Betöltekezés Balatonfüreden a megújulás és szárnyalás érdekében

Balatonfüreden, a Siloám Missziói Otthonban tartotta tavaszi konferenciáját a Dunántúli Református Nőszövetség. A három napos összejövetelre nagy volt az érdeklődés. Előadások, közös programok erősítették a szövetség tagjait. Pálfi Zsuzsanna elnökhelyettes beszámolója.

Május 9-11 között tartotta a Dunántúli Református Nőszövetség Tavaszi Konferenciáját a Siloám Missziói Otthonban Balatonfüreden. Nem volt hiábavaló a tervezés, a készülődés, Isten megáldotta a munkánkat. A gazdag programon túl a megújult otthon, a szép környezet, a verőfényes napsütés is hozzájárult ahhoz, hogy a konferencián résztvevő asszonyok felejthetetlen órákat töltsenek együtt.  Öröm volt megtapasztalni a nagy érdeklődést.  A szombati napon az otthon emeleti termében egy gombostűt sem lehetett leejteni, annyira megtöltötte a konferenciázó közösség.

Az együttlét igei vezérfonala a 103. zsoltár 5. verse volt: „Betölti életedet javaival, megújul ifjúságod mint a sasé”. A péntek esti nyitóáhítaton Pálfi Zsuzsanna arról beszélt, hogy nem mindegy, hogy mivel töltekezik be a lélek. Kiemelte, hogy érdekes kettősség jellemzi a mai embert. Egyik oldalról állandóan éhes, másik oldalról meg nagyon tele van sok mindennel. Nem mindegy, hogy mivel töltekezik tele az ember lelke: elnehezítő, üres kalóriákkal, vagy olyan táplálékkal, melytől szárnyalni tud. Hangsúlyozta, hogy a léleknek 1) biztonságra 2) szeretetre, 3) megbocsátásra, 4) gyógyulásra, 5) reménységre/ távlatra van szüksége igazán. Jézusban mindezeket megkaphatjuk. A veletek vagyok minden napon biztonságát, a barátaiért életét adó szeretet áldozatkészségét, az én sem kárhoztatlak téged megbocsátó irgalmát, a kelj fel és járj gyógyító erejét, az elmegyek és helyet készítek nektek, majd ismét eljövök és magamhoz veszlek benneteket mennyei távlatát.

Magyarné Seres Gabriella áhítatának központjában a megújulás gondolata állt. Beszélt arról, hogy mennyiszer találkozunk ezzel a „renew” szlogennel, mennyiféle dolgot reklámoznak, milyen óriási piaca van mindennek, ami megújulást, fiatalodást ígér. Bizonyságot tett arról, hogy a valódi megújulás nem valahonnan kintről jön, nem is valamiféle belsőnkből, gondolkodásunkból, pozitív hozzáállásunkból stb. érhető el. A valódi és tartós megújulás fentről, az Istentől származik, aki életkortól függetlenül meg akarja újítani mindannyiunk életét az evangélium által csakúgy, ahogy láthatjuk ez Jézus válaszában, melyet Nikodémus kérdésére adott.

Dr. Koncz-Vágási Katalin áhítatában elmondta, hogy különböző kulturális közegekben találkozhatunk a sassal, mint címerállattal, jelképpel. A Bibliában egyszerre a hatalmat az erőt, a fenségességet jeleníti meg a szárnyaló madár, ugyanakkor a gyengédség, a gondoskodás jelképe is, ahogy utódairól gondoskodik és biztonságban akarja tudni őket. A sas sokféle tulajdonságából (pl. éles szemű, rálát a dolgokra, de a részleteket is felfedezi stb.) kiemelte, hogy a légáramlatok segítségével tud igazán magasra emelkedni, jól ki tudja használni a fölfelé szálló meleg levegőt. Ez a kép jól megvilágítja, hogy mi sem magunktól emelkedünk, juthatunk el olyan magasságokig, ahonnan jó rálátásunk lehet az életre, hanem Isten szeretete emel felfelé bennünket, rá hagyatkozhatunk.

Péntek este, miután elgondolkodtunk elnökasszonyunk azon felvezetésével, hogy mi is a küldetésünk, miért is jöttünk a konferenciára, egy különleges, 6 állomásos imaséta várta a résztvevőket. Ezt 3 csoportban Mayerné Pátkai Tünde, P. Tóthné Szakács Zita és Pálfi Zsuzsanna vezetésével jártuk végig. Elgondolkodhattunk azon a Siloámból kiindulva, hogy mire van időnk; a Kerek templom mellett elmenve pedig azon, hogy mi van a lábunk alatt, milyen biztos kősziklára léphetünk rá. A szívkórháznál stresszlabdát szorongatva kérhettük Urunk gyógyító erejét különféle testi-lelki betegségeinkre, majd egy-egy követ begyűjtve a Tagore sétánynál, a tóparton Istentől elválasztó, tőle elsodró vágyainktól igyekeztünk megszabadulni bedobva a követ a Balatonba. A móló felé haladva, elnézve a sétáló embereket, könyörögtünk azokért, akikkel jól ismerjük egymást, de azokért is, akik ismerősként vagy ismeretlenül Isten nélkül járnak körülöttünk. Végezetül az otthonba visszavezető lépcsősor előtt hálát adtunk azért az erőért, amit a testvéri közösség jelent, és egymásba karolva, egymást segítve, feltöltekezve tértünk vissza az otthonba.

Szombaton több előadást is hallgattunk. Farkas Balázs, a Dunántúl Kerület ifjúsági referense érdekes, elgondolkodtató előadás tartott a mai ifjúság problémáiról, egyházunk ifjúsági munkájának helyzetéről. Elmondta, hogy a tematikus évek sorában az idei, az ifjúság éve, melyben egyházunk sokféle módon igyekszik erre a korosztályra irányítani a figyelmet, miközben számos segítséget nyújt ahhoz, hogy előrelépés történjen a gyülekezetekben a feléjük történő szolgálatban. Igyekezett ötleteket, impulzusokat adni a nőszövetségi tagok számára is, hogyan kerülhetnének közelebb ehhez a korosztályhoz, hogyan segíthetnék gyülekezeti kötődésüket, integrációjukat.

Ezután a Református Nőszövetség megalapítójának, a 130 éve született és 45 éve elhunyt Zsindelyné Tüdős Klára életének összefoglalóját néztük meg filmen, melyet Dr. Svébisné Juhász Márta állított össze. Ezután igazi kuriózumnak számító előadás következett, hiszen Dr. Jókay Károly nagyon személyes részleteket osztott meg Klára asszony ifjúkori naplójából. Ezeket olyan valakinek szájából hallhattuk, aki maga is rokonságban állt vele. Az előadó ujján egy olyan gyűrű volt, mely tanúja lehetett Klára asszony és későbbi férje, Zsindely Ferenc megismerkedésének.   

Ebéd után a konferenciázó asszonyokkal meglátogattuk a Jókai emlékházat, ahol érdekes és értékes tárlatvezetésben volt részünk. Sokat megtudhattunk a 200 éve született írófejedelem életéről, személyiségéről, hitvallásáról, balatonfüredi kötődéséről. A kiállított személyes tárgyak, festmények, relikviák közel hozták hozzánk a sok-sok híres regény szerzőjének füredi mindennapjait. A látogatás után Dr. Ács Anna előadásában bemutatta, hogy jelenik meg a keresztyén hit az önmagát keménynyakú kálvinistaként jellemző író regényeiben.

Az előadások sorát egy vetítéses élménybeszámoló zárta. Pálfi Zsuzsanna áprilisban az Országos Nőszövetség küldötteként részt vett egy Bejrút mellett tartott konferencián, melyet a Református Egyházak Világközössége szervezett. Mesélt a közel-keleti országról, történelméről, földrajzáról, a jelen állapotokról. Sok minden előkerült az ország jelépét jelentő cédrusfától a nagyszerű libanoni konyháig. Megosztotta a nemzetközi konferencia fő üzenetét, hogy meg kell hallanunk a háborúságos körülmények között élő keresztyén asszonyok hangját, imádkoznunk kell értük, támogatnunk kell őket éljenek Kárpátalján, Libanonban, Szíriában vagy más háborús térségekben a világon. Hangsúlyozta, hogy mennyire fontos, hogy értékeljük, és megőrizzük a békét, amelyben élhetünk, mert sokan csak álmodoznak arról, és imádkoznak azért, ami számunkra oly természetes.

Nyilvánvalóan nem maradhattak el a közös séták, az éjszakába nyúló beszélgetések sem. Akik maradni tudtak vasárnapra is, közösen vettek részt a balatonfüredi gyülekezet istentiszteletén, majd morzsaszedegetés és ebéd után indultak hazafelé.

Ebben a néhány napban minden adott volt ahhoz Isten kegyelméből – felhasználva a szervezők, kiemelten Mayerné Pátkai Tünde dunántúli elnökasszony lelkes és alapos munkáját -hogy léleképítő és gazdagító módon feltöltődjenek az asszonytestvérek, hiszen bőséges táplálék jutott testnek, léleknek és az intellektusnak egyaránt. Konferenciánkat megtisztelte az Magyarországi Református Nőszövetség elnökasszonyán Dr. Koncz-Vágási Katalinon túl a többi Kerületből érkezett néhány testvérünk is. Minden eseményért és áldásért Istené a dicsőség.