Az élet kincsei

Kétszázan vettek részt a július 22. és 28. között megtartott Dunántúli Családos Táborban Balatonfenyvesen. Örömök, magasságok és mélységek, közösség ereje, szolgálat, szerelem és szexualitás; a hét központi témáját az élet kincsei adták. Az Istennek tetsző szolgálatról július 26-án Steinbach József püspök tartott előadást: „A keresztyén embernek egy ügye van, ez szent ügy, Jézus Krisztus ügyének a szolgálata mindenben, mindenkor, minden hivatásban”.

Az élet kincsei. A Dunántúli Református Egyházkerület Családos Táborának ez volt az idei központi témája.
A táborban az évtizedek alatt a kis családok közössége már nagy családot, „fenyvesi családot” alkotott, ahol a barátságok testvéri kötelékké váltak. Nagy szerepe van ebben a tábort szervező és vezető Székely Attilának és feleségének, Kiss Emesének, valamint a lelkipásztorházaspár munkáját segítő, támogató, erősítő lelkipásztoroknak és önkéntesnek. Ők Isten eszközeiként olyan lelki tartalommal töltik meg évről évre a balatonfenyvesi hetet, ami krisztusi értelemben teszi vonzóvá a tábort.

Az bizonyítja, hogy milyen nagy kincs és erőforrás van reformátusságunkban, hogy a hét központi témájához kapcsolódó előadókat „házon belülről”, nagyrészt a táborban szolgálók közül tudták megoldani. A lelkigondozói vénával megáldott Dr. Kertészné Györffy Eszter agrármérnök, tanár tartott előadást a magasságokról és mélységekről, míg Székelyné Kiss Emese lelkipásztor az örömről. Fontos témát hozott a táborlakók elé Dr. Semsey Gábor mentálhigiénés szakember, egyetemi oktató. Ő a szerelem és szexszualitás mint az élet kincse címen adott elő. A keresztyén élet másik fontos kincse a közösség ereje, erről szóltak saját gyülekezetük és az abaújvári Keresztyén Manufaktúra bemutatásával Tóth István és Tóth Viktória abaújvári lelkipásztorok.

Az élet kincsei témában Steinbach József püspök az Istennek tetsző szolgálatról tartott előadást Pál apostol filippiekhez írt levelének címzése és köszöntése alapján: „Pál és Timóteus, Krisztus Jézus szolgái mindazoknak a szenteknek Krisztus Jézusban, akik Filippiben vannak, püspökeikkel és diakónusaikkal együtt: kegyelem nektek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól” (Fil 1,1-2).
Urunk van, Jézus Krisztus az urunk, és ez méltóságot ad számunkra. Ezért Isten népe, minden nyomorúsága ellenére is más, mint a világ. Szolgálatunk, hogy hírnökök, tanúk, próféták és tanítók legyünk, és ebben a szolgálatban látszik rajtunk, hogy Krisztuséi vagyunk. Ez szentté tesz bennünket, ami nem azt jelenti, hogy tökéletesek lennénk, hanem hogy Isten Krisztuson keresztül tekint ránk, megtisztít az Ő kegyelmével, és a szolgálat alatt egyre inkább tisztává tesz bennünket. A püspök az ige alapján rámutatott, hogy nincs szolgálat közösség nélkül, a szolgálatunkat a szentek közösségében, az egyházban végezzük. Ez a közösség ige- és imaközösség, szolgáló, hitvalló, szeretet- és sorsközösség. Ezzel kapcsolatban kiemelte a látható egyház melletti kiállás, felvállalás fontosságát. A keresztyén szolgálat szent ügy, amire a szolgálót Isten teszi alkalmassá, és érleli őt benne egyre inkább.

Steinbach József püspök az előadása végén köszönetet mondott a meghívásért és azért a szent szolgálatért, amit itt, a táborban Isten eszközeiként végeznek.

A kerületi Családos Tábor minden napja közös áhítattal kezdődött, aztán hangzottak el az előadások, amik a napközbeni csoportbeszélgetések alapjául is szolgáltak. Miközben a felnőttek a kisközösségekben beszélgettek, aközben a gyermekek  korcsoportonkénti bontásban foglalkozásokon vettek részt: külön az óvodások, külön az iskolások. A napközbeni programokat közös esti alkalmak zárták, hol könnyedebb, hol mélyebb tartalommal. Többek között volt filmklub is, aminek kapcsán ellátogatott hozzájuk Eperjes Károly színművész.
A táborozók egyéb fakultatív programokon is részt vehettek, volt gerinctorna, irodalomterápiás foglalkozások és focibajnokság is.
Az egyhetes tábor úrvacsorás istentisztelettel zárult.