a 36. Zsoltárt versről versre.
A fesztivállal viszont az is a cél, hogy olyanokat is elérjünk, akiket lehet, hogy csak itt tudunk megszólítani, akik itt kaphatnak valami érintést. Ezért hívtunk olyan, nem feltétlenül az egyházban húzóneveket, akik miatt eljöhetnek olyanok, akik egy hagyományos, egyházias rendezvényre nem jönnének el. Arra azonban mindig odafigyeltünk, hogy a fő igéből következő üzenetek minden alkalommal megszólaljanak.
Tehát fesztivál, de egyházi fesztivál.  A plakáton megjelenő húzónevekkel a nyitottságot közvetítjük, a részletes szórólapon már befelé is megszólítjuk az embereket.
Egy megosztó társadalomban, nem olcsó kompromisszumokat hozva, a hitünket felvállalva próbálunk hidakat építeni. Elérni, hogy ne egy bürokratikus, hivatali egyházként, esetleg „nemszeretem” egyházként tekintsenek ránk, hanem egy olyan közösségként, aki azokkal is szót szeretne érteni, akik egészen mást gondolnak a világról, akik kapaszkodót keresnek a világban.

Grecsó Krisztián, Beck Zoltán már járt nálunk. Azonban több új, ismert művész neve is feltűnik a plakáton. Hogyan fogadták a megkeresést ők egy egyházi fesztiválra?

Hívtunk olyan fellépőket is, akik őszintén nyitottak felénk annak ellenér, hogy nem mindenben gondolkodnak pontosan úgy mint mi.
Február-március környékére esett a művészek meghívása. Akkor, amikor szomorúan éltük át, hogy még a keresztyén testvéreink közül is sokan nem vállaltak velünk közösséget. Ezek a művészek pedig felvállaltak bennünket, rögtön igent mondtak.
Rajkai Zoltánról, a Katona József Színház színművészéről tudni kell, hogy komoly, megtért hívő ember. Ő azonnal válaszolt, nagyon kedves levelet írt, azóta is tartjuk vele a kapcsolatot. Hrutka Róbert, Vecsei H. Miklós, is azonnal elfogadta a felkérést, sőt a fiatal színész azonnal igent mondott a fórumbeszélgetésen való részvételre is. A legmélyebb időszakunkban kaptunk tőlük megerősítést, életmentő volt az ők felénk forduló bizalma, szeretete. De ugyanúgy nyitottan fogadta a felkérést Mucsi Zoltán, Beck Zoltán, Grecsó Krisztián, Visky András, Balla Gergő, a Platon Karataev zenekar oszlopos tagja, Földi Rita pszichológus, Levente Péter színművész, Baráti Kristóf Kossuth díjas hegedűművész, Szotyori Nagy Gábor, Vadász Attila, Teleki Miklós orgonaművészek, Pál István Szalonna és Bandája, Berkesi Alex és Berkesi Boglárka, a 30Y Zenekar, Rácz Illés operaénekes…, és még számos neves művész, alkotó, gondolkodó előadó; most nem is említve a saját református testvérünk szolgálatát az alkalmainkon.

Szólt már arról Püspök Úr, hogy a 36. Zsoltár a fő váza a fesztiválnak. Hogyan állt össze a program?

Már két éve elhatároztuk, hogy a 36. Zsoltár lesz az alapige, abból is kiemelve a következő rész: „Mily drága a te szereteted, Istenem! Szárnyad árnyékába menekülnek az emberek. Dúslakodnak házad bőségében, örömöt árasztasz rájuk, mint patakot. Mert nálad van az élet forrása, a te világosságod által látunk világosságot” (Zsolt 36, 8-10). Ebből jött a cím, az üzenet: Élni jó! A tartalmi rész az ige alapján versről versre haladva lett felépítve. Az előadások, istentiszteletek, áhítatok, kiállítások, konferenciák mind erre lettek felfűzve: Isten minden életnek forrása. Élni jó, ha követjük a Zsoltár útmutatásait, ami gyönyörűen beleillik az újszövetségi vetületbe, a teljes evangéliumi üzenetbe, ami Krisztusra mutat. Így alakultak ki az előadások is. (Hogyan jó élni és meddig tart az élet? – Steinbach József, A lélek erőforrásai – Földi Rita, A megtartott élet és a megtartó Isten – Gerecsei Zsolt, Mitől függ a boldogságunk? –  Schindler Zsófia, Hitben élni jó – Hortobágyi Cirill, A tatai reformátusság küzdelmei és megtartatása – Dr. Márkus Mihály, A teremtett világ védelme – Szűcs Attila, Gyimóthy Géza és ifj. Gyimóthy Géza, Az élő Igével – Beszélgetés Visky Andrással). Ez az üzenet, Élni jó! jelenik meg a fórumbeszélgetésekben, koncertekben, kiállításokban, a hagyományos „Református utca” programjaiban.
Élni jó és azért jó élni, mert drága az Isten szeretete! Ez egy nagyon fontos teológiai üzenetre mutat rá, az Evangélium lényegére: drága véren szerzett szeretetről, kegyelemről van szó. Isten egyszülött Fiát adta érettünk, hogy újból jó legyen élni. Ez nem olcsó kegyelem, vagyis, ha valaki ezt elfogadta, az kötelezi őt, ezzel nem élhet vissza, hanem egyre inkább próbál az Isten útján, az emberszeretet útján járni. Hűségre, odaadásra, életörömre, a hit harcára, az egyházban való szolgálatra, határozott szeretettel a hitünk felvállalására, a másik ember megszólítására és hidak építésére, békességszerzésre kötelez. Ugyanakkor alázatra is, mert mindenünk kegyelem; hitünk, szolgálatunk, életünk ajándék és nem bízhatjuk el magunkat soha – sem mint egyház, sem mint egyes hívő ember.

Püspök Úr is szerepel a programkínálatban. Lesz ideje résztevőként is jelen lenni?

A REND jó alkalom számomra, hogy sokakkal találkozzak, beszélgessek. Ha úgy van beosztva a programom, hogy az egyikből essek be a másikba, akkor ez nehéz. Idén próbáltunk erre odafigyelni, kevesebbet bevállalni: egy előadást, egy fórumbeszélgetést és egy istentiszteletet, a szombatit vállaltam. Szeretnék sokakkal találkozni, előadásokat hallgatni, hogy én is épülhessek, szükségem van rá.

Említette, hogy több mint száz programmal készültek.

Nagyon gazdag programkínálat alakult ki, mind a három nap tartalmas, önmagában is bőséges lehetőséget nyújt. Ez is egy új törekvés, ha már három nap a fesztivál, akkor érdemes legyen mind a három napra eljönni.
Nagyon köszönjük a szervezőbizottság munkáját (Farkas Gergely elnökségi tanácsos, Márkus Mihály, a Pápai Református Egyházmegye esperese, Gerecsei Zsolt, a Tatai Református Egyházmegye esperese, Dr. Szabó Előd professzor úr, tatai lelkipásztor, Steinbach József püspök, Máté László egyházkerületi főjegyző, Dr. Nemes Pál egyházkerületi főgondnok), és hálásak vagyunk a Tatai Református Egyházközség munkájáért, befogadó szeretetükért a várossal egyetemben. Rengeteg odaadás, munka van a szervezésben.
2026-ban majd a Zánkai Erzsébet-táborban szeretnénk megtartani a 11-ik REND-et, ami a ciklus záró fesztiválja lesz. Nagyon hálásak vagyunk, hogy az Úr Isten megengedett érni és megszervezni a három ciklus alatt hét REND-et, amit ezzel a csapattal vittünk végig az Úr kegyelméből.
Tudni kell, hogy nincs profi szervezőgárda, mi intézünk mindent. Sokan rácsodálkoznak erre. Példa erre az, ami újból és újból felmerül a könyvkiadás esetében is. Összehozzuk a szerzőt a tördelővel, hogy intézzék a könyv sorsát. Aztán kiderült, hogy a könyv szerkesztési feladatai nem lettek elvégezve, mert úgy gondolták, hogy mi azt is ellátjuk. Mi nem vagyunk kiadó, nincs erre apparátusunk. A saját könyveimet is én nézem át. Ezt nem méltánytalanságból mondom, csak hogy érezzük, milyen nagy dolog az, hogy kis költségből, kis stábbal oldjuk meg ezt a nagy fesztivált. Óriási dolog, hogy működik, nagyon köszönjük a szervezőbizottság munkáját, és azoknak is, akik erre eljönnek. Legyünk büszkék rá, találkozzunk minél többen Tatán. Kérjük a gyülekezeteket, tervezzék be maguknak, hirdessék maguk között és kifelé is a településükön. Így érheti el a fesztivál a célját.

Annál is inkább, mert a fesztivál az együttlét és épülés mellett egyfajta kiállás is…

Hitvalló jelleg és nyitottság mellett tulajdonképpen ez a Dunántúli Reformátusság nagy családjának a szent értelemben vett demonstrációja: vagyunk, sokan vagyunk, egységben vagyunk, együtt vagyunk. Ez a mai világban nagy fontos! A hétköznapokban tesszük a dolgunkat csendben, alázattal, de vannak olyan alkalmak, amikor elő kell lépni, látszani kell, hogy vagyunk. Minden erről szól: hirdetni az evangéliumot és megmutatni az ebből következő hitvallásunkat és örökké való életrendünket. Ehhez kell a nyitottság. Jöjjünk el és minél többen mutassuk meg, az Isten színe előtt, és egymással közösségben élni valóban élni jó!

_______

A cikket elolvashatják a Dunántúli Református Lapban is. 

Kapcsolódó link:https://www.rend.hu/