A Krisztus szeretete szorongat bennünket

A Johannita Rend Magyar Tagozata Tatán tartotta ünnepi közgyűlését május 10-én. Az egyetlen protestáns lovagrend rászorulóknak nyújt támogatást, az utóbbi időben főként kárpátaljai családokon segít. Az ünnepi alkalmon a református templomban igét hirdetett Steinbach József püspök.

A Keresztelő Szent Jánosról elnevezett Jeruzsálemi Ispotályos Lovagrend története 1070 körül kezdődött Jeruzsálemben. A betegápoló közösség tagjai szerzetesek és világi segítő testvérek voltak, ám az egyre fenyegetőbb oszmán hódítások miatt később részben katonai renddé alakultak. A johannita rend jelentős katonai erőként fontos szerepet játszott a Szentföld védelmében, ám tagjai ispotályosi feladataikat sem hanyagolták el.

A betegek, gyengék, elesettek segítése és a keresztyén hit védelme – ezeket az elveket vallják a Johannita Rend tagjai, akik évszázadok óta jelen vannak Magyarországon. Az egyetlen protestáns lovagrendnek világszerte több mint 4100 – köztük több mint 100 magyar – lovagja van, ám munkatársaikkal és önkénteseikkel együtt több tízezren nyújtanak segítséget az időseknek, a betegeknek, a rászorulóknak, a természeti katasztrófák és háborúk áldozatainak.
Bár a johannita lovagok közel 900 éve vannak jelen hazánkban (ők kísérték II. Andrást keresztes hadjáratára, de az Aranybulla egyik hiteles példányát is ők őrizték), önálló magyarországi protestáns szervezetüket csak 1924-ben alapították meg. A kommunista diktatúra után a lovagrend hivatalosan 1992-ben alakult újra, azonban a Johannita Segítő Szolgálatot már 1989-ben bejegyezték, és azóta működik. A Szolgálat karitatív és diakóniai munkát végez: egészségügyi és szociális intézmények, iskolák munkájához járul hozzá hiányzó eszközök beszerzésével, képzések szervezésével, mélyszegénységben élő embereket támogat Magyarország határain belül és kívül. Az elmúlt években elsősorban az orosz-ukrán háború határozta meg tevékenységüket. Segélyszállítmányokat juttatnak el a határ magyar oldaláról az ukrán oldalra, családokat segítenek. A legnagyobb értékű johannita adomány négy teljesen felszerelt mentőautó volt, amelyet a rend a Kárpátaljai Református Egyházon keresztül juttatott el Kárpátaljára.

A rend ünnepi alkalomra gyűlt össze Tatán, a református templomban. Az összejövetel istentisztelettel kezdődött, ahol Steinbach József püspök hirdetett igét:

„Mert Krisztus szeretete szorongat minket, mivel azt tartjuk, hogy ha egy meghalt mindenkiért, akkor mindenki meghalt; és azért halt meg mindenkiért, hogy akik élnek, többé ne önmaguknak éljenek, hanem annak, aki értük meghalt és feltámadt.” (2Kor 5,14-15)

Isten Krisztusban mutatta meg határtalan szeretetét. A püspök a Károli Gáspár-féle fordítást idézte, ahol így szerepelt: Krisztus szerelme szorongat bennünket. Ez a jelző kifejezőbb Isten megújító, szenvedélyes, áldozatot hozó szeretetére, ami annyival több az emberi érzéssel szemben, hogy Krisztus szerelme örök, soha el nem múló.

Steinbach József úgy fogalmazott, hogy a mai világ legnagyobb baja, hogy elfelejtkezett Istenről, az Ő krisztusi szerelméről, így minden elkezdett széttörni, összegabalyodni.  Azzal a hasonlattal élt, hogy olyan ez, mint amikor a mágnes erőterében a vasreszelék minden egyes darabja gyönyörű rendben áll, míg a mágnes nélkül az egész szétesik.

Aki valóban részesült Krisztus szerelmében, ott megtörténik az a kegyelmi állapot, az a csoda, hogy viszontszereti az Urat, és ennek a szeretetnek konkrét, látható jelei vannak. Krisztussal együtt meghalunk a régi embernek és feltámadunk az újembernek. „A hívő ember már nemcsak önmagának él, élete piramisának csúcsán Krisztus lesz” – mondta, majd két kérdést fogalmazott meg: Fontosabb-e számunkra Krisztus, mint önmagunk, a saját érdekeink, igazságaink, akaratunk, kegyességünk? És fontosabb-e számunkra Jézus Krisztus úgy, hogy fontosabb lesz számunkra a másik ember, mint önmagunk? Ebben a látható viszontszeretetben teljesedhet ki az életünk: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből, Szeresd felebarátodat, mint magadat.” (Máté 22, 37-39)

Motivál, indít, kényszerít, vezet – ezt mind jelenti a „szorongat” ige, mutatott rá a püspök. Arra visz bennünket, hogy a Krisztus ügye, az egyház ügye, az ebből következő örökké való életrend a szívügyünk legyen, ezt képviselve egyen egyenként és közösen is. A szorongatás azt is jelenti, hogy ne késlekedjünk, most azonnal tegyük ezt, és forduljunk segítőleg a rászorulók felé.
„Kedves Johannita Rendi testvérek. Köszönjük, hogy ez a szorongató szeretet látszik rajtatok. A Magyarországi Református Egyház és a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa nevében Dr. Fischl Vilmos Főtitkár úrral együtt köszönjük a közös szolgálat lehetőségét, azt, hogy támogatjátok munkánkat. Áldjon meg benneteket az Isten, és továbbra is szorongattasson benneteket a Krisztus szerelme” – zárta igehirdetését Steinbach József.

A liturgiában imádságos szolgálattal vett rész Szabó Előd, a házigazda Tatai Református Gyülekezet lelkipásztora és Gregersen-Labossa György evangélikus lelkész, a lovagrend káplánja, énekszolgálattal pedig Mészáros János Elek.

A lovagrend ünnepi alkalmán a továbbiakban Tomcsányi István, a Johannita Rend Magyar Tagozatának vezérlő kommendátora vezetésével új lovagokat avattak, majd a nap további részében ünnepi közgyűlést tartottak.