Az evangélium tüze Dél-Koreában

Május 5-11-e között  lelkipásztorok és gyülekezeti munkatársak vehettek részt Szöulban a Global Alliance 7. világmissziós konferenciáján. Závodi Zsuzsa veszprémi lelkipásztor beszámolója.

A dél-Koreai keresztyének élete szinte semmiben sem hagyományos, elöregedő vagy kiüresedő. A Krisztusért lángoló közösségek élete – a nagyszabású, százezres gyülekezetekkel és tízezer fős istentisztelettel együtt is – teljes egészében Jézusról beszél. A koreai testvérek dicsőítő énekeivel találkozni elsöprő erővel bír. Amikor először éltem át dicséreteik intenzív hőfokát, szinte sokkolt. Mennyivel másabbak, mint mi! Karizmatikus éneklésükkel azt fejezik ki, hogy ők az evangélium tüze akarnak lenni.

A koreai mezőgazdasági vidéken található Global Alliance Missziói Központban vagy a szöul-i gyülekezetekben (Yoido Teljes Evangéliumi gyülekezet és Myungsung presbiteriánus gyülekezet) azzal a felforgató szeretettel találkoztunk, magyar lelkipásztorok, hogy – a nyugatias modernitás, Korea virágzó gazdasága és részletfinomsága ellenére, az igazi gazdagságot abban látják, hogy ők mint élő kövek Isten temploma. Az igazi missziós központ folyamatosan úton van, amely maguk az emberek.

Ezért lehetséges az, hogy Dél-Korea az az ország, amely ma az egész világba, - főként ellenséges, nem-keresztyén országokba - a második legnagyobb számú missziós lelkületű keresztyéneket küldi ki. Így fogalmaznak magukról: az evangélium tüze akarunk lenni, nemcsak Krisztusért akarunk élni, de Krisztussal meghalni is. A bensőséges, mégis örömfókuszú Krisztus-kapcsolatból következik a hitvallásuk, amelynek része, hogy „Isten alkotta meg Koreát” és a Krisztusra mutató missziói elköteleződés. Furcsa, hogy a külföldi – főleg 18-19. századi – misszionáriusok temetőjében és emlékhelyén hangzott el: „Az evangélium nélkül Dél-Korea nem lenne az, ami. Isten csodálatos gondviselése volt, hogy a misszionáriusok Koreába jöttek.” Ezen a csendes helyen még erősebb üzenetté vált a sokat idézett ige, „Bizony, bizony, mondom nektek: ha a földbe vetett búzaszem nem hal meg, egymaga marad; de ha meghal, sokszoros termést hoz.” (Jn. 12. 24). A magvetés, a szárbaszökkenés a misszióban valósul meg.

Május 5-11-e között 13 magyar lelkipásztor és gyülekezeti munkatárs a Global Alliance 7. világmissziós konferenciáján vehetett részt Dobos Ágoston, békési missziói előadó vezetésével. A konferencia szervezői, önkéntesei segítettek abban is, hogy két szöul-i mega-gyülekezet életébe is betekintsünk és részt vegyünk istentiszteleteiken.

A konferencia és Vision School (Missziós Iskola) öt napja alatt közel 40 ország lelkipásztorainak és misszionáriusaink bizonyságtételét hallgattuk meg. A konferenciázók összlétszáma 4600 fő volt és nagyjából 50 országból érkeztek lelkipásztorok, egyházi vezetők és missziós munkatársak Dél-Koreába. A Global Alliance azokat a protestáns, evangélikál egyházakat, közösségeket szólította meg és hívta egységbe, akik elkötelezték magukat a missziói parancs betöltésére. „Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében.” (Máté 28. 19.)

A konferencia fontos részét képezték az igei gondolatok, a dicsőítés és imádság, ám legnagyobb erővel azok a bizonyságtételek bírtak, amelyek keretében a nem-keresztyén, főként iszlám környezetből érkező lelkészek és vezetők megosztották hitük tapasztalatait, bemutatták országuk missziós térképét, és a saját erőforrásaik határán túl is erővel és lélekkel munkálkodó Isten hatalmát. A kiselőadás blokkok és bizonyságtételek Malitól Pakisztánig, Szaúd-Arábiától Japánig, Kazahsztántól Indonéziáig sok-sok ország missziós vezetőitől hangoztak el. De nem egyszerű előadások voltak ezek! Ezek a bizonyságtételek az ősegyház elindulására emlékeztettek. Megfogalmazták azt a mély belső tapasztalatot, hogy a Jézussal való radikális egység és bizalom mindenre elegendő. A kudarc és szorongattatás ellenére napról napra megújulnak és erősödnek a keresztyén közösségek az iszlám országokban! Rábízzák magukat Jézus feltétel nélküli szeretetére, megújulásuk, növekedésük záloga a teljesen Istenre hagyatkozó, őt dicsérő életforma. Olyan történeteket, s annyira átütő erővel osztottak meg, amelyben a legszemélyesebb tapasztalat egyetemessé vált. Gyümölcstermő életek és gyülekezetek rajzolódtak ki előttünk, olyan közösségek, amelyekben helye van a veszteségnek, a kicsiségnek és a földre hullott mag sorsának. Közben a megtérők száma egyre nő! Ezekben az országokban, sokszor föld alatt élő gyülekezetekben csodák történnek, a világ sok táján a Lélek ereje által ébredés zajlik. Kevesen tudják, de éppen Iránban nő legnagyobb mértékben a keresztyének száma. Nem lehetett megrendültség nélkül hallgatni ezeket a missziós lelkű oroszlánokat, akik azt élik át, hogy amikor eljön a szenvedés, akkor eljön az áldás is, s amikor a halál közelségét tapasztalják, akkor az értük szenvedő Krisztust látják, aki a feltámadás. Erre az első szeretetre van szüksége hazánknak is!

A konferencián legnagyobb számban azok az országok képviselték magukat, akik földrajzilag a 10/40-es ablakban élnek. Ez a kifejezés azt a nagy téglalap alapú területet jelenti, amely az északi  szélesség 10°-tól a 40°-ig terjed, s magában foglalja Észak-Afrikát, a Közel-Keletet és Ázsiát.

Ezen a területen él a világ legkevésbé evangelizált, és keresztyén ellenes népeinek 90%-a, amelyek nagyobb része az iszlám, kisebb része a buddhista és hindu valláshoz tartoznak.

A Global Alliance fő célkitűzése más missziós szervezetekkel együtt, hogy ezekbe az országba eljuttassa az evangéliumot. Azzal próbálnak segíteni, hogy összekötik a missziós lelkületű hívő közösségeket és embereket. Krisztus titka, hogy a veszteségeinkre, szenvedéseinkre úgy is tekinthetünk, mint a bizalomra szóló meghívás konkrét állomásaira. De, mintha a nyugati keresztyénség – sok más mellett – ezt is elfelejtette volna! Megrendült szívvel, de Istenbe vetett bizalommal hallgattuk, hogy az iszlám által uralt területeken nő a legdinamikusabb módon a keresztyének száma. A keresztyén egyháztörténelem tanulságát jó, ha a szívükbe zárjuk: az üldözések alatt álló egyház mindig hatalmasan megerősödik.

A dél-koreai missziós út összefoglalóját a malajziai és kenyai lelkész gondolataival zárom. Krisztus nem akárhol váltotta meg ezt a világot, hanem a kereszten, s kereszt nélkül nincs evangélium. Jézus keresztjét felvenni azt jelenti, hogy eljöhet az idő, amikor támadásokat és üldöztetést él át az egyház. A támadások ide már eljött. A fenyegetés sokszor nem vasfegyverekkel érkezik, sokkal inkább lelki, szellemi hadviseléssel van dolgunk. Vajon erre fel vagyunk készülve?

Sok-sok megszólító és átformáló tapasztalatot, olykor meglepő gondolatot, gazdag szeretetet kaptunk Koreában, amelynek célja van. Könyörögjünk, hogy élet és szolgálat nem váljon szét külön utakra bennünk!

A fotelben ülve, böjt, ima, és tűz nélkül nem lehet Krisztust szolgálni, mert Krisztus nem arra hívott el mindet, hogy önmagunknak éljünk, hanem az Úrnak. „Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel a keresztjét, és kövessen engem!” (Máté 16. 24)