Mennyi mindent adott az Úr

Két osztály ballagott el a csurgói Csokonai Vitéz Mihály Református Gimnázium, Általános Iskola és Kollégiumból május elsején. Az ünnepi istentiszteleten Steinbach József püspök arra hívta fel a végzős diákok figyelmét, mindig vegyék észre, hogy az Úr mennyi mindent adott nekik.  Igehirdetésében kiemelte: Mennyei gazdánk, mennyei szépségünk, közösségünk, feladatunk van, amiben Őt képviselhetjük sokak javára, és adatik nekünk áldás.

A Csokonai Vitéz Mihály Református Gimnázium, Általános Iskola és Kollégiumtól 29 diák vett búcsút. Voltak, akik négy évet töltöttek az iskola falai között, de többen hat vagy tizenkét évnyi „csokonais” élettől köszöntek el.

A diákok végigvonultak az iskola folyosóin, kiérve az udvarra kezet fogtak a megjelent egyházi és iskolai vezetőkkel, majd átléptek a „kapun”, amin ez a felirat olvasható: „Új tanuló, lépj át e kapun, melyen egykor ez ősi Iskola régi fia s régi tanára bejárt. És ezen át lépj életutadra is vén maturandus. Itt búcsúzik tőled második Édes Anyád.” Itt érkeztek az iskolába, és most itt lépnek ki az életbe.

Tovább haladva a ballagókat a legkisebb „csokonaisok” énekkel búcsúztatták, majd a menet hagyományosan vonult a város főterén keresztül a templomba.

A ballagási istentiszteleten az egyházkerület és a Somogyi Református Egyházmegye vezetése mellett együtt ünnepelte a ballagókat az iskola és a város vezetése, lelkipásztorok, szülők, nagyszülők, hozzátartozók.

Steinbach József püspök úgy fogalmazott, hogy az ember életében a középiskola vége sorsfordító időszak, amikor kilépünk az élet forgatagába. A csurgói református gimnázium ballagó diákjai felé erre az útra Isten üzenetét a Filippi levél első két verséből hozta:
„Pál és Timóteus, Krisztus Jézus szolgái mindazoknak a szenteknek Krisztus Jézusban, akik Filippiben vannak, püspökeikkel és diakónusaikkal együtt: kegyelem nektek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól.” (Fil 1,1-2)

Az idézett ige most arra irányítja a figyelmünket, vegyük észre, mennyi mindent adott az Úr számunkra. Ne azt nézzük, ami hiányzik, hanem azt, ami jó, ami hálára indít. Így hívta a diákokat arra, hogy lássák meg konkrétan, mennyi mindent kaptak ebben az iskolában.

Az idézett igeszakasz négy ajándékot hoz elénk, amelyet Istentől kaptunk, amelyekért hálát adhatunk.
Mennyei gazdánk van, a feltámadt Jézus Krisztus, aki teljes élettel, életörömmel akar megajándékozni bennünket. Őt követve áldássá lesz az életünk: „Egyetlen szolgaság van, Jézus Krisztus az egyetlen gazda az életemen.”
Szentségünk van, ami lefordítva azt jelenti, hitelességünk van. A mennyei gazda kézbeveszi életünket, örömökön, kihívásokon, próbatételeken keresztül formál folyamatosan, hogy kiábrázolódjon rajtunk az isteni szépség, tisztaság, amely a környezetét is széppé teszi. „Nem mindegy, hogy ebben a durva, kemény, agresszív világban látszik-e rajtatok ez a szentség, tisztaság, krisztusi szépség, amiben fel lehet üdülni és valóban széppé lehet tenni mások életét” – mondta a diákoknak. Nem vagyunk tökéletesek, de Isten Jézus Krisztus tisztaságán keresztül szépnek lát bennünket, hogy egyre inkább azok legyünk és széppé tegyük mások életét is.

Testvéri közösségünk van. A család, a gyülekezet, az iskola közössége, amelyek meghatározóak az életben. Az iskolában nemcsak egymással, de az Úrral is közösségbe kerülhettek. A püspök arra kérte a ballagókat, soha ne feledjék el azt a hitet, értékrendet, amit itt kaptak, és ne felejtsék el azt képviselni, hirdetni ebben a világban.
Feladatunk van. Most konkrétan az előttünk álló érettségi, aztán a továbbtanulás, majd az élet. Az élet, amelyben szolgálatra hív az Isten, mindenkit a maga helyén.  És ha a kegyelemből minél feljebb jutunk, annál nagyobb a szolgálat és a felelősség.
Áldásunk van, megtart bennünket Isten, terel és vezet. Életünkben minden kegyelem, és ebből fakad a békesség, a testi és lelki stabilitás. Ez az Ő mindenre elégséges áldása, hogy hitben tart meg mindaddig, míg megérkezünk Őhozzá az öröklétbe.

„Kedves Csokonaisok, a Dunántúli Református Egyházkerület nevében is kérjük, áldjon meg benneteket az Úr, vezessen rá benneteket arra, hogy lássátok meg, mennyi mindenetek van” – zárta igehirdetését Steinbach József.

Köszöntötte a ballagókat Hella Ferenc, a Somogyi Református Egyházmegye esperese is.
„Bízzál az Úrban teljes szívből, és ne a magad eszére támaszkodj! Minden utadon gondolj rá, és ő egyengetni fogja ösvényeidet.” (Péld 3,5-6)
Új szakaszba lép az életük, de egyetlen úton sem kell egyedül menniük, mutatott rá az esperes.  Az, amit itt kaptak, az végigkíséri őket. Nemcsak barátokat, tudást szereztek itt, hanem formálódott jellemük, világszemléletük, amelyben most már Isten is ott van. Az Őbelé vetett hit is mindig ott lesz velük. „A kihívásokkal és lehetőségekkel teli világban a hit, a tudás, a kitartás és a szeretet értékei lehetnek az iránytűk, amelyek segítenek eligazodni” – mondta kérve Isten mindenre elégséges áldását életükre.

A Csokonai Vitéz Mihály Református Gimnázium, Általános Iskola és Kollégium főigazgatója, Füstösné Ábrahám Judit felidézte az itt eltöltött időt. Közös történelmük alakult ki, amely összeköti őket mindörökre az iskolával. Köszönetet mondott a tanároknak, hogy végigvezették a diákokat ezen az úton, a szülőknek pedig a bizalomért és a támogatásért. Erőt és bátorságot kívánt a diákoknak az előttük álló kihívásokhoz, kiemelve, hogy a gimnáziumban olyan értékeket kaptak, amelyek segíthetnek eligazodni a világban. Felhívta a társadalmi felelősségvállalás fontosságát, azt, hogy használják képeségeiket úgy, hogy azzal jobbá tegyék a világot.

Az ünnepi alkalmon a ballagó diákok szóban és dalban is elköszöntek Alma Materüktől, majd az iskola részéről a tanulmányi, közösségi és sport eredményeket jutalmazták.

A ballagó diákok hétfőn, május 5-én megkezdték az érettségi vizsgát. Isten áldása kísérje őket!