Az eljövendő örök élet
Márton Gergely, 2025-02-01 07:28:24
Az Ökumenikus Imahét záró napján, január 26-án Veszprémben, az Árpád-házi Szent Margit templomban hirdetett igét Steinbach József dunántúli püspök, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke. A hívő ember reménysége túlmutat a földi életen, hiszen végső célunk az öröklét Isten országában – mondta. Az imaalkalmon együtt könyörögtek a város keresztyén gyülekezeteinek lelkipásztorai valamint Dr. Udvardy György római katolikus érsek a keresztyének egységéért.
A Krisztus-hívők számára hitük kincse az Ige, Jézus Krisztus személye és tanítása. Ez a legerősebb kapocs és ez lendít előre az egység útján – hangsúlyozta köszöntőjében Tornavölgyi Krisztián, az Árpád-házi Szent Margit templom plébánosa. Az imahét záró alkalmán közösen tettek hitet erről a kapocsról, Jézus Krisztusról, Veszprém keresztyén felekezeteinek hívei. A szertartásban részt vettek Závodi Zsuzsanna és Niederhoffer Zoltán református lelkipásztorok, Isó Zoltán evangélikus lelkész, valamint Dr. Udvardy György római katolikus érsek és Steinbach József dunántúli püspök.
„Várom a holtak föltámadását, és az eljövendő örök életet.” Az imahét záró alkalmán az 1700 éves, de ma is élő Nicea-konstantinápolyi Hitvallás záró tétele alapján hangzott az aznapra rendelt Szentírási részekből Isten Igéje; az Ország és az eljövendő élet várásáról szólt Steinbach József püspök prédikációja: „Ti is legyetek készen, mert abban az órában jön el az Emberfia, amelyikben nem is gondoljátok!” (Lk 12,40)
Várjuk a holtak feltámadását és az örök életet – ez a keresztyén élet reménysége, boldogsága. Isten népe várakozó nép, folyamatos adventben él.
Kire várunk? A keresztyén várakozás lényege, hogy beismerjük, sokkal többre van szükségünk, mint amit ebben a világban megélhetünk. Megvalljuk, hogy emberen túli segítségre van szükség ahhoz, hogy a várakozásunk kiteljesedjen és beteljesedjen. Hívő reménységgel mondjuk ki, hogy minden evilági várakozásunkban valójában Jézus Krisztusra várunk, aki megígérte, hogy visszajön, és teljessé teszi rajtunk a megváltás művét.
Hogyan várakozunk? Testvérek közösségében, együtt, egymást erősítve várunk. Mindig készenlétben, szolgálatban, világítva, áhítatosan és lankadatlanul várunk. Emberileg nem érhető el ez a magas mérce, de lehetséges átitatva azzal a reménységes, naponkénti imádsággal, hogy az Úr késszé tesz bennünket a várakozásra, annak beteljesülésére.
Mire várunk? A holtak feltámadására, a test feltámadására és az örök életre. A holtak feltámadása azt jelenti, hogy mindenkinek meg kell állnia Krisztus színe előtt és el kell számolnia az Úrtól kapott életével. Az Úr előtt mi is csak kegyelemből állhatunk meg, ezért figyelmeztet bennünket Urunk féltő szeretettel, lesz számadás és ítélet; ha tudjuk, hogy lesz, akkor jobban igyekszünk az Ő kegyelmére méltón élni. A számadásból következik a test feltámadása, amelyben az ítélet azok számára, akik meghallgatták az intelmet, kegyelem lesz.
A test feltámadása, miként az öröklét is, konkrét valóság. Csak akkor lesz szép és boldog a földi élet, ha az örök élet tágasságában éljük meg. Isten Országának teljessége hit által már itt megtapasztalható, amely odaát maradéktalanul kiteljesedik. Isten Országa az Ő akaratának megvalósulása, amelynek gyümölcsei: igazság, békesség, öröm. A jó, a mindennél jobb, amit emberi értelemmel fel sem tudunk fogni. A püspök idézte a Jelenések könyve 21. fejezetének ígéreteit: Isten letörli szemünkről a könnyeket, nem lesz halál, nem lesz gyász, nem lesz jajkiáltás, nem lesz fájdalom, Isten velünk lesz örökké…
„Minden este visszaköszön a kérdés János evangéliumából: Hiszed-e ezt? Jézus mondja: „Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is, él; és aki él, és hisz énbennem, az nem hal meg soha.” (Jn 11,25-26) Feleljünk együtt Márta szavaival: Hisszük, hogy Te vagy a Krisztus, az Isten Fia, akinek el kellett jönnie a világba. És tegyük hozzá alázatosan: hiszünk Urunk, légy segítségül a mi hitetlenségünkön” – zárta igehirdetését Steinbach József.
Számos helyen hagyomány, hogy kereszteléskor égő gyertyával köszöntik a megkereszteltet, Jézus követőit arra szólítva, hogy mindannyian hordozzák a feltámadt Krisztus fényét. Ezt szimbolizálva a szertartás végén az egyházi vezetők és lelkészek gyertyával a kezükben vallották meg közös hitüket a hívek közösségével.